-Közeledik valaki. Ez egy teljesen másik chakra- szólalt meg Akuma, mire kipattantak a szemeim és szembe találtam magam Aonnal.
-Sejthettem volna, hogy te állsz ezek mögött- rúgott a falnak. Ne a táskám ott maradt a sarokba, az ellenszer meg már nem hat. Kézjeleket csinált, amitől a pecsét égni kezdett, így a fájdalomtól felordítottam.
-Aon menj innen- rohant a rácsokhoz Aoi, viszont nem foglalkozott azzal amit mondott. Kék csíkok kezdtek felfele jönni a testemen, amik végül a szememnél megálltak. Egy újabb kézjelel, mindegyik egyszerre ment a szememhez, majd már nem tudtam semmit sem csinálni. Ez most direkt kínoz?! Mikor Orochimaru irányítása alatt voltam, az nem fájt ennyire.
-Állj fel- szólalt meg, mire a testem magától mozdult.
-Mei!- hallottam a nevem, mire az ajtóhoz fordítottam a fejem, ahol a felakasztott tükörbe megláttam az arcom. Az íriszem világos kék volt, ahogy a szemem körül is ugyan olyan színű csíkok húzodtak végig. Az ajtó kicsapódott, ahogy a többiek ott álltak a küszöbön. A levegő hirtelen megfagyott körülöttünk, majd a fejemet vissza kaptam Aon felé
-Mei drága, hozd el Aoit. Már csak ti kellettek nekem. De előtte öld meg őket- bólintottam egyet, majd hátrébb lépve párat, kézjeleket csináltam és a legerősebb villám technikámat rájuk lőttem. Amint elült a köd, mindannyian ott feküdtek a földön. Könnyek gyűltek a szemeimbe, amik lassan lefolytak onnan
-Most pedig, hozd el Aoit- kitörtem a rácsokat, és a vállamra kaptam a sokkos lányt, majd távoztunk onnan.
-Ne aggódjatok, teljesen az irányításom alatt van. Nem fog megtámadni minket- mondta ahogy oda értünk és ledobtam a vállamról Aoit- őt pedig kötözzétek ki az oszlophoz. Amint megvan, elkezdjük a tervet

-Na milyen jó ez az élet, drága Mei- fogta meg az arcom, ahogy bevonultunk az irodájába- ha nem lettél volna ott akkor, talán nem így kéne lennie. Az akatsuki összes tagja meghalt volna és akkor mi hamarabb irányíthattuk volna az egészet. De te miattad, most késett a tervünk. Most biztos azt mondogattod magadban, hogy akkor miért nem öltem meg őket hamarabb. Azért mert olyan jó volt látni, hogy saját kezüleg ölöd meg őket. De ne aggódj, már sosem térnek vissza, a gyerekeitek pedig holtan fognak heverni a földön. Vagy ki tudja, lehet hasznom lesz még belőlük, kezdjük mondjuk a te lányoddal- törölte le a lefele haladó könnyemet, majd megfogta a karom és átvitt oda, ahol Aoi volt kikötve. Mind körém álltak és kézjeleket formáltak, amitől újra felordítottam.
-Ne ez nem lehet! Ki akarnak szedni belőled Mei!- ordított nekem Akuma, viszont nem tudtam semmit sem csinálni. A szememből előkezdett jönni az a kék fény, ami körülvett és felemelt a levegőbe. Akuma alakja kezdett megjelenni a kék chakrából, majd ahogy teljesen megjelent én a földre estem és fáradtan néztem végig Akumán. Újabb kézjelek, majd Akuma szeme átváltott kékre és nekem támadt. Homályosan kezdtem látni, majd egyre jobban csukodott le a szemem.
-Mei!- hallottam meg a nevem, mire felültem a füvön
-Anya, apa!- futottam feléjük és a nyakukba borultam. Eltoltak maguktól és anya felhúzta a nadrágom szárát, majd a pecsét fölé rakta a kezét, amit eltüntetett onnan.
-Kicsim, hamarosan újra találkozunk- hallottam meg a hangjukat, majd lassan kinyitottam a szemem. Kezemmel az övtáska felé kezdtem nyúlni, majd kivéve egy shurikent, dobtam egyenesen Aoi felé. A shuriken beleállt a fába, így a kötelek lassan kezdtek lefele csúszni róla
-Mei- szaladt oda hozzám és felsegített a földről
-Ezt nekem kell elintéznem- léptem egyet előre, viszont a földre rogytam. Az összes chakrám oda lett.... Mögém jött, tenyereit a hátamra rakta és átkezdet adni némi chakrát. Hálásan néztem rá, majd aktiváltam a sharinganom és elindultam Akuma felé. Elugrottam a tűz elől, amit felém küldött, majd az orrára ugrottam és a szemeibe nézve semmisítettem meg az irányítást. Elmosolyodott és lassan kezdett visszahúzódni belém chakra formájában. Egy erős ütést éreztem a fejemen, majd már csak egy pillanatra, Aoi kiáltását hallottam