Taehyung

-Kellj már fel! -ordította valaki fülembe. Még sem álom. Ez a rideg valóság.

Kómásan nyitottam fel szemeim és ugyanabban a szobában találáltam magam. Körülöttem mindenki meztelen és engem figyelt. Az őr csak unottam belém rúgott egy nagyobbat, majd ott hagyott. Fájduló hassal ültem fel, de legalább már nincs körülöttem senki. Azaz még is. Egy velem egykorú fiatal nő vizsgálta arcom.

-Nagyon fáj? -kérdezte lágy hangon. Milyen kellemes hangzása van.

-Igen. Ez biztos be fog lilulni. -tapogattam meg a területet. Hirtelen magam köré tekertem a takaróm, ugyan is én anyaszült meztelenül ültem úgy negyven nő körül.

-Ne takargasd magad! Már láttam férfi testet. -halkult el. Szegény. Nagyon sajnálom.

-Téged is kényszerített? -kérdeztem pironkodva, mert engem zavar a ruhák hiánya.

-Senkit nem kérdezett meg, hogy mit vagy, hogy szeretné. Csak az a fő, hogy neki jó legyen. -ejtett meg egy keserű mosolyt, ami lassan sírássá vált átt. Zavaromat elfelejtve zártam karjaim köré őt.

-Nagyon sajnálom! -öleltem meg erősebben. Karjait derekam köré fonva húzott jobban magához.

-Mi a neved? -kérdezte kibontakozva ölelésemből.

-Kim Taehyung. És a tiéd? -töröltem le könnyeit.

-Park Chae Young, de barátnőim a Rosé becenevet adták. -húzódott hátrébb. -Nem mondta el senki a szabályokat és a időpontokat se igaz?

-Nem, rajtad kívül és a császáron kívül senki sem szól úgy hozzám. -mondtam csalódottan.

-Még császár. Majd öt hónap múlva koronázzák csak meg. -mutatta kezén is a számot.

-Én azt hittem, hogy már császár. Az őrök is annak szólították tegnap, meg mindenki más is. -vettem kicsit feljebb a hangerőt.

-Halkabban! -tette számra kezét. -Még nem az! Csak azt parancsolta mindenkinek, hogy így szólítsuk. -tette ölébe eddig ajkaimon lévő kezét. -Mindegy. Akkor akarod tudni a házi rendet vagy nem? -nézett el.

-Nem nagyon akarom tudni, de szerintem jobban járok vele ha tisztában vagyok a dolgokkal. -vakartam meg fejem.

-Szerintem is jobban jársz! Szóval. A legfontosabb szabály az az, hogy nem szólhatsz egy szót se arról, hogy nem akarod. Eddíg egyetlen ember mert szólni érte. -remegett meg.

-Mi lett vele? -kérdeztem kiváncsian.

-Megölték. Szépen megmérgezték. -súgta fülembe.

-Ez beteges! Ki az az őrült aki megöl egy ártatlan nőt csak azért, mert nem akart közösülni avval a beteg állattal?! -kezdtem ordítozni a szobában. Mindenki engem nézett.

-Ha nem halkulsz el nem folytatom! -kelt volna fel de megragadtam a kezét. Sajnálkozóan néztem rá, majd visszaült és folytatta. -A második szabály, ebben a szobában lehet rajtad ruha, de amiben együtt vagytok, ott a ruha szó fogalmát el is felejtheted! -tette fel mutatóujját.

-Perverz dög! -motyogtam magamnak.

-A harmadik, sosem szólíthatod az igazi nevén. Csak a császár megnevezést fogadja el. Eddíg világos? -nézett rám kérdőn.

-Igen, de a császár nem normális. -forgatom szemeim.

-Akkor amit még tudnod kell az az, hogy mikor jön. Általában egy héten kétszer. Kedden, és szombaton. Akkor négy alkalommal. Reggel, délben, délután, és este. Kétszer egymás után nem szokta vinni ugyan azt a nőt.

-De várjunk, most reggel van igaz? És milyen nap? -estem teljesen kétségbe.

-Szombat. -mondta csalódottan.

-Nem értem. Ha csak kedden és szombaton szexel, akkor miért erőszakolt meg tegnap?! -üvöltöttem sírva. -Az a gyökér elvette a szüzességem. Még csak nem is élveztem! -temettem arcom kezeimbe.

-Nyugodj meg Taehyung! -simogatta hátam. Mintha ettől lentudnék nyugodni.

Egy elmebeteg trónörökös elvette az ártatlanságom. Ráadásul erőszakkal. Pont a diplomaosztóm napján. Életem egyik legfontosabb napja volt.

-Ejnye Taehyung! Hogy beszélhetsz így rólam a hátam mögött? -kérdezte mögöttem Jeongguk. Várjunk, ő itt van?! És honna tudta a nevem?

-Jeong.. császár! -hajoltam meg előtte. Hogy hallotta mit beszélek? Biztos az őr szólt neki. Vagy most akar elvinni egy-két menetre. Istenem, add, hogy ne engem vigyen el!

-Mi legyen veled? Hagyjam, hogy pár méretes őr halálra erőszakoljon? Vagy, dobjalak a vadállatok elé? -vakarta állát. Könnyes szemmel néztem a padlót.

Én csak virágot akartam adni az elhunyt nagyszüleimnek, erre ebbe a világba csöppentem. Nem akarok meghalni. Csak had jussak haza a szüleimhez.

-Nézz már a szemembe ha hozzád beszélek! -markolt bele hajamba ezzel kikényszerítve, hogy rá nézzek. Egészen közel húzott magához pont, mint tegnap.

-Császárom. Kérem bocsánatát. Nem fordul elő többször. -sírom el a végét. Elengedve hajamat zokogva esek a földre. Takarómat magamköré tekerve néztem előre még mindíg sírva.

-Ne bőgj már! Mivel nagyon kegyes vagyok egy szopással megúszod! -emel fel menyasszony pózba és kezd el cipelni abba a bizonyos szobaba ahol tegnap magáévá tett.

Letett az ágyra s lekapta előlem a takarót és eldobta. Fölém mászott és erőszakos tapadt ajkamra. Kezeit tagom köré fonta, majd fel-le mozgatta. Hiába ellenkeztem nem hagyta abba.

-Elég! -üvöltöttem, majd egy erősebb lökéssel sikeresen a földre löktem. Kapva az alkalmon kezdtem rohanni de gyorsabb volt. Felpattant és derekamra fogva dobott vissza az ágyra.

Hátrálni kezdtem ameddig csak tudtam. Semmi esélyem nem volt. Ő túl erős, én meg gyenge vagyok. Lábaimat felhúzva karoltam át őket. Fejemet kezemre hajtottam és újabb zokogásban törtem ki.

-Hát, én kedves akartam lenni hozzád, de te nem hagytál más választást. -a hangokból ítélve egy szekrényhez ment és kivett belőle valamit.

-Kérem, engedjen elmenni. Én csak meg vagyok ilyedve. Nem is ide tartozok! -nézetem rá könnyáztatta arcal.

-Taehyung. Engem nem érdekel a származásod. Csak arra kellettél, hogy kielégítsd a vágyaim. -ült le az ágyra kezében a már ismerős tállal.

-Kellettem? Már nem? Elmehetek? -kérdeztem boldogan.

-Igen, elmehetsz. De, nem élve! -majd fejemhez nyúlt és a tálba nyomta azt.

Valami növény volt, de a sokktól nem tudtam, hogy mi az. Kapálóztam egy ideig. Később már nem kaptam levegőt olyan erős volt az a szer. Az erőm alább hagyott csak két szót tudtam kimondani.

-Jeongguk, kérlek! -majd teljes képszakadás.

Jeongguk

Időben kikaptam a fejét a gázból. Ahogy a nevem szólított olyan varázsos volt. Többször akarom hallani tőle a nevem. Nem tudtam megölni.

-Taehyung! -vettem kezembe testét. -Kellj fel! -simogattam arcát. Pilláit még mindíg lehunyva tartotta. Mintha csak aludna.

Óvatosan letettem az ágyra és a liliomos tálamhoz mentem. Egy kis adagot a kezembe vettem és visszasiettem Taehyunghoz. Az orrához érintettem a kezem és hagytam, hogy az ellenszer megtegye a hatást. Egy kis idő elteltével lassan szemeit kimyitotta és rám nézett. Mintha ez a nézés egy jel lett volna, szívem egy hatalmas dobbanással jelezte, hogy valami elkedődött köztem és e fiú között.

Köszönöm a sok csillagot és kedves kommentet az előző rész alatt. Nem gondoltam volna, hogy valaki elolvassa, azt meg aztán végképp nem, hogy kommentelnek is alá. Mégegyszer nagyon szépen köszönöm!!!!❤❤❤❤