-Tessék? Újraélesztő technika? Tehát orvosi jutsu, nem? Ilyet tanítanak
-Nem. Ilyet nem tanítanak. Másra gondolsz. Ez olyan, hogy mikor már az ember régen meghalt és sehogy sem tudtad megmenteni, vissza hozod az életbe, egy másik ember halálával. Tehát átviszed a halott testbe az élő ember életét- szemeim tágra nyíltak és remegni kezdtem egész testemben. Minek van anyánál ilyen technika???- ez az egyik
-Mi a másik?
-Egy halott test, amit a szeretted, vagy ismerősöd hamvaival összekevered a chakrád segítségével- halottunk egy ismerős hangot, így hátra fordulva, láttuk meg Rin-sant és Obito-sant
-Rin-san, Obito-san? Honnan tudnak erről?
-Mei hozott vissza minket a halálból
-Maguk halottak voltak??- akadt ki mellettem Itaru, így a két felnőtt egymásra nézett és bólintottak
-De ez képtelenség. Halottat nem lehet csak úgy vissza hozni
-Nem is volt könnyű Mei-channak. Sok chakrát veszített, ő mégis Akuma chakrájának hála, folytatta tovább a vissza hozásunkat. A szüleitek generációjának sötét múltjaik vannak. Így van ez Mei-channal. Ez ellen pedig nem tudnak, tudunk mit csinálni. Bele kell törődnünk, amiket tettünk
-Tehát. Azért volt anya ennyire szomorú, mikor a kunairól beszéltem? És mikor kikapta Itaru kezéből a lapokat?- kérdésemre csak bólintottak-de miért nem akarja, hogy használjam a kunaikat?
-Sajnáljuk. Ezt mi nem tudjuk. Most mennünk kell. Kérlek ne zargassátok ezekkel. Nagyon rosszul viseli
-Honnan tudja Obito-san?
-Nagyon régen én is az akatsukiban voltam. Akkor sötét múltam volt, így Tobi néven voltam ismert ott. Az idő alatt pedig, megismertem Meit, ha ál személyiségem is volt. Egy kis idő és minden rendben lesz- mosolyogtak ránk, majd elmentek mellettünk
-Jobb lesz, ha tovább megyünk. Még meg kell verjelek a csatában- próbált felvidítani Itaru, így mosolyt erőltetettem és mi is elindultunk

-Még mindig azon gondolkodol, amit Obito és Rin-san mondott?- jött felém miközben eltette a fegyverét. Aprót bólintva, ültem le a földre és a kunait figyelve, kezdtem forgatni a kezemben
-Nem tőle tudtam meg a dolgokat
-Megérthető. Nem mindenki szeret beszélni a múltjáról. Apám is mikor mesélt a clánról, alig tudta vissza tartani a könnyeit
-A sensei? Sírt?
-Majdnem. Kis híján múlt
-Nahát. De ezt akkor se tudom kiverni a fejemből. Az nem lehet kifogás, hogy sok chakrát emészt fel. Hisz mennyit tud oda vissza menni? Meg se látszik rajta, hogy megy le a chakra szintje
-Talán lehet hogy nagyon szomorú emléke van ezzel kapcsolatban
-Ami két bizonyos személyhez köthető- hallottunk meg mögülünk egy ördögi nevetést, majd egy erős ütést éreztem a hátamban, amitől vért köptem ki. Mintha valami elzárta volna az egyik chakra pontom. Akane talán?
-Ki maga- húzott magához Itaru, miközben segített szembe állni az alakkal. Ahogy szembe fordultam, akkor láttam meg két személyt az alak két oldalán. Egy nő és egy férfi. A nőnek vörös haja, byakugan szemei aktiválva voltak. A férfinak barna haja, sharingan szemei voltak. Ruhájuk itt ott szakadt volt, mindketten támadó állásban voltak
-Kik maguk?- mozgattam meg az egyik vállam, hogy valahogy vissza térjen a chakra áramlásom
-Nem fontos- indult el a csuklyás felém. Várjunk! Ez az aki megtámadta a szüleimet! Fagytam le ahogy szembesültem a ténnyel, mikor már túl közel volt, Itaru ellökött, így őt dobta el messzire az ismeretlen. Feleszmélve, kerültem mögé és aktiválva a sharinganom, szorítottam meg a különös kunait, amit belevágtam a hátába. Örülni viszont nem volt időm, mert csak a köpenyét döftem át. A sharinganos férfi előttem teremve, kapta el a nyakam, miközben a byakuganos nő, a hasamba ütve, zárta el a chakrám, ezáltal Akumát is
-Kei!- hallottam egy ismerős kiáltást, majd köztem és a két felnőtt között robbanás történt, ezáltal egy mellkasnak repültem
-Nyugodj meg, itt vagyunk, hm
-Apa? Anya?
-Itt vagyunk kicsim- tette le mellém Itarut. Kézjelet formázott, majd kezét a hasamra rakva, nyitotta ki a chakra pontom
-Deidara, vidd innen a gyerekeket és hívd ide Akanét. Én addig harcolok- állt fel és a táskájába nyúlva vette elő a különleges kunait- nem tudom hogy csináltad! De nem bocsátom meg, amit tettél! Nem hozhatod vissza csak úgy a szüleimet!