-Tehát a falu bajban van. Mi történt?
-Mikor volt a csata, egy ember jött hozzánk és mindenkinek beadott valamit, így tudja irányítani őket
-Maga, hogy-hogy nem kapott?
-Én akkor pont nem voltam itt. A többi kisebb faluval volt tárgyalni valóm, hogy a kereskedelem tovább folytatódjon. Mikor vissza értem, egyszerűen a jouninjaim elkezdtek üldözni. Sikeresen elbújtam előlük, és azóta várok valakire, akik tudnának segíteni
-Értem.. Kei, Akio, Nova. Rakjátok le a fegyvereket és foglaljatok helyet mellettünk
-Na de Sensei- szólaltam volna meg, mire ránk nézett a sharinganjaival. Sóhajtottunk egyet, majd tettük amit mondott és leültünk melléjük. A madaraimat vissza változtattam az agyagokká és beleraktam a táskámba
-És most hol van az a férfi?
-Az irodámban. Az a baj, hogy sokan őrzik, tehát képtelenség lenne bejutni
-Nem tudja, van-e olyan csapat akik most küldetésen vannak?- kérdezte Akio, mire kezdtem érteni mit akar
-Van. Tegnapelőtt mentek el egy egyhetes küldetésre
-Van önnél fotó róluk. Hogy-hogy néznek ki?- tettem fel a kérdést, mire előhúzott a táskájából egy lapot, amit az asztalra csúsztatott
-Akik vissza térnek a küldetésekről, azokat beengedik?- jött rá Nova is a tervünkre, mire a férfi elgondolkozott egy darabig, majd bólintott

-Nos csodálom, hogy ilyen hamar vissza értetek.
-A küldetést teljesítettük, és mivel mindannyian elfáradtunk, úgy gondoltuk az lenne a jó, ha minél hamarabb vissza érnénk- nézett ránk a szeme sarkából a sensei, mire aktiváltam a sharinganom, amit a szemembe lógó vörös hajtól nem láthatott.
-Ahogy láttom, az egyik tag hiányzik
-Ő sajnos annyira elfáradt, hogy inkább haza engedtük. Nem bírt volna már ide eljönni, így előbb haza vittük és utána jöttünk- lassan rá emeltem a tekintettem és mikor felém nézett, egy genjutsut bocsájtottam rá. Hátra dőlt a székén, miközben szemei felfele néztek
-Gyorsan csináljátok- adta ki a parancsot, mire Akio oda futott hozzá és blokkolta a chakra fonalait, majd mikor ellépett tőle, megváltozott a sharinganom mintája és használtam a kiramekit, így a szobánkba küldtem el
-Menjünk. Még a végén megtudják- csinált a sensei egy klónt ami felvette a férfi alakját, majd elfutottunk onnan

-Mit jelentsen ez- próbált mozogni a kötelek alatt, amik olyan szorosra voltak kötve, hogy inkább abba hagyta
-Miért irányítja a falut?
-Ahhoz neked nincs semmi közöd. Vakarcs
-Nova- nézett rá a sensei, mire a combjába döfte a katanája pengéjét. A férfi hangosat ordított fel, ami a hangszigetelt szobán kívül nem lehetett hallani.
-Miért csinálja ezt?
-Úgy látszik be kell vetni a sharingant- lépett oda elé, mire az hátrálni próbált
-Jó beszélek!- ordította, így a sensei ellépett tőle- én voltam a falu vezetője akkoriban. Kirúgtak, mert állítolag nem tudtam irányítani, ezért elszöktem és tiltott jutsukat tanultam meg, amikkel vissza tértem és így irányítom az embereket. És most ti jöttök- változott meg hirtelen a szeme és a szemembe nézve, mintha egy szúrást éreznék a vállamba, a térdeim össze rogytak és az oldalamra borultam
-Mi ez? Miért nem tudok mozdulni?- néztem Akumára, mire ijedten kapta rám vörös szemeit
-Ez Meivel is megtörtént többször. Két lehetőség van. Tudja, hogy benned vagyok és ezáltal ki akar szedni, vagy az irányítása alatt megpróbálod megölni a többieket
-Kei állj le- tértem vissza, miközben a többieket kezdtem támadni. Tsk. Nem tudom irányítani a testem
-Hogy tudom vissza szerezni az irányítást?!- kiáltottam Akumára, aki gondolkozóba esett
-Hatalmas erő kell ahhoz. Mikor Mei volt ebbe, akkor egy ellenanyaggal hatástalanították. De mivel ez egy nagyon ősi jutsu, így megpróbáljuk chakrával tönkre tenni- rakta össze a két kezét és chakrát kezdett gyűjteni. A férfi eközben kiszabadult és tűzet lőtt ránk, amik egyenesen felém jöttek. Az a szemét engem akar célpontnak...
-Nem hagyom!- ordítottam fel, miközben éreztem azt a sok chakrát, amit Akuma átadott, hogy végre én irányítottam a testem. A sharinganomat egyből aktiváltam, ami átváltott a mangekyoura. A tűz egy pillanatra megállt pár centire  előttem, majd vissza fordult és telibe kapta a férfi. El akartam mosolyogni, hogy sikerült legyőznöm, mikor a szemeim egy pillanat alatt ólóm súlyúak kezdtek lenni, így hátra fele kezdtem dőlni, mikor a fejem koppant a padlón...