A zsúfolt macskaköves út tele boszorkányokkal és varázslókkal Lily számára otthonos hangulatot jelentet. Még az sem zavarta meg a jókedvében, hogy nem egy és nem is két ember jó párszor alaposan végigmérte őt. Fogalma sem volt arról, hogy miért kellett őt holmi kirakatként bámulni, de valahogy nem érdekelte különösebben a dolog. Valószínűleg nem is vette észre, hogy bámulják, de, ha tudta volna, akkor sem keltette volna fel az érdeklődését. Kicsit gyorsítani szeretett volna lépteivel, ezért szaporább munkára kapta lábai, mint kiderült, éppen a legrosszabbkor, ugyanis hamarosan egy az Ő hajánál némiképpen világosabb, de akkor is vakítóan vörös boszorkányivadék váratlanul letarolta.

Nagy kalamajka lett ebből, tekintve, hogy ifjú boszorkányunk kábán feküdt Lily-n aki minden erejével fel akarta szedni magukat a földről - elsősorban magát, de mivel a lány falfehéren kapaszkodott az élénkebb vörös vállába, az úgy határozott, hogy mind a kettőjüket visszatámasztja a lábára. Gurulni esélytelen lett volna: a járókelők vagy eltaposták volna őket, vagy elsodorták volna újonnan szerzett ismerősét. Habár az Ő hibája volt az esés, a mugli világ új lakójának szíve azért mégsem volt kavicsdarab. Szóval, Lily Evans-Snape éppen igyekezett a jövevényt vállánál fogva megragadni és letolni magáról, hogy eddig lábát legalább maga alá helyezhesse. Ha már térdel, a helyzet jelentősen könnyebül, legalábbis egészen nagy a valószínűsége, hogy valami hasonlóra gondolt. Kicsit megütve karját, vagyis leginkább könyökét, de tervét sikeresen kivitelezte. Így már alaposabban is szemügyre tudta venni  a lányt: Hosszú vörös haj, ami most még inkább sápadtnak hatott a falfehér bőrtől, amit pedig szeplők tarkáztak be. Nem viselt talárt, nem volt nála pálca és ahogy hallotta, pénze sem volt sok neki. Vele egykorúnak ítélte, talán 1 évvel volt fiatalabb nála. Hamarosan a nevét is gyorsan megtudhatta, ugyanis egy mindenkénél hangosabb rikoltozást hallott.

- Ginny! Ginny! Édes istenem, hova tűntél el már megint? - a hang után pedig egy tömzsi, barátságos, rövid hajú boszorkány jött szembe. Amint meglátta azt vagy elnézést, akit szeretett volna megtalálni, alkatához képest sebes léptekkel vágott neki a tömegnek. Mögötte, egy talárt viselő fiú ballagott, száját kicsit szerencsétlenre elhúzva, egy magasabb, büszkén, kissé katonásan járó fiú, és természetesen mind, mind vörös hajúak. Lily a lehető leggyorsabban felállította és leporolta a lányt, majd esetlenül igyekezett hajából nem az akkori szénakazalt meghagyni.

- Ginny drágám! - ragadta meg a nő a lány vállat Lilyt figyelmen kívül hagyva. Ennek boszorkányunk rendkívül örült és igyekezett elosonni onnan. Agyába levetítette, ahogy beszalad az egyik üzletbe és megvárja ameddig lecsendesülnek a kedélyek. Habár egyszer neki ment valakinek, ez a terve is viszonylag sikerült, és pont a könyves boltba jutott el. Előkapta a listáját és alaposan átnézte, vajon még mi hiányzik onnan. Tegnap este tervező képességének hála, kihúzta a könyveket, amelyek neki szükségeseket. Odarohant a pultoshoz és egyszerűen felmutatta neki a listát.

- Áh, Szervusz drágám! Roxfort ugye? - Lily csak bólintott azt is bizonytalanul, közben a nő elkezdte keresgélni a listán aláhúzott könyveket. A lány közben a kirakatott bámulta, új olvasmány után keresgélve.

- Azok ma akciósak - fordult hátra a a pultos, hosszú, fekete haja lófarkát hátracsapva - ezek itt - kötötte össze  vaskosabbnál vékonyabb és vékonyabbnál vaskosabb könyveket egy csomagban - Összesen 15 galleon 12 sarló - csapta le a faasztalra a csomót. A nő hamar észrevette, hogy beszélgető társa korántsem annyira beszédes, mint gondolta. Érdeklődve figyelte, ahogy leemel egy fekete borítós könyvet.

Átkok és rontások halálfalók ellen 

- Igen elavult könyv. Amióta a kis Harry Potter legyőzte...Nos Tudjuk kit, csak porosodik a polcon. Meg hát elrontja a hangulatot, a gyerekek mind sikongva futnak ki, ha a kezükbe veszik - lépett mellé a nő.

- Le lehetett győzni egy halálfalót? - érdeklődött a vörös.

- Volt aki képes volt rá, de nem mindenki. A legtöbben sajnos hősi halált haltak - húzta el a száját az eladó.

- Mennyit kér ezért? - mutatta fel a fekete borítós, kissé viseltes könyvet. Nem értette, miért kellene annyira félni tőle, hiszen igen szép könyv, még ha egy helyen van rajta egy tintafolt is és a lapjai megsárgultak. Az ezüstös cím felirat tetszett neki a legjobban.

- Nem gyereknek való könyv - húzta össze a szemét a pultos lány.

- Nem nekem lesz.... - gondolkozott el egy hirtelen hazugságon Lily - A nagyapám cikket akar írni a Reggeli Prófétának erről a témáról. Ne aggódjon nem engedjük, hogy beadja, csak azt akarjuk, hogy egy kicsit lenyugodjon, ha érti mire célzok.

- Hát persze... - azzal ki kapta a kezéből a könyvet és párszor megforgatta - egy knútért a tiéd.

- Számomra jó - fizette ki most Lily a 15 galleon, 12 sarló, 1 knút árat - Majd betérek máskor is - intett ki az ajtón kezébe a fekete könyvvel és azon a csomag másokkal is. Habár ezt már nem hallhatta, de a nő azért annyit morgott az orra alatt: Még hogy a nagyapjának! Ilyen megtekert hazugsággal még én sem álltam elő ilyen éves koromban.

Lily a csomag tetejéről lehúzta a listáját és megnézte mi másra lesz még szüksége. Hosszas tanakodás után arra jutott, hogy be kell mennie a gyógyszertárba. Hosszú sort kellett várnia, míg az összes vén banya elrendezte a dolgát a pénztárnál. Sorban állás közben Lily merengve emlékezett vissza a könyvesbolt kényelmes, barátias berendezésére, és arra a néhány csendes felnőttre, akik rajta kívül a boltban tartózkodtak. A szag igen csak facsarta az orrát, de hát nem fánkból és cukorból kell varázsitalt készíteni, úgyhogy ebbe a kellemetlen tényezőbe bele kellett törődni. Amint sorra került, felnyújtotta a listáját, amit egy hosszú karmú varázskéz nyújtóztatott fel a gyógyszertáras boszorkánynak, aki alaposan megnézte. 

- Diákoknak minden fél áron - köpködte nehezen a banya, mire Lily csak bólintott a hányingerrel küszködve. Flegmán elkezdte összepakolni a listán szereplő dolgokat, majd átadta a egy bőr táskában az undorító kéznek, az pedig Lily-nek - 5 galleon 3 sarló.

Miután fizetett Lily boldogan jutott levegőhöz, mintha csak az óceánba próbálták volna belefojtani. A bőr táskával és tankkönyveivel tehát - persze miután alaposan kitisztította a friss levegővel légutait - délután kettő órakor úgy döntött, ebédelni indul. Lépteit gyomra segélykérésére megszaporázta, egy sötét, kissé piszkos fogadó (és nem mellesleg kocsma) felé, ami a Foltozott Üst nevet viselte. Tulaja, a görnyed hátú Tom, bármilyen különös teremtés is volt ránézésre, helyén volt a szíve, persze amennyiben eleget fizetek neki. Szinte azonnal felismerte Lilyt, és boldogan köszöntötte, míg az előre tolakodott a sorban.

- Szervusz Lily! Ugyanazt? - kérdezi, miközben mogorván elhessegeti a lányt fürkésző, nem mellesleg undok tekintetű embereket.

- Borsóleves, 4 csipet sóval, és egy pohár citromos vízzel - mondta el mosolyogva a rendelést, bár az árus már kis híján készen is volt vele - 3 galleon 8 sarló - fizette ki az árat a pultosnak.

- Nagy lány lettél - paskolta meg a vállát nagy nehezen Tom, majd egy tálcára rátéve átadta neki a rendelt ételeket - Roxfort ugye?

- Igen - ült fel a lány a pult melletti székre és elkezdte enni a borsólevesét - Tökéletes, mint mindig.

- Ritkán hallani, bár valószínűleg azért, mert annyi rossz minőségű ételt esznek manapság az emberek. Örülök, hogy neked még van ízlésed - borzolta össze a vörös fürtöket, majd otthagyta, ugyanis egy részeg mágus éppen szerencsétlenül dőlöngéltek neki egy fiatal boszorkánynak - Istenem ezek a némberek! - motyogta Tom magában, de ezt Lily már nem hallhatta. Hamarosan végzett a levesével, megitta a vizét, és így, felfrissülni indult neki újból az Abszolútnak. Vett magának egy készlet új pennát és egy adag pergament na meg 8 üveg tintát. Ennek elégnek kell lenni Karácsonyig, utánna, a szünet alatt, majd még úgyis feljön egyszer.
A nap égető karjai már lemenő félben voltak, amikor Lily anya tallárüzletébe lépett be. Már viszonylag kevés szülőt látott várakozni az előtérben, akik egymással sugdolóztak, nevetgéltek azon, hogy milyen gyorsan repül az idő, a kis babájukból hirtelen ifjú mágus lett. Főszereplőnk nem sok figyelmet fordított rájuk, csendesen köszönt, de igazából már csak készlete utolsó darabját, a gyönyörű tallárt hiányolta. Amint belépett a szabószobába, édesanya már majdnem végzett az utolsó gyermekek simításával, néhány addig várakozó személy mellé ült le, ám - bánatára - nevelőanya ügyesebb volt.

- Áh, Lily drágám! Milyen jó téged itt látni! Nézd csak, milyen jól neveltek a jövendő osztálytársaid, igazán kis aranyosak. Na, ne legyél ilyen szégyenlős, beszélgess velük egy kicsit!

A többiek kíváncsian végignéztek rajta, majd visszafordították tekintetüket arra, amit éppen csináltak - kivéve egyet.

- Szervusz - fordult el könyvétől a mellette ülő lány. Gesztenye barna, göndör haja vadul omlott le vállára, szemeit tágra nyitotta, úgy vizslatta Lilyt, aki legyen bármennyire is kis előítéletű, nem tudta nem észre venni, a túlságosan nagy kapafogakat a lányon - Hermione Granger vagyok. Te?

- Lily Evans-Snape - válaszolta tömören Lily, és mivel nem akart a kínos csendben ülni, az egyedüli érdemleges témára fordította a figyelmet - Mit olvasol?

- Örülök, hogy kérdezed - mondta valóban izgatottan Hermione, immáron teljes figyelmét a vörös hajúnak szentelve - Bathilda Bircsóktól A Mágia történet -ét. Nem rég vettük meg, de eddig nagyon érdekesnek találom.

- Hol tartasz? - kérdezte mostmár Lily is érdeklődve.

- Középkor, boszorkányüldözések stb. Hihetetlen barbárságnak tartom viszont a muglik részéről az ártatlan emberek égetéssét. Persze nem sok választása volt a boszorkányoknak és varázslóknak, minthogy játszani a játékot, de akkor is szörnyű. Viszont az ókori görögökön nevetnem kellett; tulajdonképpen az akkori mágusok voltak a jósok, gyógyítók-

- Papok, főpapok, és mindenki akinek nagyobb hatalma volt, mint a köznép - fejezte be helyette Lily a mondatot.

- Pontosan - bólintott a barna hajú - Olvastad már?

- Párszor - vonta meg a vállát Lily - Az érdekes rész, még csak ezután jön; a varázslók forradalma, a Grindelward háborúk, a Tudjuk ki háborúk egészen mostanáig. Bár önmagában nem valami vidám, de Bathilda tényleg érdekesen írja meg.

- Értem. Te melyik házba akarsz bekerülni? - váltott témát Granger.

- Nem tudom. Nem ismertem a régi szüleimet, egyedül az édesanyám nevét tudom. Nem tudom milyen házban voltak - zárta rövidre a válaszát, mivel nem szerette személyes dolgait más orrára kötni, feleslegesen hazudni viszont nem tudott.

- Oh... Akkor a nő ott...

- A nevelőanyám. Ő Hugrabug-os volt, de pont olyan. Szerény és nagylelkű - mosolyodott el Lily.

- Nos, nem ismerlek olyan jól - mondta Hermione - De, ha így haladsz, jó esélyed lesz a Hollóhátra, ami sose szégyen - mosolyodott el - Én is odamennék legszívesebben, vagy a Griffendélbe. Úgy hallottam, hogy ez a kettő a legjobb.

- Én is, bár nem hiszem, hogy meglenne bennem mindaz, ami a Griffendélest, griffendélessé teszi. Inkább vagyok logikus, mint bátor - húzta el a száját Lily.

- Á, kész is vagy kedvesem! Jöhet a következő! - kiáltott az anyai hang, mire Hermione felpattant és engedelmesen tűrte, ahogy a nő kedvére szabta rajta a tallárt. Pár perc múlva már készen is voltak, hiszen varázslattal a varrás sem olyan körülményes, mint, amilyenek gondolják. Inkább az a nehéz, hogy a pálcával éppen olyan öltéseket csináljunk, amik nem szorosak. Néha, ha kezdőkről van szó, egy-egy megvadult cérna hatalmas bajt tud okozni a viselőnek, például nem engedik, hogy levegyék vagy kimossák a ruhát. Persze Helgának, Lily édesanyának ez nem okozott még egyszer sem problémát, hiszen nagyon értette már a szakmát, és mindig elmondta vevőinek, mi a teendő, ha véletlenül mégis zabolátlan marad egy-egy öltés. Egészen egyszerűen néhány  nyisszantás egy ollóval a közelében és a cérna már félelmében szót is fogad.

- Te sem voltál olyan bajos - jegyezte meg Helga Hermione-nak - Ha úgy érzed még sem jó, bármikor betérhetsz hozzám a Roxfort-i szünet alatt, vagy akár a szüleid is eljöhetnek.

- Rendben. Köszönöm szépen! És tudja... - itt lesve rápillantot Lily-re - Igazán kedves lánya van. Nem bánja, ha majd küldök neki néhány levelet a Roxforti utazásig?

- Persze hogynem! Sőt, szerintem Lily is igazán örülne neki. Tudod sose voltak közeli barátai - itt az említett lehajtotta a fejét, ugyanis nem értette, miért kell anyának egy idegen - nos majdnem idegen lány orrára kötni a magánéletét.

- Akkor csak még jobban kijövünk majd - nézett a nőre Hermione - Ugyanis nekem se igazán. További szép napot! - és már ki is viharzott a teremből, szülei felé.

Lily némán bámulta a padlót, amíg anya végzett a többi diákkal is. Ők már nem voltak olyan őszintén érdeklődők felé, mivel Hermione. Őszintén szólva így érezte, hogy a többiek szemmel verik amíg várakozik, de ezt csak csendesen, méltóságteljesen tűrte. Helga hamarosan mindenkivel végzett, és már csak egyedül Lily ült a párnázott zsámolyokon, nevetségesen érezve magát. Anya odament hozzá, megsimogatta haját, majd felállította ültéből.

- Gyere - vezette el a szoba mélyére rejtett sarokba, ahol csak egy rozoga szekrény állt, telis-tele olyan fantasztikus alkotásokkal, amiket Helga nem akart, hogy bárki más meglásson, ezért ravaszul egy kopott bútorba rejtette őket. Amikor odaértek Lily-nek felgyorsult a szívverése, hiszen tudta, hogy nemsokára valami fantasztikusnak lehet tanúja.
Nem tévedett; édesanya nemsokára egy vadonatúj fekete tallárt húzott elő a szekrényből, azonban a szegélyét és az ujjai végét különböző motívumok díszítették szépen behímezve. Majdnem olyan volt, mint minden más diákké, viszont sokkal, de sokkal szebb - Megnéztem, és nem ütközik a házirendbe, hogy ilyet viselj. Végülis, fekete tallárt kértek, igaz? Ebben pedig csak az a kis trükk van, hogy amint megkapod a házad, a hímzés rögtön átvált a házad színére. Ahogy kérték, többet csináltam belőle, de mind ugyanúgy működik. A neved is azzal a színnel lesz belehímezve a hátoldalára. Tetszik?

Lily csak mosolygott, ahogy finoman végigsimította a fekete anyagot. Elképzelte azt, amit Hermione mondott neki a Hollóhátról. Milyen gyönyörű lenne ez a különleges tallár kékben!

- Köszönöm! - ugrott anya nyakába Lily, miközben az érezte, hogy nagyszerű munkát végzett.