-Nem kéne már utána menni? Már több órája oda van?- hintáztam a széken, miután anyáék gyerekkori házába jöttünk
-Az eső is szakad már- nézett ki Akane az ablakon. Egyszercsak kopogást hallottunk az ajtón, így felállva a székről nyitottam ki az ajtót
-Apa?- lepődtem meg, ahogy megláttam, így rám mosolygott. Arrébb állva az ajtóból engedtem be, és csak akkor láttam a hátán alvó anyát. Mindketten csurom vizesek voltak így beszaladva az egyik szobába, rántottam le az ágyról a takarót és azzal vissza szaladva, terítettem rájuk
-Köszönöm, hm
-Hogy találtad meg?- ült le Akane a szembe lévő kanapéra, miközben apa az ölébe rakta anyát, aki továbbra is csak aludt és így takarta be magukat
-Miutan ide értem a kapu őr nem nagyon akart beengedni. Már ordibáltam vele, mikor jött Mei, hm. Lekiabálta az őrt, majd sírva jött felém és elaludt a karjaimban. Így gondoltam, hogy itt lehettek, mert mindig ide jöttünk, mikor a clánban voltunk, hm. Mi történt?
-Meghaltak a szüleim- sétált be nagyi a konyhából, miközben törölte a kezét- és Mei nagyon rosszul fogadta
-Ők voltak, akikhez mindig idejött, hm?
-Igen, ők voltak. Állítólag már egy éve történt

Reggel kiáltozásokra kelltem fel. Egyből leszedtem magamról a takarót és az asztalon hagyott kunaikhoz nyúltam, mikor a kiáltozás abba maradt. Kiszaladva a szobából mentem a nappaliba, ahol Rai állt, nagy mosollyal az arcán
-Mit keresel itt Rai?- lépett be anya fáradtan a nappaliba. Őt szorosan követte apa, őt pedig Hikari ölelte
-A clán ünnepséget rendez nektek, amiért újra köreinkben vagytok. Egész nagy party lesz, így csinosan öltözzetek fel
-Nem is hoztunk olyan ruhát- morogtam. Nem igen kedveltem az olyan partykat, ahol sok ember van. Pláne, hogy most az egész clán. És csakis mi leszünk a középpontban
-Régi ruháink vannak- mosolygott rám a nagyi, így csak megforgattam a szemem
-Akkor majd gyertek- intett még Rai, majd elhagyta a házat
-Hogy vagy kicsim?- ölelte meg a nagyi anyát, aki egyből viszonozta az ölelést
-Jobban. De még mindig fura, hogy nem láthatom őket
-Nyugodj meg. Minden rendben lesz. Ma jó sokat iszunk, hogy felejtsünk egy kicsit- fogta meg Akane a vállát- Na, ki fog győzni?
-Természetesen én- húzta ki magát anya, amin felnevettem- Kei, Hikari. Majd viszek át nektek ruhákat- fordult felénk mosolyogva, így bólintottunk egyet

-Na, melyik ruha?- kérdezte izgatottan Akane, amin csak a számat húztam
-Egyik sem olyan megnyerő
-Rád hasonlít- sóhajtott fel, miközben anyára nézett, aki csak kinyújtotta a nyelvét. Felém lépkedve, állított fel és egy kékes egyberuhát elém tartva, gondolkodott
-Van fehér anyagunk?
-Ha szétszeded ezt a régi ruhát
-Áthozod a régi tűket és a cérnákat? Lett egy jó ötletem- ült le az ágyamra és egy ollót kivéve az egyik fiókból, állított maga elé. Egy kisebb csíkot kivágva a fehér ruhából, tekerte körém az anyagot, aminek a végén egy masnit kötött. Óvatosan kibújtatott a masniból, majd azt a ruhára rakva, varrta oda, azokkal a dolgokkal amiket Akane hozott neki
-Megcsinálod addig a haját? Gyorsan át kell ugranom oda adni a fiúknak is a ruhát
-Bízd csak rám- ropogtatta meg az ujjait és leültetve a székre, nézett rám- van is egy ötletem- mosolygott és a fésűt felvéve, közelített felém, így nyeltem egy nagyot

-Ahww, de cuki vagy- könnyezett anya, miután kiléptem a fürdőből, teljesen készen. A hajam egy egyszerű konytban volt, elől viszont meg volt hagyva a hajam, amit egy egyszerű csattal, eltűztek a szemem előtt, ezzel megmutatva az eltakart szememet is. A kék ruha derekán egy fehér kis szalag, ami masniba volt varrva. Az ujjai a könyököm fölé értek, jobb csuklómra pedig egy kis anyagot raktak, amin a zöld kör, benne egy piros félkör alak díszített. Apán, papin és Hikarin egy egyszerű szmoking, nagyin egy lila egyberuha, ami az egész karját befedte. Akanén egy térdig érő egy kicsivel világosabb lila ruha, anyán pedig egy bokáig érő vörös ruha, aminek kivágott volt mind két oldalt a combjától lefele a ruha
-Irány partyzni!- kiáltott fel Akane és anya egyszerre, így kiléptünk a házból és elindultunk