Kíváncsian néztem ki a lombok közül. Jobbra balra kapkodva a fejem, kifújtam a bent tartott levegőt, mikor nem láttam senkit. Egy kézjelet mutatva, változtam át egy kicsi macskává és a fáról leszaladva, ugrottam volna át a kerítést, ha nem fognak meg, ma már sokadjára
-Hova megy drága feleségem?- emelt maga elé, így elővettem a legszebb nézésem és nyávogtam egyet- ezzel többet már nem tudsz átvágni- nézett morcosan, míg a szabad kezét, csípőre rakta. Morcosan néztem rá drága férjemre és a kezeimet össze fonva a mellkasom előtt, változtam vissza
-Menj a fenébe- motyogtam a szemeibe nézve, amin felnevetett. Felkapva a karjaiba, kezdett vissza vonszolni a házba, ahol lerakott a kanapéra- legalább egy kicsit had menjek már- nyavajogtam, mikor vissza tért egy bögre teával, amit felém nyújtott. Nem fogadva el, sóhajtott egyet, majd leült mellém a kanapéra és magához húzott
-Nem mehetsz el így verekedni. Aztán lesz valami. Ezt a három hónapot, csak kibírod- csókolt bele a nyakamba, azonban a combjába martam
-A vendégszobában alszom ma- mondtam morcosan és felállva az ágyról indultam fel a lépcsőn, mikor csengettek- alszok- vágtam be magam után az ajtót, amit kulcsra zártam
-Kei?- hallottam Akio kíváncsi hangját, miután Itaru ajtót nyitott. Az ablakomnál egy halk kopogást hallottam, így kíváncsian néztem oda. Nova vigyorgott rám, így elmosolyodva, hoztam létre egy klónt, míg az én chakrámat elrejtettem. A klónom az ágyba befeküdt, én pedig az ablakhoz léptem, amit kinyitva, ültem a párkányra. Mivel most nem használhattam a chakrám, így Nova a kezét felém nyújtva, tartott meg, amíg magam mögött vissza csuktam az ablakot
-Az adósotok vagyok- vigyorogtam rá és átölelve, ugrott fel a háztetőre, onnan pedig a többi házra
-Na, sikerült a terv- jelent meg mellettünk Akio, így Nova lerakva, sétáltunk a játszótér felé
-Örökre hálás leszek nektek- nyújtoztam ki- hamarabb akartam indulni, de elkapott Itaru. Így lemaradtam a csatáról- szomorodtam el, miközben a tarkómat vakartam
-Csak egy bandát kellett elkapnunk. Nem volt nagy szám
-De ti harcoltok. Én meg nem. Maximum Itaruval tudok csak harcolni, de mindig vesztek- ültem a hintába, amit egyből lökni kezdtem a lábammal
-De ez érthető, hisz félt. Három hónap és szülsz. Mostanában meg eléggé megsokszorosodtak a bűntények- ült le Akio az egyik, míg Nova a másik oldalamon lévőre
-Jé, itt egy Uchiha kislány- jelent meg előttem vigyorogva Demiyah, így nagyot nyelve, néztem rá- az urad tudja, hogy itt vagy kint?
-Miért tudná?- ugrottam ki a hintából,  egyenesen mellé
-Mert idefelé tart- vigyorgott továbbra is rám, így kiterjesztettem Akuma chakráját, míg ő eltűnt. Nagyot nyelve, húztam egyből vissza és Akio meg Nova karját megragadva, futásnak eredtünk az erdőbe. Előhívva a mangekyoumat, védtem be a bordával a hasam, miközben a fák ágain ugráltunk
-Nem messze van tőlünk - nézett rám Akio a byakugan szemeivel. Egyik kezemmel a hajamba kapva, fogtam a fejemet és gondolkodni kezdtem. Egyszercsak a szemeim nagyra nyíltak és elmosolyodva, nyúltam a táskámba egy kis agyagért, amit egyből formálni kezdtem
-Emlékeztek még arra, amikor Sasori-mestert szivattuk meg?
-Hogy felejthetnénk el- nevettek fel
-Csináljunk egy klónt, hogy most könnyebb dolgunk legyen- mosolyogtam rájuk és egyből létre is hoztuk a klónjainkat. Előrébb futva, dobtam fel az egyik kunait és megfogva a kezeiket, teleportáltunk fel, miközben az agyagmadaramat is megnagyobbítottam. Feljebb repülve, hogy ne vegyen minket észre, kíváncsian néztem, ahogy a klónokat követi
-Egy kész. Következő terv?- dőlt hátra Nova és a kezeit a feje alatt támasztotta meg
-Verjünk el egy csapat banditát

-Ez a terhes nő legyőzött titeket- vigyorogtam önelégülten, ahogy meg lettek kötözve a banditák. Csípőre tett kezekkel néztem végig a banditákon, akik teljesen lenéztek az állapotom miatt. Ezért pedig eléggé csúnyán elvertem őket
-Uchiha Kei!- hallottam meg mögülem egy ideges hangot. Nagyot nyelve, nyúltam gyorsan a táskámba és dobtam volna el a kunait, azonban elkapta a csuklóm- nem mész sehova
-Miért ne?- motyogtam unottan, a szemeibe nézve
-Mert van egy kis beszélgetni valónk- húzott arébb a többiektől- hogy képzelted, hogy ilyen állapotban harcolsz?
-Nem történt semmi. Még így is tudnék harcolni, hogy elintéztem azokat- csaptam bele a tenyerembe, mire kaptam egy szúrós nézést. Idegesen mutattam a banditák felé, így oda kapta a fejét
-Ezt mind te intézted el?- nyíltak tágra a szemei
-A nagyját igen. És pár karcoláson kívül nincs semmi bajom, mert szokás szerint bevédtem a hasam. Ennyi harcot igazán elnézhetnél. Alig engedsz el valahova
-Mert féltelek, hogy bajotok lesz. Mostanában egyre több rossz ember van
-Mert eddig nem volt?! Akkor is simán legyőztem egy csomót!- emeltem fel a hangom
-De akkor nem voltál terhes!- csatlakozott ő is. Mérgesen néztem bele abba a fekete íriszekbe, mikor nevetést hallottunk, így oldalra kaptuk a fejünk
-Olyan jó nézni egy házasság tönkrementét- vigyorgott az egyik, így a kezeim ökölbe szorultak
-Mit mondtál te nyavalyás?!- ordítottam rá és indultam volna el, azonban férjem lefogott- engedj el! Kitépem a nyelvét, amiért ilyet mert mondani!
-Nyugodj le drágám- suttogta a fülemhez közel. Fújtatva egyet, nyugodtam le, így el is lettem engedve
-Látszik ki hordja a nadrágot- nevetett egy másik. Itaru kikerülve, ment volna beverni, azonban átkarolva hátulról, próbáltam vissza fogni
-Ha be mersz neki verni, akkor vállalni fogok egy hosszú és veszélyes küldetést- próbáltam vissza húzni. Szavaimra egyből tágra nyíltak a szemei és felém fordulva, ölelt szorosan magához
-Ilyen párost- fogta Nova a fejét, miután elaltatta a banditákat. A lábaim hirtelen össze csuklottak, így Itaru a karjaiba vett
-Méghogy van még erőd harcolni- szúrta oda mosolyogva
-Oh, fogd be- néztem morcosan rá, így felnevetve, adott egy csókot. Elköszönve a többiektől, indultunk hazafelé

-Uchiha Katsumi, Uchiha Atsu! Azonnal befejeztétek a veszekedést!- kiáltottam át a másik szobába, miközben Itsukit öltöztettem fel. Az ikrek már kora reggel vitáztak. Atsu meg akarta ijeszteni az apját, azonban Katsumi ezt nagyon ellenezte. Mintha a gyerekkori énjeinket látnám. Ami teljességgel jogos, hisz a szemük színén kívül, teljesen ránk hasonlítanak. Katsumi pár perccel idősebb, haja színe az apjáé, míg a szeme az enyém. Meg persze a tenyerén pihenő szájak is ott pihentek. Teljesen az apja viselkedését örökölte, míg Atsu, aki később született, haja színe az enyém, a szeme pedig Itarué. A viselkedése teljesen megegyezik az enyémmel, így szoktam is mondani, hogy Eskine vér van benne. A 3 éves fiunk csak, 4 évvel fiatalabb mint a nővérei. Teljesen az apjára ütött. Fekete haj, szemek, még az az egy jellegzetes fehér tincs is ott van a hajában
-Anya, szólj már rá Katsumira- rohantak át a lányok, így a karjaimba kapva Itsukit, fordultam feléjük- nem akarja engedni, hogy megijesszem apát
-Mert az nem szép dolog
-De vicces
-Atsu, apádnak fontos ügyei vannak a klánnal kapcsolatban. Nem mehetsz csak úgy oda- néztem a szőke lányra, aki lehorgasztotta a fejét- Katsumi. Ne félj ennyire, néha kell egy kis ijesztés- fordultam a másik lányom felé
-Akkor meg fogjuk ijeszteni apát?- csillantak fel Atsu szemei, így egy vigyorra húztam a számat
-Meg- bólogattam, így örömében felkiáltott- de előbb főzzünk valamit, amivel ki tudjuk majd engesztelni- néztem Katsumira, akinek ugyan úgy felcsillantak a szemei. Hozzám szaladva, ölelték át a lábaimat, így leguggolva, adtam mindkettőnek egy egy puszit a homlokára, amiket végül meg is böktem. Nem egyszer durcázott már be anya ezért, hogy átvettem ezt a szokást. Be kell valljam, azért eléggé aranyos ez..
-Na, ki ér le hamarabb a konyhába?- mosolyogtam rájuk, így egyből futásnak indultak, én pedig követtem le őket, Itsukival

-Hol van már apa?- nyavajogta mellettem Atsu, miután több perce az egyik bokor mögött ücsörögtünk
-Mindjárt jön- simítottam meg az arcát- aztán a maszkot ne felejtsétek feltenni- néztem a másik oldalamon ülő Katsumira, aki bólintott
-Viszlát- hallottuk meg Itaru hangját, így lentebb lapultunk. A maszkjukat felvéve, ugrottak elő, amint a közelünkbe ért
-Álljon meg uram- tartották felé a botot, így az apjuk egyből felemelte a kezeit
-Segítség. Két rabló ki akar rabolni- kiáltott fel, így kis híján majdnem felnevettem
-Nem kettő, hanem négy- ugrottam mögé és egyik kezemmel felé tartottam a botot, míg másikkal Itsukit fogtam
-Túlerőbe vannak. Ki fog rajtam segíteni?- kérdezte kétségbeesetten, azonban a szája szélében meglapult az a mosoly
-Senki- nevetett fel Atsu
-Megadom magam, csak ne bántsanak- térdelt le a kezeit a feje mögé rakva
-Nyertünk anya!- ugrált boldogan a két lány, amin felnevettem. Leszedve a maszkokat, dobtam el a botot és férjem mellé álltam
-Szóval a lányok kiterveltek egy ilyet, ellenem?- húzta vigyorra a száját és felkapta az ikreket a karjaiba- akkor most büntetés jár
-Apa, én mondtam nekik, hogy nem jó ötlet
-Nem baj. Mindenki kapni fog a büntetésemből - nevetett fel és halálra ölelgette őket
-És anya és Itsuki nem kap?- fújta fel durcásan az arcát Atsu, amin felkuncogtam. Tiszta én...
-Ők majd később kapnak- kacsintott rám, így közelebb léptem hozzá és egy puszit adtam az arcára
-A kedvenc ételeddel ki lehet engesztelni?
-Igen. De az ölelést akkor is be fogom hajtani- mosolygott és gyorsan egy csókot adott

Halihóó <(￣︶￣)>
Tudom, ez a könyv már rég befejezett. De most, ez sokkal jobb befejezés.... Szerintem az
Na de, nem szeretem sokáig húzni a szót, azonban van egy jó hír, ami szerintem nem igen fog érdekelni senkit, de most na
Nem tudom hányan szeretitek ezt a shipet, de aki szereti, annak tudok sokat szolgálni méééég

Ugyanis a megőrültéltnek, lesz( van) második évada~
Amiben ez a páros lesz (◡ ω ◡)
Amíg meg nem jelenik az a könyv, addig is
Viszont látásra~