17
El sem hiszem. Itt állok az ellenfél előtt, miközben Lee-san magyaráz. Nyeltem egy nagyot, majd az ellenfelemre fókuszáltam. Azzal a lánnyal harcolok, aki Daichi csapattársa. Így legalább élvezetesebb lesz elverni
-Kezdhetitek- hangzott fel az a hang, amit már sok ideje várok. Amaya felém kezdett futni egy kunaival, miközben körülöttünk egyre csendesültek az emberek. Amint közel került hozzám, kirúgtam a kezéből a kunait és a saját kezembe fogtam. Emeltem a karom, mire beleütött a hasamba, amitől hátrébb léptem két lépést. Kiköptem a számban lévő vért és átugrottam felette, miközben belenyúltam a táskámba és elővettem az agyagokat. Felé dobtam a madarakat, amik felrobbantak, így ahogy a földre érkeztem szembe fordultam vele.
-Víz elem: Erőszakos Vízhullám- kiáltottam a kézjelek után és a számból vízsugarat lőttem rá. Ideje sem volt észrevenni, így a falnak csapódott, viszont még mindig állt a lábán. Aktiváltam a sharinganom, ahogy valami teljesen más jeleket kezdett mutatni. Lecsapta a földre a kezét, ami körül pecsétek jelentek meg, majd alattam megrepedt a föld. Épp időben ugrottam el onnan, mielőtt belém állt volna egy hatalmas shuriken. Agyagot vettem ki a táskámból, amiből egy madarat formáztam, így azt magam alá dobtam.
A kézjelek!- kiáltott rám Akuma, mire megformáztam a jutsuhoz szükséges kézjeleket, mielőtt a hátamat végigszántotta volna az a shuriken. Hatalmasat ordítottam fel, majd a föld fele kezdtem haladni, ahol becsapódtam a betonba. A madár a földön kötött, ki mellettem, így könnyű dolgom lesz
-Hát ennyit tudna a nagy Eskine clán lánya?- sétált felém és a kard élét az oldalamhoz tartotta. Rámarkoltam az élére, és erősen tartottam, miközben éreztem, ahogy egyre jobban a húsomba hatol. Ezt a pillanatot választottam a legjobbnak és megszilárdítottam az agyagot. Felé dobtam a drótot, ami szorosan körbe tekerte, így kiléptem a madárból.
-Ne becsülj alá- mondtam, miközben a számba vettem a drótot és kézjeleket formálva fújtam rá a tüzet, ami ahogy elérte, felrobbant. Ahogy elült a köd, a földön feküdt, eszméletlenül. Vártunk egy percet, majd nagy hanggal felkiáltott Lee-san
-A győztes: Eskine Kei- kiáltotta, mire örömömben feltartottam az ökölbe szorított karom és mosolyogva néztem a családomra. Elindultam a többiek felé és egy lepacsizás során oda mentem Novához és Akiohoz.
-Már azt hittem tényleg véged- lökött oldalba, mire nyögve kaptam az oldalamhoz.
-Úgy hiszem, most te jössz, Akio- mondtam, ahogy meghallottam a következő két nevet
-Sok sikert- mondtuk egyszerre Novával, mire bólintott és elindult kifele.
-Kei- hallottam meg a nevem, mire megfordultam, viszont addigra már a védelmező karok közt voltam- úgy megijesztettél- engedett el és mérgesen nézett rám, mire megvakartam a tarkóm.
-Nem hittem volna, hogy már tudod azokat a jutsukat, amiket még én használtam fiatalon, hm- jött oda hozzám apa, mire leengedtem a kezem magam mellé. Kezét fejemre rakta és összeborzolta a hajam, miközben szemeimbe nézett.
-Hát igen. Már öreg vagy. Sok idő eltelt mikor fiatal voltál- vontam meg mosolyogva a vállam, mire egy kisebb ütést kaptam a fejemre- hé!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top