18+

Taehyung

A nevem Kim Taehyung. 2018-at írunk és ma megyek diploma a osztóra. Nagyon izgulok. Hiányozni fognak a barátaim.

-Taehyung igyekezz mert el fogunk késni! -nyitott be a fürdőszobába édesanyám.

-Rendben! -egy utolsó finomítás és már mentünk is. A kocsinkba szállva indultunk az iskolába.

Helyet foglalnak székükben, majd kezdetét vette az ünnepség. A diákok nevetése és zokogása töltötte be a termet. Sok lánynak elfolyt sminkje. Még volt annyi idejük, hogy kijavítsák. A mikrofon sípolására mindenki felszisszen fülét fogva, de utána izgatottan figyelték az igazgató beszédét.

-Elnézést! Ez egy nagyon régi mikrofon. Szóval üdvözlöm a kedves szülőket, nagyszülőket, rokonokat! Nagy nap a mai ..

~~~

-Kim Taehyung. -mondta ki a nevemet, majd átvettem a diplomát. Szüleim és a rokonaim mosolyogva és az örömtől könnyesen tapsolni kezdtek.

Itt igazából már nem nagyon figyeltem csak magamban köszönetet mondtam a nagyszüleimnek, akik eddig segítettek nekem, hogy elérjem az álmom. Ezután el is megyek szentélyükbe.

-Mama! Örülsz, hogy végre lediplomáztam büszke vagy rám? Láttál engem onnan fentről? Micsoda kérdés ez persze, hogy láttál! Meg a papa is! -töröltem meg szemeim. - Látom, hogy elhervadtak a virágok! Megyek hozok újakat! -majd már szaladtam a hátsó kertbe.

A mama kedvenc virága a sárga rózsa, a papáé pedig melyik is? Áh, a liliom. Szedtem mind kettőből egy nagy csokrot majd futottam vissza. A pince mellett elhaladva megcsúsztam valamiben minek következtében leestem a lépcsőn. Seggel érkeztem le ami nagyon fáj. De legalább a virágoknak nem esett semmi baja.

-Jajj, olyan sötét van, az orromig sem látok! - szóltam magamnak. Lovak nyerítését hallottam meg fentről amit kicsit furcsáltam. Elindultam fel a lépcsőn és mikor kinyitottam az ajtót teljesen ledöbbentem. Hova kerültem?

Mindenhol középkorú ruházatot hordó emberek. A szentély helyén egy istálló volt, és a legszörnyűbb az az, hogy hosszú lányos hajam volt.

-Ezt is elvigyük? - kérdezte egy lovas a társát. Ezek a most rám céloztak?

- Hát ő férfi! A császárunk nők keres! -mondta felháborodottan.

- Ez egy nő! Nézz már rá! -mutatott rám. Valaki magyarázza már el nekem hova kerültem!

-Oké, vigyük! -majd két kigyúrt férfi megragadott, és egy utánfutó szerűségre dobtak amin sok fiatal nő volt. -Mára elég lesz ennyi! Vissza a császárhoz! -mondatát befejezve indultak előre. Hiába kiabáltam segítségért mintha ez a természetes dolog lenne nem törődtek velem. Én voltam az egyetlen aki segítségért kiáltott, de senki nem figyelt. A többi lány csendben sírt. Csak tudnám hova visznek.

Körülbelül egy óra múlva ébredtem arra, hogy ostorral csapkodnak. Könnyek szöktek a szemembe a fájdalomtól, de mozdulni nem mertem. Féltem, hogy megölnek, esetleg megerőszakolnak.

-Szálljatok már ki! -mért egy erősebb ütés minek következtében a vérem kicsordult.

- Hagyd már! Jeongguk nem fog annyit fizetni a sérült ágyasokért! -ágyasok? Engem is ágyasnak akarnak?!

Felcsillant a remény. Mivel férfi vagyok így biztosan nem fogok kelleni a császárnak! Vissza tudok menni az istállóhoz és talán vissza is tudok majd menni a "saját" világomba! Ennek tudatában szálltam ki arról a kemény szekér szerű akármiről. Kezem hátra kötötték, mint mindenki másnak is. Beráncigáltak egy hatalmas szobába telis-tele rengeteg nővel. Sajnos ahogy láttam itt 13 éves körüli kislányok is voltak. Egy férfit nem láttam így tuti nem fogok majd kelleni!

Leültettek egy kis hálózsák kinézetű anyagra, majd arra azt parancsolták vegyük le az összes ruhánkat. Persze kezünket előtte eloldozták. Eszemben sem volt vetkőzni. Majd biztos itt fogok meztelenül várni mikor erőszakol meg Korea császára. Na még mit nem. Egy kis idő múltán kezdem kínosan érezni magam ennyi pucér nő között. A kislányokat nagyon sajnáltam. Ők még csak gyerekek! A szüleiket sajnálom. Ők biztosan várják még azt napot, mikor jön haza végül szeretett gyermekük. Gondolatomból léptek zökkentettek ki.

-Jeongguk császár! -kiáltotta az egyik őr. Nem mertem rá nézni. Valamiért nem ment.

-Csak ennyit hoztatok ?! -kérdezte idegesen. -És még csak nem is szépek. -nevettet gúnyosan. -És azzal mi van? Miért nem meztelen? -jött egyre közelebb hozzám. Remegtem a félelemtől. Vissza akarok menni a családomhoz!

-Nem tudom! Mi szóltunk mindenkinek! -mentette bőrét az őr.

Jeongguk a hajamba markolva húzott fel a földől. Szemeimet szorosan behunyva próbáltam feltörekvő zokogásom csillapítani.

-Nézz a szemembe! -parancsolta. Mivel rettegtem attól, hogy bántani fog kinyitottam szemem. Nem kellett volna. Eddigi életem legtökéletesebb, legszebb, legférfiasabb emberével találtam szembe magam. Ő döbbenten pásztázta szembogaraim. - Ki vagy? Mi neved? -engedett hajam szorításán. Nem akartam vele tudatni nevemet, de nem volt más választásom.

-Kim Taehyung. -válaszoltam halkan. A szemei ​​ha lehet még nagyobbak lettek. Sápadtan fürkészte arcom, majd szemei ajkamon ragadtak.

-Mindenkit akit ma hoztak vigyétek vissza a faluba. Nekem csak ő kell! -majd kezemre fogva kezdett el valahova húzni. Meg se próbáltam ellenkezni, mivel ő mégis csak egy császár! Simán megtehetné azt, hogy kivégeztet engedetlenségem miatt. Meg persze ő erősebb volt nálam.

Egy szobába érve lelökött az ágyra és fölém mászott. Ajkaimat kezdte csókolni. Itt féltem a legjobban. Elkezdtem rugdosni és próbáltam lelökni magamról sikertelenül. Lerángatta ruháim és az ágy mellé dobta. Amikor meglátta a testemet, mintha még jobban megkívánt volna. Nyakamra hajolt és csókolgatta.

-Kérlek! Kérlek ne! -sírtam el magam. Szemeimbe nézve úgy láttam, hogy nem nagyon érdekelte szenvedésem. Kezeit lejjebb vezette egyenesen tagomhoz mire rám jött a sírógörcs.

-Hozzátok a kötöző zsinórokat! -kiáltott a két hölgynek, akik gondolom "asszisztensek" itt.

Még mielőtt ideértek volna megint szökni akartam. Nem akartam, hogy az első alkalmam egy vadidegen sráccal legyen. Én egy nővel akartam elveszteni a szüzességemet! De ez az állat nem foglalkozik azzal, hogy szinte már nedves a paplan a sok könnytől.

- Itt vannak uram! -adta át őket. A két nő lefogott, amíg a kezeim az ágyhoz kötötte. Amint ez meg volt a hölgyek távoztak.

Jeongguk lemászott az ágyról és levetkőzött. Hatalmas tagját nézve újra sírni kezdtem. Tuti nem fog finoman bánni velem. Ezt nem fogja bírni a popsim. Szét fogok szakadni.
Jeongguk lábaimat szét téve hajolt felém. Számat kezdte újra kínozni amit nem hagytam könnyedén. Fejemet rángatni kezdtem, ne csókoljon. Úgy látszik ezt megelégelte és megpofozott. Fejem oldalra bicsaklott és újra sírni kezdem. Felső testemre hajolva mellbimbómat csókolgatta. Az ismeretlen érzésről egy kis sóhaj csúszott ki számon. Meglepett arccal fürkészte enyémet, majd a szemkontaktust megtartva hajolt újra oda. Próbáltam nem reagálni semmit, de mikor megszívta egy kisebb nyögés hagyta el számat.
Nehogy félreértsetek nem kívántam meg, csak érzékeny a testem. Lejjebb haladva kissé remegtem. Nem, nem azért mert annyira élveztem mit csinál, hanem azért mert rettegtem tőle. Legszívesebben addig ütném, amíg bele nem hal.

Mikor már tagom felett volt nyelvét kidugva makkom tetejére nyalt. Az érzés miatt össze akartam lezárni a lábaimat, de nem engedte. Két kezével lefogta a lábaim, és bekapta egész hosszom. Hirtelen egy nagyobb nyögés hagyta el a számat. Nyelvével körözött amit sajnos hangommal adtam tudtára igen tetszik az amit csinál. A hangomat nem tudom kontrolálni ez van.

- Nagyon aranyosan nyögsz! -engedett ki szájából, és kezével folytatta kényeztetésem. Egy pillanat, nem nekem kéne ezt csinálni? Elvégre vagyok itt egy "ribanc"! Mindegy, amúgy sem csináltam volna semmit.

Az ágy alól elővett valami kis tálat amiben valamilyen folyadék volt. Megszomjazott vagy mi? A tálból a tartalom egy részét rám öntötte. Hideg volt ezért megugrottam . Elkezdte testemen elkenni, nem hagyta ki az intimebb részeket sem.

- Még sosem csináltam férfival, de azt tudom, hogy fájna szárazon. -mondta, majd a farkára és az ánuszomba is kent abból a sikosító szerű akármiből.

Még ki sem tágított belém dugta egész hosszát. Elképesztően fájt. Ilyen fájdalomban sosem volt részem. Látta megint, hogy sírok ezért nem csinált semmit. Lüktető farokkal várta, míg megszokom méretét. Fúrcsáltam, hogy foglalkozott az érzéseimmel.

-Vedd ki! Nagyon fáj! -próbáltam feljebb húzódni de nem ment. Egyet lökött rajtam ami borzasztó volt. Ezt a kínt képtelen vagyok elviselni.

Kezét éreztem tagom körül majd nem finomkodva kezdte verni . Így már kevésbé éreztem azt a hatalmas fájdalmat. A keze mozgását fojtatva lökött még egyet. Aztán még egyet. Ez így ment egy ideig, mikor eltalált egy pontot amitől szinte felsikítottam.

-Ott jó? -kérdezte de nem tudtam válaszolni mert megint eltalálta. Ettől felbátorodva gyorsított folyamatosan eltalálva azt a pontot.

Ez már nagyon tetszett. Az érzés leírhatatlan. Miközben mozgott csókolgatta testem. Mellbimbóim sem kímélte. Ez a három inger túl sok volt. Kezébe élveztem, életemben először. Egy pár lökés után ő elment.

-Sosem élveztem ekkorát. -dőlt mellém. -Te nagyon sokat leszel használva! -mondta, és eloldozta kezeim. Kapva az alkalmon szaladtam ki.

Könnyeim megállíthatatlanul folytak. Hogy hagyhattam magam? Engedtem, hogy ez a férfi, akit még egy órája ismerek, elveszi a hosszú évekig féltett szüzességemet úgy, hogy valójában nem akartam. Hiányoznak a szüleim, a legjobb barátom, és mindenki aki abba korba tartozik. A szobába érve mindenki döbbenten nézett. Gondolom azért mert én férfi vagyok.

- Ez nem a valóság, ez csak egy rossz álom. -mondtam halkan és belebújtam abba az anyagba, ami a földön volt. Próbáltam aludni, de ez nem megy könnyedén sírógörcsel.