Jeongguk

Csodálatos volt vele lenni. Most hagyta magát. Most lett teljesen az enyém. Annyira boldog vagyok! Itt fekszik a karjaimban. Simogathatom, puszlgathatom bármikor. Jobban magamhoz húzom figyelve nehogy felkeljen. Csókot nyomva homlokára, beleszagoltam hajába. Finom vanília illata van. Imádom!

–Szeretlek! –suttogtam tincsei közé, majd hátára simítottam, mire mocorogni kezdett.

–Jeongguk. Így nem tudok aludni! –fúrta fejét mellkasomba.

–Jó reggelt! Jól aludtál? –simogatom továbbra is.

–Igen. –nyújtózkodott.

–Annak örülök! –adtam egy rövid csókot, majd kiszáltam mellőle.

–Hova mész? –kérdezte rekedtes hangon.

–Meg kell néznem valamit. Legfeljebb
egy óra. Addig aludj csak. –mosolyodtam el, mit viszonzott.

–Rendben! Akkor majd gyere! –fordult hasra. Hátára egy csókot hintve elindultam a palota felé.

Meg kell beszélnem Leával a dolgokat. Vele csak az utód miatt leszek. Kell hogy legyen. Anélkül a királyság elveszne. Muszály lennie örökösnek. Akármennyire nem akarom, ez a kötelességem. Gondolnom kell a népre is. Mi lenne velük. Kell valaki a rendet tart. Nem hagyhatom trónörökös nélkül az országot. Fogalmam sincs hogyan, és mikor, de közösülnöm kell a leendő királynével.

–He Soo! Nem tudod hol találom Leát? – kérdeztem a főudvarhölgyet.

–Nem láttam császárom! –hajolt meg.

–Érdekes. Egy főudvarhölgynek tudnia kéne mindenről ami a palotában történik! –emeltem fel hangom.

–Elnézést császárom! Azonnal utána járok! –mondta remegve.

–Rendben! –legyintettem.

Míg vártam kicsit elgondolkoztam Taehyungon. Belegondolva elég furcsa egy ember. Teljesen máshogy beszél, mint mi. Mintha nem e világból származna. Nagyon furcsán viselkedik. Mindíg azt hajtogatja haza akar menni. Néha úgy mondja, mintha egy teljesen más időből jött volna. Ez ijesztő, de mégis kíváncsi vagyok. Vajon mit titkolhat? Hol van az ő hazája. Honnan jött. És a legfontosabb, miért csak most? Ha egy hónappal előbb ismertem volna meg, akkor biztosan nem egyeztem volna bele ebbe a házasságba. Elszöktem volna vele bárhova, csak vele legyek. Jaj Taehyung, mit tettél velem?

–Császárom! Kérem kövessen! –tért vissza az udvarhölgy.

–Rendben. –majd elindultam a nő után. A palota vendég szárnyához érve megállt.

–A legelső ajtó! –állt félre.

–Köszönöm, elmehetsz! –intettem, majd már itt sem volt. Nos Lea, lesz ma egy jó napod.

Taehyung

Mikor felkeltem Jeongguk még nem volt itt. Kicsit szomorú voltam, mert így unatkozok. Biztos többet aludtam, mint egy óra. Na mindegy. Kikeltem az ágyból, és felvettem a ruháim.

Aztán hírtelen eszembe jutott a tegnap este. Én le feküdtem vele! Basszus mekkora egy barom vagyok! Kanos dög! Miért nem tudtam magam tartani?! Ugyan azt kellett volna tennem mint eddig, ütni, rúgni, kiabálni. De nem, kiabálni is maximum az élvezettől csináltam. Ez annyira megalázó. Úgy nyögtem, mint egy kurva. Jézus!
Kifutva a házból nekimentem valakinek.

–Nézz a lábad elé! –tolt el idegesen. Felnéztem rá, és teljesen lefagytam. Ő az, aki ostorral vert.

–Elnézést kérek! –hajoltam meg mélyen.

–Á, te vagy a fivérem mocskos ágyasa. –mért fel. –Szívesen kipróbálnám, mit tudsz. A testvérem sosem használja egy héten kétszer ugyanazt az ágyast. –nyalta körbe száját.

–É-én nem v-vagyok j-jó! –dadogtam. Az egész testem remegett a félelemtől.

–Azt most kiderítem! –mondta, majd a hajamnál fogva rángatott be a saját házába.

Egy hatalmasat kiáltottam, mikor az ágyára dobott. Elkezdett vetkőzni. Én addig el akartam futni, de persze nem sikerült. Azonnal magához rántott, és ketté szakította rajtam a ruháim. Fogaival nyakamat szívta, ami nagyon fájt.

–Látom jó éjszakád volt. –nevetett gúnyosan. –Undorító szajha vagy! –ordította. Könnyeim megállíthatatlanul folytak le arcomon. Vissza dobott az ágyra, majd fölém tornyosult. Kezeim erősen fejem fölött tartotta. Ismerős a szituáció.

–Ugyan olyan vagy mint Jeongguk! –kiabáltam sírva, mire ő megpofozott.

–Fogd be! Vagy esküszö—

–Mit csinálsz bátyám?! –kérdezte egy alacsony termetű fiú. –Azonnal engedd el! –rohant hozzám.

–Hagyj békén! –szólt rá az idősebb.

–Szólok a császárnak, és majd ő intézkedik akkor! –indult meg, de ez a gazember megállította.

–Jimin! Jó, itt van ez a mihaszna!    Vigyed! Úgy se jó semmire! –szólt idegesen. Felrántott, és szó szerint nekivágott szerencsétlen fiúnak. –Most takarodjatok! –nézett ránk. Megpróbáltam a maradék riháimmal takargatni magam. A fiú segített, és át siettünk az ő házába.

–Nagyon szépen köszönöm, hogy megmentettél! –öleltem meg sírva, amit viszonzott. Simogatta a hátam, amíg meg nem nyugodtam.

–Figyelj, adok neked egy másik ruhát, addig várj itt! –törölte meg szemem. Bólintva el is indult. Kicsit később vissza jött egy szép, kék és sárga selyem ruhával. Segített felvenni és leültünk a földre.

–Még egyszer köszönöm hogy segítettél! Ha nem jössz—

–Ne is mondd! –ölelt meg mégegyszer. –Amúgy Park Jimin vagyok, a harmadik herceg! –mosolyogott kedvesen.

–Én Kim Taehyung –viszonoztam kedvességét.

–Tudom, Jeongguk mesélt rólad. –vigyorgott sejtelmesen.

–Apropó, ő hol van? –kezdek aggódni miatta.

–Ha jól tudom Leával van. –gondolkozott el.

–Ő ki?

–Jeongguk menyasszonya. –amint ezt kimondta megjelent az említett személy is.

–JIMIN, HA EGY UJJAL IS HOZZÁ ÉRTÉL MEGHALSZ! –jött be üvöltve a szobába. Amint meglátott egy pillanatra lefagyott, de rendezte vonásait. Elém jött, és fel rántott egy szoros ölelébe vonva.

–Jeongguk, mi van veled –szorítottam meg hátán a ruha anyagját.

–Azt hittem hozzád nyúlt! –fúrta fejét nyakamba. És mintha szipogott volna egy aprót.

–Nem, ő nem! –hangsúlyoztam ki az Ő betűt. –De mi most megyünk Jimin. Majd találkozunk! –intettem, és elindultunk kifele. Amint beértünk felkapott az ölébe. Egy kis nyikkanás hagyta el szám, mert nem számítottam rá. Leült velem az ágyra és megint nyakamba bújt.

–Jeongguk, mi van veled? –kérdeztem hátát simogatva.

–Jin azt mondta, mióta elmentem, ti azóta csináljátok. –szorított jobban magához.

–Jin hazudott! –néztem a szemébe. –Amikor elmentél én vissza aludtam. És mikor felkeltem még nem voltál itt, ezért kimentem. De belefutottam abba a hazudós baromba. Gondolt egyet, és azt mondta kipróblája miért vagy velem egy héten többször. De szerencsére Jimin jött, és megmentett mielőtt bármi komolyat csinálhatott volna. –néztem félre. Éreztem, hogy Jeongguk egész teste megfeszült.

–Megölöm! –markolt derekmara, mire felszisszentem. Ő egyből elvette onnan kezét, és hátamra csúsztatta. –Soha senki nem érhet hozzád! Csak én! –csókolt volna nyakamra, de nem tette. –Ezt ő csinálta?! –kérdezte a friss szívásnyomot stírölve. Félve bólintottam. –Komolyan kifogom nyírni! –állt fel idegesen.

–Jeongguk! –néztem rá könnyesedő szemmel. –Most ne hagyj itt! –öleltem meg.

–Taehyung.

–Kérlek! –mondtam elhaló hangon. Hátamra simított és ujra ölébe vett. Egy kezével tartott, a másikkal letörölte kicsorduló könnyem. Mélyen a szemébe néztem, és megcsókoltam. Én. Most először én kezdeményeztem. Nagyon meglephettem, mert hirtelen nem csókolt vissza, de pár másodperc múlva már a nyelveink simogatták egymást.

–Szeretlek Taehyung! –mondta két csók között. A hasam erre megbolondut. A pillangók útrakeltek a szívem felé.

Halihó babuk! Van itt valaki? Nagyon sajnálom hogy nem volt előbb rész! Egyszerűen minden rossz volt. A nagypapám meghalt, és nem volt lelkierőm írni. Kérlek értsétek meg! Amint ezt a részt kitettem, megyek írni a következő részt! Meg hamarosan hozok egy új ficit is! ❤️❤️
Aludjatok jól babuk!! ❤️❤️❤️