-Nézd mennyi király cucc- mutattam fel egy kunait, ami teljesen más volt, mint a többi. Miután visszaértünk az edzésről, jöttünk hozzánk, hogy azért ne csak mindig náluk legyünk. Viszont itthon nincs senki. Így a konyhába indultam, hogy csináljak valami ennivalót, mikor az az ajtó, ahol a köpenyek vannak, tárva nyitva volt, így úgy gondoltuk benézünk, ha már úgy sem voltunk még itt bent. Régi ruhák, fegyverek, két fejpánt, aminek a jele át van húzva. Azt tudtam, hogy mindketten szökött ninják voltak és hogy az akatsukiban csakis olyan tehetséges ninják lehetnek, de sohasem tudnám elképzelni, hogy az összes shinobi félt tőlük. Olyan barátságosak, mégis hogy lehettek olyan félelmetesek? Még régebben meséltek is az akatsukiról az akadémián és hogy segítettek a háborúban, annak ellenére, hogy bijuukat gyűjtöttek. Na mindegy.... Rengeteg fegyvert találtunk még egy dobozban, amiben a különös kunai is volt. Talán csak abban térhet el, hogy ha jobban megnézzük, akkor a markolatába betűk vannak gravírozva és az alján a családunk jele található. De ez fura. Miért van ebből rengeteg? Több van mint a sima kunaiból. A táskámba rakva, gondolkodtam az íráson. Olyan ősi írás, amit még ki sem lehet olvasni
-Nézd. Találtam két lapot- lóbálta előttem a lapokat Itaru, így rákapva a fejem, kezdte volna felolvasni, ha valaki nem tépi ki a kezéből. Oldalra nézve, láttam meg anya kétségbeesett tekintetét, így a szemeim tágra nyíltak
-Itt meg mégis mi folyik- szorította magához a lapokat- miért jötettek be?
-Nyitva volt az ajtó, így benéztünk. Rengeteg király fegyver van itt, miért nem mutattad meg eddig?- izgatottan kérdeztem tőle, amin meglepődött és a kezünket megfogva, rántott ki a szobából, amit maga után becsukott
-Nem akarom, hogy használd őket
-De miért nem? Mikor vissza jöttél, akkor is egy pillanat alatt eltűntél és ott lettél ahová dobtad. Mintha teleportáltál volna
-Ezek sok chakrát emésztenek fel, mikor tanulod használni. Rengeteg idő mire vissza tudod tölteni a chakrád, mivel az összeset felemészti. És neked már amúgy sem kell használnod. Nincs háború, sem csaták
-De én szeretném használni. Tudnám használni küldetéseken. Olyan menő akarok lenni mint te vagy apa- szemei tágra nyíltak kijelentésemtől, majd fejét lehajtva, fordult meg és bement abba a szobába
-Nem kell olyannak lenned mint mi- csukta be maga után az ajtót
-Anya!- kezdtem dörömbölni, mikor Itaru megfogta a vállam és magához ölelt. Kis idő múlva, eltoltaltam magamtól és a cipőmet felhúzva, sétáltunk ki a kiképzőpályára
-Nem értem mi baja lehet. A küldetések mellett tudnám használni és akár fegyverként is harcolnék vele, olyan éles
-Láttad mennyire rosszul érezte magát Mei-san. Talán mégiscsak meg kéne fogadnod a tanácsát. Engem jobban leköt, ami a papírokra volt írva
-Mik voltak rajta?
-Újraélesztő jutsu....