-Tudod mennyire megijesztettél minket?- ütött a fejemre egyet Nova, így fájdalmasan kaptam oda, mikor megölelt Akioval együtt
-Olyan hülye vagy
-De legalább szabadok vagytok- raktam a kezem a derekamra, miután elengedtek
-Apropó szabad- sétált felém Itaru és fejével Daichi felé bökött, így oda fordultam. A földről próbált felállni, miközben a hasát szorította. Száját megtörölve, nézett ijesztően a szemembe és a tenger felé kezdett futni, ahová követtem. Újra azokat a kézjeleket kezdte csinálni, mikor a hátába térdeltem, amitől a földre esett le. Az utolsó kézjelet is aktiválta, így a vízből kinyúlt ugyan az az inda. Viszont most csak egy, ami
-Itaru!- próbáltam ellökni onnan, de az inda elkapta és berántotta a vízbe
-Akkor én távozom is- nevetett fel Daichi és a vízbe beugorva tűnt el. Az összes fegyveremet ledobtam, kivéve az Itaru katanáját, ugrottam bele a vízbe és lefele kezdtem úszni. Az inda egyre lejebb vitte, ő pedig már csukott szemmel volt. Nem fogom tudni időben felvinni. Egy megoldásom maradt, ha nem akarom hogy meghaljon. Gondoltam és kézjeleket formálva, lőttem ki a kezemből vizet, amitől egyre gyorsabban értem oda hozzá. Már majdnem az alján voltunk, ahol megpillantottam egy szörnyet. Szóval nem inda húzza le, hanem ez a szörny. Jöttem rá, mikor megfogtam Itaru arcát. Ez az egyetlen lehetőségem. Ha kevés levegőt adok, hogy nekem is legyen, akkor nem érünk fel időben, tapadtam a kicsi ajkakra és átkezdtem adni az összes levegőmet. Itaru szemei egyszer csak kinyíltak, így rámosolyogva, hunytam be a szemeimet és hagytam hogy a víz, lefele vigyen

Nyöszörögve nyitottam ki a szemeimet. A látásom nagyon homályos volt, így várnom kellett, míg kitisztul minden. Az arcom egy puha anyaghoz volt nyomva, aminek jó illata is volt. Várjunk, ez Itaru pólója!
-Végre fent vagy- hallottam meg a hangját és jobban magához ölelt. Kezeimmel eltoltam magam annyira, hogy fel tudjak rá nézni, mikor szembe találtam magam azzal a szempárral, így ahogy csak tudtam, felültem az ölében és a nyakába borultam
-Vissza változtál- könnyezett be a szemem
-Vissza változtattál- ölelt szorosan magához, miközben fejét a vállamra hajtotta
-Kei- hallottam meg Nova és Akio hangját, majd két nehéz súlyt, amik ránk nehezettek
-Össze nyomtok- nyögte Itaru, viszont a két jómadár nem szállt le rólunk. Felnevettem ezen és fejemet lehajtva, pihentettem meg Itaru vállán
-Most már nyugodtan leszálhattok- szóltam rájuk, így bólintottak egyet és mindannyian leszálltunk Itaruról. Megropogtatva a kezem ütöttem egyet Itaru fejére és a kezemet nyújtva, húztam fel a földről. Mennyire jó volt, amíg én voltam magasabb nála..
-Ezt miért kaptam?- simogatta a fejét, így megvontam a vállam
-Csak köszöntő ajándék, hogy vissza változtál- hajoltam le a katanáért és felé tartottam- verjük el azt a csapatot. És Daichit végleg
-Verjük el őket- vette el a fegyvert, miközben a kezeink össze értek. Belenézve a szemébe, villant fel a fejem fölött az a körte és egyből hátrébb léptem tőle. Az arcom elkezdte felvenni a paradicsom színét, amin csak felnevetett
-Csak nem, leesett- fogta már a hasát
-Tee. Olyan utálatos vagy- kezdtem püfölni a mellkasát, miközben ő továbbra is nevetett