-Látjátok őket? Ők azok akik kirabolták a kereskedőket a határnál. El kell kapni őket és megkötözve, leadni a hokagenak. Kei, te hátulról támadsz rájuk, mikor próbálnának elmenekülni, Akio te és én támadunk elölről, Nova pedig, ha Kei elől elszöknének, szerzel tőlük vért és megállítod őket- vázolta a tervet Itachi-sensei, mire mindhárman bólintottunk egyet. Nova és én elfoglaltuk a helyünket, majd a sensei és Akio kiléptek a bokorból és támadni készültek, mikor mögénk jöttek és lefogták a kezeinket
-Elfogtuk a két lányt. Adjátok fel- dobtak ki minket a többi elé. Itachi sensei bólintott, mire aktiváltam a sharinganom és hirtelen mozdulattal, kirúgtam a mögöttem lévő lábát.

Fáradtan csúsztam le a fa törzsén, miután az összes banditát megkötöztük. Nem egyszer kellett használnom az új jutsumat, mikor kis híján múlt, hogy valamelyikünket megöljék. Azért valljuk be, ezek nem olyan kis gyenge banditák voltak. Hirtelen egy ismerős chakrát éreztem, mire körülnéztem, de nem láttam senkit.
-Mindet elkaptátok?- jelent meg a sensei mellett egy ANBU tag, mire bólintott. Barna haj, a jellegzetes testalkat, ANBU ruha, fehér sárkányhoz hasonlító maszk, aminek a tetején két szarv található.... Nem is tudtam, hogy anyának ilyen a maszkja. De már értem, miért pont sárkány..
-Viszont, Kei elég kimerült lett- mutatott felém a fejével, mire anya felém kapta a fejét és egyből hozzám sietett
-Nem csodálom, hisz tegnap egész nap gyakorolt- jött felém, majd leguggolt és levette a maszkját- rászoltam Akumára, hogy folyamatosan adjon át egy kicsi chakrát. Hamarosan vissza tér az erőd- tűrte arrébb a homlokomnál lévő hajam és egy puszit nyomot oda
-Tehát ő lenne az akatsukis démon lánya- nevetett fel az egyik bandita, mire anya arca egyből elsötétült. Felállt mellőlem és a maszkját felkapva, villantak fel a sharinganjai. Kezét megropogtatva, indult el a férfi felé és közel hajolt az arcához
-És ha igen?- szólt hozzá ijesztő hangon
-Azt hittem erősebb lesz. Eléggé gyenge- sértegetett engem, ami teljesen igaz volt. Még kevés a chakrám. Mindenképp gyakorolnom kell, hogy erősebb legyek
-Ne aggódj gyerek. Mei is ilyen volt fiatal korábban- szólt hozzám Akuma, így döbbenten fordultam felé- Sokat gyakorolt. Volt mikor haza se ment, csak edzett, hogy erősebb legyen. Ezért kapott is Akanetől- nevetett fel hangosan, amin elmosolyodtam- de neked nem kell félned. Attól hogy most kevés chakrád van, azért van, mert sokat gyakoroltál és elfogyott. Egy kettőre vissza fog térni és sokkal több is lesz- bökte meg a karmával a mellkasom, amire egy kettőt hátrébb léptem
-Köszönöm, Akuma
-Van még más küldetésetek?- rázott vissza anya hangja, így egyből felé kaptam a fejem. Itachi-senseiel beszélgetett, miközben a bandita ájulva dőlt a társaira a sok ütéstől
-Igen. Meg kell néznünk itt a határnál lévő rejtett falvakat, hogy minden rendben van-e
-Mi?! Még van egy mára??- akadt ki Nova és hirtelen felült a földről, ahogy meghallotta ezt.
-Akkor én megyek, vigyázatok magatokra- integettet nekem, majd rárakta a kezét az egyik bandita vállára és se perc alatt, eltűnt velük
-Na akkor- fordult felénk Itachi-sensei- indulunk megnézni a többi falvat. Indulás

-Mintha, nem is történt volna itt egy csata. Mindenki boldog- mondta Nova, miután beértünk a picinyke faluba. Mind egyértelműen bólogattunk, ahogy körbe néztünk az embereken, akik minden baj nélkül, mosolyogva sétáltak.
-Jó napot, keresnek valakit?- jött felénk egy jounin, mosolyogva?!
-Mi történt itt? Nem látszik úgy, mintha csata lett volna itt
-Csata? Ugyan, az a negyedik háború óta nem volt- legyintett, mire nekem furcsa érzésem támadt, mintha, figyelnének- baj van kislány?- nézett rám, mire felé kaptam a fejem
-Tudja ki a- mondtam volna ki, mikor Itachi-sensei oldalba lökött- bocsánat, csak kicsit fáradt vagyok
-Értem. Tudok ajánlani egy nagyon jó kis fogadót, ahol megszállhatnak egy darabig. Ha akarják, elvezethettem önöket oda
-Azt megköszönnénk. Ha lehet, megmutatná hol van a falu vezetője?- indultunk el, mire a kérdésre, hirtelen megállt elöttünk
-Bocsánat, de ő most nem fogad látogatókat- össze néztünk Akioval, aki utána furcsálva méregette a férfit- itt is lennénk.
-Köszönjük szépen- bólintott a sensei, mire mi hárman meghajoltunk, majd bementünk az épületbe- ti maradjatok itt. Én elintézem a szobákat- leültünk a fotelekbe, miközben Akio titokban aktiválta a byakuganját
-A falak nem annyira hangszigeteltek, könnyen meg hallják, ha valamiről beszélünk. Kei van elég agyagod?- kérdezte felém fordulva, mire bólintottam egyet. A sensei felénk közeledett, így Akio vissza váltotta a szemét és a felénk közeledőre kaptuk a fejünk
-Itt vannak a kulcsok. Ti hárman és én egyedül- dobta nekem oda a kulcsot, mire bólintottunk és felálva, kerestük meg a szobánkat