Mikor hazatértek az Abszolútról, Lily elégedetten nyugtázta, hogy készen áll a Roxforti tanulmányaira. Még azon az estén átnézte tankönyveit, néhány fontosabbnak tűnő részt ki is húzott, a muglivilágból hozott kedvenc tárgyaival, a színes szövegkiemelőivel. Ezek azon ritka dolgok közé tartoztak, amiket hasznosnak talált a varázstalanok életéből, de azért titkon azt is elhatározta magában, hogy amikor csak tud, papírra fog jegyzetelni, csak dolgozatait és házi feladatait írja pergamentra. Egy ideig hosszan bámult ki ablakán, hogy mégis mi lehet olyan különös Dursley-nek nevezett szomszédaival, és miért beszélt az a fiú egy másik Lily Evans-ről? Aki halott... akinek a fia egy Potter nevű gyerek és itt lakik a szemközti szobában. Több, mint különös, viszont tekintve, hogy szerető családja van, és normális élete felesleges rajta gondolkozni.
Este 7 felé járhatott az idő, amikor Lily lement vacsorázni. Apja érdeklődve hallgatta a történeteket az Abszolúton, sőt, az újonnan szerzett barátjáról is. Mondhatni igen örült annak, hogy fogadott lánya ismét boldog, anélkül, hogy neki ki kellene bírnia a sok érthetetlen varázs dolgot. Miután befejezték a vacsorát - fokhagyma krémleves, törtkrumpli párolt zöldséggel és sült pulykával, valamint egy kis kései epres sütemény - kényelmesen és elégedetten ült le a kanapéra megnézni kedvenc focicsapata játékát, ő segített Helgának leszedni az asztalt, majd felszaladt a szobájába, és kedvenc tanszereit, újonnan szerzett tankkönyveit, pergamentjeit, bájital összetevőit, üstjét egy tágító bűbáj segítségével belepakolta táskájában - természetesen csak azután, miután kellően besötétítette szobáját. Hihetetlen volt, hogy a pár hét múlva már családjától messze lesz, új iskolájában, ahol mágiát fog tanulni.
Szekrényéből előkaparta kedvenc nyári hálóingjét és pizsama nadrágját, majd elindult a fürdőszoba felé. Alig lépett ki az ajtón, idegesítően nyekeregni kezdett a parketta, amit Lily egy mély sóhajjal díjazott. Tehetetlenül és fáradtan kifújt egy vörös tincset a hajából, és már indult volna is tovább, amikor furcsa suttogásra lett figyelmes. Mérges hangokat hallott, szinte veszekedést, de mindezt halkan, mintha csak nem akarnának felkelteni egy éhes oroszlánt. Idegen, mély, érces hangra lett figyelmes, amit eddig még sose hallott, ezért óvatosan leguggolt a lépcső tetejére, és egy tölgyfa szekrény mögé bújva figyelte és hallgatta a lenti eseményeket.

- Megmondtam, nem viheti el! Már késett vele, ha tudni akarja majdnem pontosan 11 évet! - hiába nyújtogatta nyakát, anyának és az idegenek csupán árnyékát látta. Utóbbi édesanyánal jóval magasabb lehetett, hosszan lehulló furcsán álló hajjal. Míg a nő fel-alá járt, ő - messze az ajtótól - nyugodtan, mozdulatlanul állt, tallárja palást részét áttekerve mellkasán.

- Mivel csupán most szereztem róla tudomást, így csak most tudtam jönni, ámbáron, ha jól tudom a nevemet és véremet is viseli, így van annyi jogom látni, mint magának - a vöröshajú
beleborzongott a rémületbe. Mi lehet az a dolog, ami a vérét viseli? És mit kereshet az a dolog náluk?

- Nem nincs, mivel, hogy semmivel sem tudja bizonyítani, hogy az öné. Én honnan is tudhatnám? Ki adhatja magát bárkinek, akinek tetszik - lépett közelebb Helga árnyéka a vendégéhez, akit ez láthatóan egy csepet sem zavart meg.

- Igaza van. Még valóban nincs bizonyítékom - azzal magas árnyék megmozdult, tallárja zsebéből pálcát vett elő, és egy pillanattal később már ott sem volt. Lily sápadtan remegett tudván, hogy bármit is keress ez az ember, nem fogja feladni annyival, hogy nincs bizonyítéka. Egy ideig még ott ült a szekrény és fal között, még térdét is összehúzta. A neve és vére köti hozzá... Ez, ha kell, mindenkit le fog rendezni egy átokkal csakhogy megszerezze azt, ami neki kell. De akkor anyja miért volt olyan makacs, és miért nem adta ki neki?
Nem tudta meddig kuporgott ott félelembe öltözve, de hamarosan megálljt parancsolt magának. Hát nem ő itt az eljövendő boszorkány növendék? Mit tudna kezdeni ezzel a férfivel mugli apja, és a szabó anya? Nem... Ha tényleg készen áll ártani nekik, akkor ő pedig készen fog állni arra, hogy olyat osztani neki, amit még az Azkaban-ban is emlegetni fog.
Miután összekapta magát eredeti terve szerint, elment és lezuhanyozott, megmosta arcát, fogát, majd felöltözött. Hang nélkül igyekezett visszamenni szobájába, majd miután már zárva tudhatta maga mögött az ajtót, behúzta a függönyöket, lekapcsolta a lámpákat, és a szoba közepére állított egy kisebb petróleumlámpát. Előszedte pálcáját, fellapozta újonnan vett fekete könyvét, és elkezdte tanulmányozni a különböző rontásokat, ráolvasásokat, sőt, nem hagyta kíméletlenül az átkokat sem. Persze kipróbálni nem igen tudta egyiket sem, mivel rajta és Vénuszon kívül egyedül voltak a szobában, de a mozdulatokat varázsige nélkül alaposan betanulta. Legalábbis addig, ameddig el nem aludt. 

Éjfél tájban lehetett, mikor hideg szellőre ébredt fel. Először nem sokat foglalkozott vele gondolkozott vele, gondolván, hogy csak Vénusz térhetett vissza vadászútjáról, de aztán eszébe jutott, hogy azon az éjjel elfelejtette kiengedni baglyát a ketrecéből. Felpattanat a sötét szobában, felkapta pálcáját és körül tekintett. Vénusz kalitkájának ajtaja üresen csattogott neki a fémváznak.

- Protego - suttogta halkan, hogy véletlenül se tudja semmi megközelíteni. Pálcájából egy apró szikra jött elő, ami ezüstös pajzsot kreált a lány körül. Egy pillanatra eltette pálcáját, becsukta az ablakot, visszarántotta a függönyt, majd - ismét pálcával a kezében várt. Lélegzetét visszatartva várt bármilyen zajra, ami idegen jelentlétre utalhat a házban. Mögötte deszkareccsent, a petróleum lámpa fénye elaludt és szinte azonnal megpördült és hangosan kimondta a varázsszót - Lumos Maxima - és pálcája végéből szinte azonnal ezüstös fényáradat tört elő, megvilágítva ezzel egy pillanatra az idegen arcát, de csak egy percre, hiszen szinte azonnal el is tűnt a szeme elől az ember. Lily meghátrált, tudván, hogy az ember ennyire közel mer hozzá menni. Sok évvel idősebb volt nála, akár apja is lehetett volna, nyilván tapasztalt varázsló. Miután megnyugodott, letörölte izzadság cseppjeit és igyekezett stabilan megállni két remegő lábán. "Elhopponálhatott" - motyogta magában, miközben mégegyszer körbe nézett az üres szobában. Ott ahol egyszer az idegen állt, most egy aranylánc, szépen kifaragott ovális medállal a közepén és egy darab pergament.
Először a medált kezdte el vizsgálni. Felrakta íróasztalára és pálcája fényével méregette. Nem merte megérinteni puszta kézzel, ezért úgy döntött, hogy először megtisztítja úgy, ahogy csak tudja.

- Finite Incantartem - mondta ki az ellenbűbájt, majd remegő kézzel vette fel a az asztallapról. Megforgatta a medált alaposan, ami vadonatújnak nézett ki. Gyönyörűen ragyogott a fényben, és egy kicsit megforgatva Lily hamarosan észrevette az apró kapcsot az oldalán. Habár viszonylag hatástalanította a rontásokat mégis bizonytalanul tette le az asztalra az ékszert és pár lépést hátrált tőle, majd kinyújtotta pálcáját maga elé.

- Alahomora! - lendítette meg a pálcát, mire a nyaklánc kinyílt és egy kék fénysugár tört elő belőle. A szikrák hamarosan képet alkodtak; egy fiatal, hullámos hajú, kedves szemű nőt, őszi kabátba bugyoláva, fején francia dizánjú sapkával. Egy ideig csak messziről bámulta a képet, majd közelebb lépett, kezébe vette a láncot, és úgy nézegette. Valahogy nagyon tetszett neki a női alak, mintha egy régi, kedves ismerős képét látta volna. De miért nem hatástalanítodott ez a bűbáj is? Annyira bonyolult nem lehet, hogy hatástalan legyen ellene a varázs! Pár perc után vissza tette az asztalára, és felvette a már kicsit megtépázott pergamen darabot. Szabályos, ügyes írás volt rajta, szépen kerekített betűkkel

Szerettem volna beszélni veled, de már aludtál, felébreszteni pedig felesleges lett volna, mert úgyis megijedtél volna tőlem.
Nincs okod félni, nem akarlak bántani. Nem ígérhetem, hogy többet nem fogsz látni, viszont mindent elmagyarázni jelenleg nincs időm. Remélem nem bánod, hogy kiengedtem a baglyodat, de iszonyatos zajt csapott - gondolom éhes volt.
Ne szólj erről a levélnek a szüleidnek!

P.S.

Ui.: A nyaklánc a tiéd. Eddig én őriztem, de neked nagyobb szükséged lehet rád a jövőben.

Ui.2.: A bűbájok amiket tanulsz erősek lehetnek még számodra, de ezt csak vedd baráti jó tanácsnak.

Lily-nek nem állt szándékában egy szót is szólni szüleinek az esetről, sőt, jobbnak találta titokban tartani, hiszen nekik mégis biztonságosabb így. A varázslatokról szóló megjegyzését, inkább úgy hagyta, ahogyan leírta. Azt nem egészen értette, miért lenne szüksége a nyakláncra, de örült annak, hogy megtarthatta, hiszen kárára nem válhatott. Megnyugodott, hogy most már tudta, hova lett Vénusz és újból kinyította az ablakot, hadd jöjjön be. Hamarosan be is repült a madár a kalitkába, egy frissen szerzett zsákmánnyal a csőrében.

Hajnalodott, mire újból párnára hajtotta a fejét, de nem tudott aludni. Újból és újból felidézte az idegen vonásait; hosszú, zsíros, törött végű haját, sötét szemeit, hideg, sápadt arcbőrét. Kétség nem fért hozzá, hogy ő volt az ember, akivel anyja veszekedett az előző este. Ha most megtudná, hogy neki falaz, akkor egészen biztosan szívrohamot kapna, sőt, még saját magának is bűntudata volt, mélyen legbelül. Tehetetlenül sóhajtott egyet, és felült az ágyán. 2 nap múlva hivatalosan is 11 éves lesz, és pár hét múlva indul a Roxfort-ba.
Felállt és beállt a tükör elé, majd fésűt ragadott és elkezdte kibontani zabolátlan fürtjeit. Lassan halványodni kezdett az éjjeli látogató képe fejében, nagyon meg kellett erőltetnie magát, hogy ne felejtse el körvonalait. Bár még egészen biztosan vissza fog térni, hiszen mégis csak beszélni akart vele! Mélyet sóhajtott és megrázta a fejét, hogy elhessegesse a gondolatokat. Most, ő nem az a Lily, aki éjjel őrzi mások álmát, így nem is úgy kell viselkednie. Meg kell próbálnia úgy viselkedni, mint aki nem is tud semmit arról a magas, rémisztő emberről. Amúgy meg, túl sok átkot ismer ahhoz, hogy közelébe merjen menni. Nyár végéig biztosan biztonságban lesz, hiszen addig nem büntethető a varázslat, ameddig a muglik nem látják, ráadásul, nem is Roxfort-os diák még, a házirendjét sem kell betartania. Felkészülten fog felülni a Roxfort Express-re, és onnantól többet nem kell tartania ettől az embertől. Habár - ezt be kellett látnia - ha bántani akarta volna, lett volna rá lehetősége.
Újból megrázta a fejét, és megfogadta, hogy azon a napon többet nem is fog gondolni a tegnap estére. Felesleges.

Becsukta az ablakát, és ismét behúzta a függönyt. Kiszedett magának egy lenge zöld ruhát, amit fehér övvel a derekán megfeszített, majd egy szintén zöld hajráffal hátratolta szemébe lógó lángvörös tincseit. Fehér szandálját felcsatolta a lábára, majd a ruha zsebébe süllyesztette el az aranyláncot. Jobb, ha magánál tudja.
Még néhány órát, közben hallotta, hogy édesanyja dúdolva készíti a reggelit, és még beengedett egy fükesbaglyot, aki a Reggeli Próféta aznapi számát szállította neki. Gyorsan átfutotta az érdekesebb bekezdéseket, majd 8 órakor lement enni. Anya boldogan nyugtázta, hogy kislánya újra a régi, kimért lány, aki boldogan készül az iskolába, sőt, már környékével is meg akar barátkozni, ugyanis Lily, rögtön ebéd után elkérezkedett, hogy kicsit sétáljon a környéken. Helga és férje - Ryder - örömmel rábólintottak az ötletre, mire Lily felszaladt az emeletre, felvette kis fehér táskáját, belepakolt egy kis zsebkendőt, egyik kedvenc verses kötetét, és beledobta a nyakláncát. Pálcát nem vitt, de azért körültekintően járta az utcákat, közben memorizálva minden utcanevet, minden sarkot és kisboltot. Mire visszatért sétájáról, már dél környékén jártak, és éppen volt szerencséje belebotlania abba a bizonyos Petunia nénibe, alias zsiráfnyakú szomszédjába.

- Csókolom! - köszönt udvariasan, majd legbarátságosabb mosolyával hozzátette - Ízlett a sütemény? - Petunia néni elfordult szeretett virágaitól, és ránézett Lily-re. Ajkait harapdálva ránézett, és a földet kémlelve válaszolt.

- Szervusz - mondta hidegen a lánynak - Igen, nagyon finom volt, köszönjük. Most, hogyha megbocsátasz  - azzal vissza is fordult a metszéshez, ami a vöröshajút nem zavarta. Legalább nem kellett nagyon lelkiznie neki arról, hogy milyen új lakóhelye.
Amint belépett a házba, lehúzta szandálját, és szépen, szabályosan letette a küszöbre, majd bement a konyhába és segített anyának megteríteni az asztalt. Mindeközben már alig várta, hogy újra felnyithassa nyakláncát és ismét megláthassa a nő arcát, aki a képen olyan szépen mosolygott.

Ebéd után, amikor felment a szobájába vette csak észre, hogy Vénusz az előző levelet hozott neki. Felbontotta a mugli borítékot, és érdeklődve olvasni kezdte.

Kedves Lily!
Megkaptam a leveledet, habár nem tudtam milyen varázslatot használtál ahhoz, hogy a baglyod megtaláljon. Nagyon jól esett, hogy írtál, még sosem kaptam levelet senkitől!
Kíváncsi vagyok, hogy mi minden történt veled azóta, hogy találkoztunk az Abszolúton, de talán a legjobb lenne, ha először megismerkednénk. Mivel nem vagy az a beszédes típus, ezért úgy döntöttem, hogy csupán leírok néhány kérdést, amit csak meg kell válaszolnod. Nyugodtan te is kérdezz, hogyha van valami kérdésed, de persze nem muszáj.
Legyen nagyon szép szünetet!

Hermione Granger, az Abszolútról.

Ui.: Nagyon szép baglyod van, remélem egyszer nekem is lesz egy!

Lily elmosolyodott a levelet olvasva. Ravasz vén róka lehetett az aki itt járt este, de nem neheztelt rá. Elővett egy darab papírt, és megírta válasz levelét, a kérdéseire való válaszokkal, sőt, meglepve saját magát, ő is írt néhányat. Csendben megvárta az estét, majd, miután lekapcsolták a lámpákat, szabadon engedte Vénuszt az éjszakába.

Itt lenne egy újabb rész, viszont mielőtt végleg viszlátot mondanék, szeretnék mutatni néhány rajzot Lily Evans-Snape-ről 16 évesen.

A rajzokat Yukikoamajiki készítette.
KÖSZÖNÖM NEKI A GYORS ÉS NAGYSZERŰ MUNKÁT!
Ajánlom őt mindenkinek, aki karaktert akar ábrázolni, vagy csak szimplán szeretne egy gyönyörű rajzot kedvenc anime vagy sorozat karakteréről.

Habár őt mostanában kevesebbszer szoktam ajánlani, de szeretném megemlíteni itt még Bongi67 -et, aki első könyveimnél nagyon sokat támogatott, és nagyon sokat segített nekem. Az ő írásai és rajzai is csodásak, ajánlom mindenkinek, bár ő inkább animével foglalkozik.

Utolsónak pedig, aki Harry Potter rajongó, ajánlom HuntressZoldyck könyvét, amiben saját szereplőket, történetet teremt, és szerintem nagyon szépen meg vannak írva.

Remélem tetszett a rész, és köszönöm, ha elolvastad!