2 nap múlva

Jeongguk

Mikor megérkeztünk kínába a nép ünnepelve fogadott. Színes virágokat kaptam. A gazdagabb emberektől borokat. Örültem, hogy ennyire boldogan fogadták jöttömet.

Taehyung is velünk tartott. Nem tudtam ott hagyni. A jelenléte megynyugtat. Most is fogom a kezét. Az út elején meglepődött, de nem akarta kihúzni kezemből az övét.

Amint megérkeztünk a palota elé a kocsis megállt. Elösször én léptem ki belőle, hogy segítsek Taehyungnak. Félve kiszállt ő is, és ámulva csodálta a palotát.

-Csodálatos igaz. -simítottam karjára. -De nálad nem lehet szebb semmi! -suttogtam fülébe amit gyengéden meg is haraptam. Ilyedten hátraugrott és az érintett területre fogott.

-Jeongguk! Mit csinálsz? -kérdezte ártatlanul.

-Semmi rosszat. -tettem fel kezem védekezően.

-Császárom! A király már látni szeretné! -jött ki egy cseléd. Na szép. Egy ilyet kell kiküldeni értem!

-Megyünk már! -forgattam szemem, majd Taehyung kezére fogva mentem be a palotába

Taehyung

Nagyon meglepődtem mikor kézenfogva húzott be a palotába. Nem szégyel engem? Én csak egy senki vagyok hozzá képest.

Jeongguk szólta a szolgáknak, hogy adják nekem a legszebb vendégszobát. Tényleg gyönyörű volt. Szinte az összes bútor aranyozott volt. Egy hatalmas csillár logott a plafonról. Volt egy erkély is ami egy kertbe nézett, ahol egy kis patak folyt. Csodálatos látvány volt. Visszanézve az ágyra hatalmasnak tűnt egy személyre. Jobban megnézve az ágyat két személyre volt beágyazva. Kicsit furcsáltam, de nem foglalkoztam vele. Kipakoltam a szekrénybe a ruhákat, amiket Jeongguk-tól kaptam. Nagyon szépek voltak. Mind selyemből készült.

-Elnézést, hogy zavarom. A király önt hivatja. -szólt egy női hang az ajtó mögül. Kinyitottam azt majd egy idős hölgy fogadott. Kicsit hasonlított a mamámhoz.

-Köszönöm hogy szólt! -hajoltam meg előtte. Kicsit meglepődött, de boldogan elmondta, hogy hol találom a királyt. Mikor ajtaja elé értem bekopogtam. Egy "jöhet" után be is mentem.

-Jó napot kívánok feleség! Hivatott? -hajoltam meg előtte.

-Igen. Látni akartam, hogy nézel ki testközelből. Mikor megérkezetetek az ablakból figyeltelek. Nagyon gyönyörű voltál. -állt fel trónjáról.

Mellém érve karon ragadott és majdnem megcsókolt, de időben számra tettem a kezem. Ilyedten próbáltam kiszabadulni szorításából, viszont nem hagyta.

-Kérem! Hagyjon! -kiabáltam arcába.

-Miért kellene? Jeongguk nem szokot baszni veled?! -ordított rám! -Nem lesz új neked a farok! -nevetett gúnyosan. Vállára dobott és egy szoba felé cipelt. Végig kiáltoztam hátha valaki meghalja, de azonkívül az idős hölgyön kívül ki hasonlított a mamámhoz, nem hallott senki.

Ledova az ágyra nyakamat csókolgatta. Sokkal undorítóbb volt, mint amikor Jeongguk csinálta. Széttépte a ruhámat és fedetlen felsőtestem kínozta.

-Hagyja már abba! -ütögettem fejét

-Fogd már be! -pofozott meg! Utolsó reményemként elkiáltottam annak a személynek nevét, kibe most a megmentő szerepét láttam. -JEONGGUK!

Jeongguk

Mikor végeztem a királynál egyből édesem szobályába settem. Meglepődve láttam, hogy nem volt sehol. Különös. Pedig biztos voltam benne, hogy itt lesz. Hova máshova mehetett volna? Bementem a szobába és mielőtt az ágyra ültem volna egy öreg cseléd szaladt be.

-Azonnal.. jönnie.. kell.. -lihegett.

-Miért? -kérdeztem értetlenül.

-Taehyung.. a király.. most! -beszélt össze vissza.

-Miért lenne Taehyung király? -nevettem.

-Nem! Meg akarja erőszakolni a király! -mondta ki egy szuszra. Testem átjárta a düh és a félelem. A nőt félrelöve szaladtam. Nem is tudom hova. Csak ösztönből rohantam. Egy csukott ajtó mögül sírást hallottam, majd egy szót.

-JEONGGUK! -kiáltotta Taehyung. Több se kellett az ajtót berúgva szaladtam be.

-Mit csinálnálsz vele te nyomorult?! -rohantam a király felé. Egy egyszerű mozdulattal lerántottam édesemről ezt a mocskot egyenesen a földre. -Mit képzelsz magadról te állat? Hozzá mertél nyúlni az én tulajdonomhoz? -vertem orrba.

-Nem! Félre érti uram! Taehyung volt aki incselkedett velem! -hazudott.

-És még hazudsz is?! -emeltem fel ruhályánál fogva. -Őrség! -kiáltottam el magam, majd a saját katonáim befutottak.

-Mit parancsol császárunk? -hajoltak meg előttem.

-Heréljétek ki! -ordítottam.

-Tessék? -értetlenkedtek.

-Ne tegye ezt velem! -könyörgött a király.

-Jeongguk! Ezt ne tegyed! Nem érdemli meg ezt a büntetést! -jött hozzám remegő lábakkal. Elém érve majdnem összeesett, de időben elkaptam.

-De pontosan megérdemli! Hozzád csak én nyúlhatok! -lettem egyre idegesebb.

-Tudom, hogy hibázott! Találj ki mást! Ne ezzel bűntesd! -nézett kétségbeesetten rám.

-Akkor igazat beszélt a király? -döbbentem le.

-Nem! Én nem akartam! -törtek elő szeméből a könnyek.

-Akkor miért véded ennyire?!

-Mert ebbe bele is halhat! Nem lehetne megmenteni mert elvérezne! -remegett meg karjaimba.

-Nem érdekel! Hozzád nyúlt! -szorítottam magamhoz remegő testét. Szegény nagyon fél.

-Gondold átt mégegyszer!

-Nem! Vágjátok le neki! -utasítottam az őröket. Taehyung-ot karjaimba emelve kivittem a szobából.

-Ne! Jeongguk ne csináld! Ez szörnyű! Meg fog halni! -ütögette mellkasom.

-Most is haldoklik! Valami van az agyával és nem tudja korlátozni magát. Nem tudja mi jó, és mi rossz. Néha a saját nevére sem emlékszik. Csak szivességet teszünk neki. -nevettem nyomorult sorsán.

-De téged meg is ölhetnek ezért -kezdett jobban félni. Csak nem érdekli mi van velem?

-Nem fognak! Nem aggódj! A nép utálta őt. Sőt! A tulajdon fia is!

-Ez biztos? -kérdezte kicsit nyugodtabban.

-Igen! -pusziltam homlokára.

-De ez akkor sem helyes. Megöltél egy embert! -mondta már az ágyán ülve.

-Nem én! Az őrség! -védekeztem.

-De ha tényleg úgy van ahogy mondtad talán jobb lesz neki. Így csak szenved. -gondolkozott el rajta.

-Szerintem most pihenj le! Sok volt a mai nap! -simogattam hátát. Ő szó nélkül lefeküdt és el is aludt. Be feküdve mellé én is álomra hajtottam fejem.

Teahyung

Mit gondolt? Majd myugodtan fogok aludni a történtek után? Na persze!

Kiosonva a szobából megkerestem a királyt hátha még nem késő. A szobába érve a két őrt láttam meg akik suttogtak. A fal mögés sittem és onnan hallgatóztam.

-Most akkor mi lesz?

-Semmi hallgatsz nem mondod el senkinek!

-És ha visszajön?

-A király? Hongkongból? Kizárt! Örül hogy elengedtük! Nincs oka visszajönni! Ha még is meghal, és akkor mi is.

-Rendben igazad van!

-Na most mennyünk! Nehogy a császár visszajöjjön ellenőrizni! -mondta, majd el is sittek. Egy fokkal megkönnyebbültem, hogy nem ölték meg! De kiváncsi vagyok vajon mért hagyták életben?

Sziasztok babuk!
Sajnálom amiért megint huzamosabb ideig nem volt rész! De mentségemre új sztori van készülőben! 3 fantasy sztori lesz. Amiből az egyiket fogom majd elkezdeni amiről dönthettek!

1.Najád

Ez egy sellős sztori lenne majd nagyon izgi!

2.Forever with you

Ez a sztori egy vámpíros lenne sok csavarral. Kicsit bonyolult de nekem nagyon tetszik

3.(neki még nincs címe!😅😂)

Ilyet nem láttam még sehol sem! Még filmbe sem (aztán lehet van!😂😂) A lényeg annyi hogy Jungkook és Tae legjobb barátok. Taehyungnál a padláson találna egy könyvet amibe belekerülnek egy hazugság miatt. Nem a könyv történetébe kerülnek bele hanem a könyv lapjaira. A könyv tesz fel nekik kérdéseket amire őszíntén kell válaszolniuk mert ha nem akkor összezúzza őket a könyv lapjai.
Nagyon izgalmas!(mondjuk lehet értelmetelnül fogalmaztam meg hehe😅😂)

Kérlek egyet válasszatok! Értelemszerűen amelyikre több szavazat jön (már ha szavaz valaki!😂) azt fogom előbb elkezdeni! Na nem írok többet mert holnap meló és fáradt is vagyok! Mindenkinek szerencsés hetet/évet kívánok!!

_Kookendry_ nek köszönöm hogy felhívtad a figyelmem!

Elfelejtettem írni, hogy kikről fog szólni a sztori! Mindegyik vkook!!😂