Tehát ezért gyűlöl engem. Ezt nem hisszem el.
-Áh mond csak Aoi, nincs kedved ma egy kicsit szórakozni?- jött mögém a fiú és csókolgatni kezdte a nyakam.
-Bocsi, de ma nem lenne jó- bújtam ki az öleléséből, de megfogta a csuklóm és magához rántott, így a szemébe néztem
-Már rég megtanulhattad volna, hogy nekem nem mondasz nemet- szorítot rá az államra.
-Elegem van már belőled- köptem arcon, amitől elengedett, így beszaladtam egy szobába. Kirúgta az ajtót, amitől a földre estem. Felém mászott és a két kezemet lefogta, míg a nadrágommal kezdett babrálni. Ágyékon rúgtam, amitől a földre esett, így felálltam onnan és leütöttem. Kinyitottam az ajtót és a fiúkhoz kezdtem futni, onnan pedig idegesen a rejtekhely felé
-Mei, mi történt, hm?- állt elém Deidara, így neki mentem és leestünk volna a fáról, ha Sasori chakra fonalai, nem tartanak meg minket
-Minden miattam van. Azt mondta a főnök, hogy én tehetek az egészről, mivel jó útra térítettem a csapatott- mondtam miután Sasori letett minket a fára.
-Ez nem miattad van. Mindannyiunknak elege volt már az egészből. Te csak segítettél nekünk. Ha nem vagy, akkor most nem lennénk ott, ahol vagyunk. Ha nem vagy, mi már rég meghaltunk volna- rakta a kezét a vállamra Sasori, majd egyet a derekamon is éreztem, így Deidara felé fordítottam a fejem
-Ha nem vagy, nem létezne most két csodálatos gyerekünk, hm. Mindenképp meg fogjuk találni, hm- ölelt magához. Kezeimmel megszorítottam a köpenyét és fejemet a vállára hajtva, maradtunk így egy kicsit
-Köszönöm....

-Hidan. Átveszem, te addig menj aludj egyet. Nina már biztos hiányol- léptem be, mire bólintott és felállva a földről, álmosan megdörzsölte a szemét. Egyedül maradtam a lánnyal, akinek kivettem a táskámból a szendvicset és egy szalvétával átcsúsztattam a rácsokon- gondolom már éhes lehetsz- oldoztam ki a köteleket
-Honnan veszed, hogy nem foglak megtámadni?
-Az összes létező fegyveredet elvettük a chakrádat meg a gép szívja el, így egy kisebb jutsut sem tudsz végrehajtani. Ahogy mondtam, biztos éhes lehetsz. Nyugodj meg nincs benne semmi méreg. A lányom dobta össze gyorsan, mielőtt eljöttünk- mosolyogtam el, így elvette a szalvétáról a szendvicset és mohón elkezdte enni. Leültem a hideg padlóra és egy klónt formáztam, ami elhozta a szobámból a takarót, plédet és a párnát. Kinyitotva a rács ajtaját, megágyaztam neki, majd kilépve onnan, vissza zártam az ajtót és vissza ültem a helyemre
-Miért csinálod ezt?
-Ki neked az a vörös hajú fiú?
-A-a barátom
-Érdekes, mivel elég erőszakos típus. Mindig ezt csinálja?
-Nos igen- hajtotta le a fejét, majd szipogni kezdett.
-Miért hagyod neki? Simán szakíthatnál vele
-Te ezt nem érted! Ő maradt már csak nekem, mindenki más elhagyot!- kezdett el zokogni, mire lassan bementem oda hozzá és hátamat a falnak támasztva, húztam magamhoz. Belekapaszkodott a ruhámba, miközben fejét a vállamra hajtotta. Kis idő múlva kezdett csillapodni a sírása, majd csak a szipogása volt halható
-Én nem akartam oda menni. Kényszerítettek engem- lassan eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni
-Én is ugyan ezeket éltem át régen. De ettől még, megváltozhat az életed egy jó irányba. Mit szólnál, ha velünk maradnál? Mi sosem bántanánk téged, élnél velünk Konohában- mosolyogtam rá, mire megtörölte a szemét és bólogatni kezdett- mi megvédünk téged. Most feküdj le, jó? Hosszú napunk lesz holnap- álltam fel onnan és menni akartam, mikor megfogta a kezem
-Nagyon köszönöm
-Ugyan, most már te is a családunk tagja vagy- zártam be az ajtót és leterítettem a köpenyem, amire leültem.
-Jóéjt
-Jóéjt- mondta halkan, majd befeküdt a takaró alá. Leoltottam a villanyt, így a hold fénye pont jó megvilágítást adott rá.
-Ha bármi baj lenne, kelts fel Akuma- fordultam felé, mire bólintott. Lehunytam a szemem és kis idő múlva, már én is elaludtam..