"Ma itt, és most pontot teszünk ennek a bújócskának a végére!!!"

Idegesen léptem a barna fa asztalhoz, és a whiskeys üvegből öntöttem magamnak egy adag alkohol a mellette lévő pohárba. Majd a falapnak támaszkodva csak az előttem álló két jómadarat tudtam nézni, és egyre jobban gyűlt bennem a düh. 

-Na jó…daloljatok!- szólítottam fel őket, de csak Jimin, s köztem járt a tekintetük. Gyorsan felhörpintettem a maró italt, majd az asztalra csaptam le a poharat, ami darabokra tört. - Beszélj már bazd meg!!! - ordítottam rájuk, mire Taemin lépett mellém, s a vállamra tette a kezét nyugatásom gyanánt. De én agresszívan lesöpörtem onnan, és vele szemben fordultam. - Tudtál róla??? - kérdeztem tőle higgadtan, de a tenyerem már nagyon viszketett. 

-Jungkook kér… - Itt a szavába vágtam és a pisztolyomat a fejéhez tartottam. 

-BESZÉLJ! TUDTAD VAGY NEM? - sziszegtem a fogaim közt a kérdést már másodjára. 

-Elég! - ordított rám Hobi, és egy hideg valami nyomódott a fejemnek. - Tedd le a fegyvert! 

-Nekem te ne parancsolgass! - pillantottam rá idegesen, mire fejével az ajtó felé biccentett. Értettem a célzást így vettem egy mély levegőt és elindultam a falap felé a pisztollyal a kezemben. Végigmentem a hosszú folyosón, majd a tárgyalóba mentem be, ahova követtek mindketten. Gyorsan helyet foglaltam, és megint csak vártam, hogy elkezdje valaki a beszédet. 

-Na beszéljen valamelyik, vagy lelövöm mindkettőtöket. - emeltem meg a fegyverem, s a csővével a fejemet vakartam meg, egy mosoly kíséretében. 

-Taemin! Beszélj… - szólítottam fel a barátom, mire megemberelte magát és szólásra nyitotta a száját.

-Szóval az úgy volt… - Itt Hobi leintette és közelebb lépett az asztalhoz, s rátámaszkodott. 

-Jimint meg akarják ölni!!! - mondta ki a rideg tényeket, amit eddig is tudtam, csak a miérteket nem értem. 

-Ki? - néztem rá kissé idegesen, mert mindent harapófogóval kell kiszedni belőlük. - Kicsoda?? Mondd már csessze meg… - kiabáltam rá és lőttem egyet a plafonba, mire összébb húzták magukat, de folytatta. 

-Namjoon és Jackson. - kaptam meg választ tőle, amit kicsit furcsálltam. 

-Miért?!?! - Itt sóhajtott egyet, s Taemin felé pillantott, aki egy bólintással biztatta a másikat 

-Ez elég hosszú. De dióhéjban annyi, hogy Jimin Namjoon féltestvére! És a balesete sem volt véletlen. - jegyzete meg mindentudóan, amit már én is tudtam.

-Ez mind szép és jó, viszont ezt már én is tudtam. A LÉNYEGET AKAROM HALLANI!!!- fogtam rá a pisztolyomat, s már az ujjam a ravaszon volt. 

-Jackson bérelte fel a mambásokat, aztán a kórházban kihallgattam egy beszélgetést kettejük között… - Itt a szavába vágtam… 

-Mármint Nam és Jackson között? 

-Pontosan. Namjoon nagyon kapzsi és félti a pozícióját. Mivel Jimin a testvére így a maffiája is veszélyben van miatta. De ez még semmi… ők rendezték el a halálát, mert így könnyebben meg lehetett szabadulni tőle, ha mindenki azt hiszi már, hogy halott. És ezt nem is egyszer megpróbálták. - vázolta fel a lényeget az alacsonyabbik nekem, mire barátomra néztem aki csak bólogatott. 

-Tehát az egész a hatalom miatt van! Mert Namjoon félti a pozícióját? - kérdeztem rá. 

-Pontosan! - helyeselt Taemin. 

-És te mióta tudod??? - néztem most a barátomra, aki láthatóan nyelt egy nagyot. 

-Hagyd őt…csak kb 2 napja tudja a dolgot. - szólt közbe Hobi és a párja elé állt. Mire fel nevettem kínomban, majd felpattanva ültő helyéből, s fel-alá kezdtem járkálni. 

-Szóval két kibaszott napja tudod?? - lettem ideges alig pár másodperc alatt. -Én bíztam benned…mi a faszomnak nem mondtad el? - kiabáltam rá barátomra, aki csak lehajtott fejjel állt. 

-Na ha már itt vagyunk Taemin. Ki a faszom ütött le engem??? És ki járt a házamban??? - fogtam rá a fegyvert és meg húztam a ravaszt, de a golyó a falban végezte. 

-Mi a fasznak kell kiabálni??? - szólt rám Hobi, majd az asztalra csapott. 

-Hogy miért… - Itt a szavamba vágott, evvel némitva el engem. 

-Én voltam az aki leütött téged. És Jimin járt nálad, aznap este!!! Lázas voltál, s vigyázott rád, te fasz! 

-Hogy mi van? - öntött el a düh teljesen, majd felkaptam a piás tálcát és a földhöz basztam. Viszont ekkor nyílt a falap és egy nem várt személy lépett be rajta, majd megállt egy helyben, s engem nézett könnyes szemekkel. - Te végképp ne kerülj a szemem elé!!! - szóltam rá az újonnan érkezőre, aki összerezzent a hangomra. 

-Jungkook… - szólított a nevemen és két lépést közelebb jött. 

-Ne gyere közelebb… - fogtam rá a fegyverem és a lába elé lőttem. 

-Baszki állj már le! - kiabált rám Taemin és Hobi egyszerre. 

-ÉN ÁLLJAK LE!!! TI JÁTSZOTTATOK VELEM, ÉS ÉN ÁLLJAK LE??? - ordítottam torkom szakadtából rájuk. - GYÁSZOLTAM, MEGGYÁSZOLTAM, FÁJT,... - mutattam a mellkasomra. - DE TI NYUGODTAN VÉGIG NÉZTÉTEK AZ EGÉSZET! - kaptam fel az egyik fotelt egy a földhöz vágtam. - HÓNAPOKIG KERESTEM, AZTÁN AMIKOR MEGTALÁLTAM EL IS VESZTETTEM. - néztem rá a megszeppent Jiminre, akinek könnyes volt a szeme. 

-TE TUDTÁL MINDENT, AMI BENNEM VAN. - kiabáltam tovább, de ezt Taeminnek szántam. - SZERETTEM ŐT, ÉS KURVÁRA FÁJT AMIKOR MEGTUDTAM, HOGY NINCS TÖBBÉ. BÍZTAM BENNED TAEMIN! csapkodtam tovább a széket, ami már széttört a kezemben. 

-Jungkook… - hallottam meg egy halk hangot és felé néztem. Viszont egy kisírt szemű Jimint pillantottam meg, aki remegett a félelemtől. 

-TE VÉGKÉPP NE SZÓLJ HOZZÁM! TAKARODJATOK INNEN… - ordítottam rájuk, s ekkor kivágódott az ajtó és már csak egy enyhe szúrást éreztem meg a karomban. Majd egy egyfajta nyugodtság öntött el, s elsötétült minden. 

Jimin szemszöge. 

Könnyeimtől már alig láttam valamit, csak egy halk puffanásra lettem figyelmes, majd egy idegen férfi hang csapta meg a fülem. 

-Menjetek most ki. - szólalt meg egy ötvenes éveiben járó férfi. Viszont Kook a földön feküdt mozdulatlanul, amikor realizáltam mi is történt közelebb siettem hozzá és mellé térdelve fogtam meg a kezét. 

-Mih…mih történt vele? - néztem rá az idősebb tágra mellettem. 

-Dührohama volt…- jegyezte meg nekem. - De mit műveletek vele? - nézett rá a másik két személyre rajtam kívül. 

-Mi semmit doki, csak elmondtuk neki az igazságot. Viszont nem engedte, hogy végig mondjuk, mert törni zúzni kezdett. - lépett mellém Taemin, és a vállamra rakta a kezét. 

-Értem… 

-De mitől jött ez rá? - kérdeztem tőle csodálkozva. 

-Utoljára 12 évesen volt Dührohama, amikor elvesztette az édesanyját. Azóta kordában tudta tartani magát, de ez most…engem is meglepett. - egyenesedett fel az orvos és a másik két barátomnak is intett. Akik készségesen segítettek felkanalazni Kookot a földről, s a kanapéra fektették le. Én követtem minden mozdulatokat és az ülő alkalmatoság mellé kuporodtam le, majd újra a kezét kezdtem szorongatni. 

-Neked nem kéne itt lenni! Menj és pihenj, addig itt maradok vele. - szólt rám az idős férfi, de nemlegesen ráztam csak a fejem neki válasz gyanánt. 

-Itt maradok vele…én jól vagyok. Neki nagyobb szüksége van rám. - jegyeztem meg és a karjára hajtottam a fejem. S útnak indultak a sós cseppek a szememből. 

-De nek… - Itt barátom a szavába vágott, majd, egy kis motoszkálás után már csak az ajtó kattanását hallottam. 

-Sajnálom… - szipogtam egyet. -...sajnálom, hogy féltem eléd állni. - sírtam em magam némán, és a torkomban a gombóc egyre nagyobb és nagyobb lett, amit már nem tudtam vissza nyelni. Majd egy kis idő után engem is elnyelt a sötétség. 

Sziasztok.

Megjöttem a folytatással... 🥰
Hát szegény Jungkook igen csak kiborult!!!🥺
Szerintetek ezek után mi lesz Jiminnel és Jk vel??? Jungkook vajon megvédi majd Jimint, vagy oda löki az ellenség karmaiba?!?!?!

Remélem azért tetszett a rész, igyekszek majd az új fejezetet is. ☺️
Millió puszika nektek...

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️