-Loly-san, mi történt?- sétáltam oda hozzá, miután Itaru kiszedte a szilánkokat és bekötötte a tenyerem és a lábam
-Fogalmam sincs Kei. Meg akartuk látogatni Meiéket, mikor ez fogadott minket. Itarut elküldtem Akane-sanért, miután megérkezett, utána meg siettünk eléd. De azt nem értem, hogy hogyan változtak vissza geninné és ki támadhatta meg őket
-Ilyen jutsut nem ismerek, ami vissza változtatja geninné az illetőt- sétált be Akane a kezét törölgetve- begyógyítottam a sérüléseket. Deidara már kezd is magához térni- mosolygott rám, mire egy kő esett le a szívemről
-Esetleg ha megnézzük az emlékeiket?- dobta fel mellettem Itaru az ötletet, amire Itachi-sensei, elkezdett gondolkodni
-Ez még be is válhat. Ha megnézzük az emlékeiket, akkor abból rájövünk ki tehette és megkeressük
-Majd én megnézem az emlékeket. Az én családom, Hikarinak meg nem akarom, hogy rossz legyen
-Nem kell mindkettőnek megnézni. Mivel mindkettővel egyszerre történt, így elég, ha csak az egyiknek nézed meg. Te döntésed kinek nézed meg
-Akuma. Te láttad mi történt igaz?- fordultam felé kíváncsian mire bólintott
-Mivel a másik részem benne van Meibe, így igen. Ezért is ajánlom, hogy apád emlékét nézd meg, és én majd segítek össze rakni, azzal amivel tudok
-Apa emlékeit fogom megnézni. Akuma látta anya emlékeit, így össze fogjuk tudni rakni- mondtam, ahogy vissza tértem, mire egyszerre bólintottak. Lassan a nappaliba sétáltam és leülve apa mellé a földre, jelentek meg a sharinganjaim. Utoljára még felnéztem rájuk, majd belenéztem apa szemébe és beléptem az emlékeibe...

-Megjöttem- hallottam anya hangját, így egyből az ajtóhoz fordultam, ahol épp a cipőjét vette le. ANBU páncélját levéve, tette be a szekrénybe és leült apa mellé a kanapéra, aki a tv-t nézte
-Mi volt ma, hm?
-Papírmunka, elmentem a banditákért akiket Keiék kaptak el és elvertem egy férfit
-Miért verted el, hm?
-Sértegette a lányunkat. Nem hagyhattam ezt szó nélkül- fontos össze a karját a mellkasa előtt, így apa átölelte
-Át adtad neki az én részemet is, hm?
-Át bizony- emelte fel az öklét, amin kis idő múlva felnevettek- Hikari?
-Fent van. Szokás szerint játszik a játékon, hm- innentől szokás szerint ugyan úgy teltek a napok. Voltak küldetéseken, apa gyakorolt anyával, valamikor meg csak otthon pihentek és néztek valami filmet a tévén, míg egy nap, valaki betörte az ablakot a konyhában, ahol anya főzött
-Mit akar?!- kiáltott rá és egy késért akart nyúlni, mikor megfogták a vállát és áthajították a nappaliba. A kanapé ketté tört, ahogy teljes erőből neki esett, amire apa is leszaladt, kezében már a kész agyaggal
-Mei, hm!- futott volna anyához, de mögötte termet és ugyan úgy eldobta apát, aki az üveg asztalra esett, ami össze tört
-Tsk. Ki lehet ez?!
-Fogalmam sincs. De ártott a családomnak. Ezt nem úsza meg, hm!
-Ne robbantsd fel! A végén még ránk szakad a mennyezet!- kiáltott rá anya apára, aki elakarta dobni az agyagot.
-Akkor hogy oldjuk meg, hm?
-Próbáld úgy lefoglalni, hogy nem használsz agyagot, amíg megnézem, hogy-hogy harcol- villantak fel a sharinganjai, így apa bólintott és egy kunaival elindult harcolni. Anya megfigyelte a férfi összes mozdulatát, mikor pedig rájött a gyenge pontjára, apa repült felé, akivel a falnak repültek. Felsegítették egymást, majd anya kézjelek formázása után, elindult a chidorival a kezében, mikor fölötte jelent meg és a földbe ütötte, amitől vért hányt fel
-Mei, hm!- indult volna el felé apa, ha nem jár úgy, ahogy anya
-Deidara!- kiáltott fel anya, mikor meglátott egy kést a kezében, ami egyre közelebb kerül apához- Neeeeeee!!!- a szemeim bekönnyeztek a cselekedettől. Oda akartam szaladni és ellökni, mikor átestem rajta
-És most te jössz- indult volna anya felé, ha apa nem fogja meg a lábát
-Ne... Merészelj... Oda menni... Hozzá... hm- csak lerázta a kezet magáról és anya felé haladva emelte a fegyvert. Nem mertem oda nézni, így becsuktam a szemem, viszont a hangot, ugyan úgy hallottam
-És most jön a móka- nevetett fel, amire egyből kinyitottam a szemeim és láttam meg, ahogy kézjeleket formál, amitől fényleni kezdett a testük...