Hoseok szemszöge. 

A fehér huzatos ágyban fekszek mozdulatlanul alvást tettetve. Mert egy olyan dolog ütötte meg a fülem, ami igen érdekes volt. 

-Nam most mi lesz? Még mindig él…-Itt egy ismerős hang a szavába vágott a másiknak, aki feltehetőleg Jackson lehetett. 

-Ahhh baszki ezeket a hülye faszok még ezt is elkurták! - suttogott főnököm. 

-És most akkor, hogyan tovább? - kérdezte a másik. 

-Az lesz, hogy mindenkinek beadjuk a halálát, még temetést is szervezünk. - kuncogta el magát halkan. 

-Értem. De mi lesz Jeonnal? Ahogy mesélted mindenkit ki fog csinálni. - kérdezte vissza csendesen Jackson. 

-Akkor nem ha mi előbb érünk oda. Aztán jöhet a következő lépés. - halkul el végleg főnököm, majd egy ajtó nyitodásra, s csukodásra lettem figyelmes. Ekkor kipattantak a szemeim és körbe néztem a szobába a mellettem lévő ágy üres volt, de be volt vetve. Biztos vizsgálatra vitték Jimint! - jegyeztem meg magamban a dolgot, amikor is nyilt a falap, és egy toló kocsi gurult be egy ápoló kíséretében. 

-Na hogy vagy?? - kérdeztem tőle mosolyogva. 

-A doki szerint minden rendben van. - válaszolt nekem közben pedig  az ágyára ült, majd betakarozott. - Még azt is mondta, hogy holnap mind a ketten hazamehetünk. 

-Ez jó hír. - jegyeztem meg, majd az ablak felé fordulva kezdtem el azon agyalni, hogyan is segíthetnék neki. 

Gyorsabban teltek a napok mint azt gondoltam volna, kettőt pislogtam, és már vasárnap volt. Jimin temetését hamar elrendezte ez a…nem is tudom minek nevezzem. Viszont ami feltűnt a temetőben az Jungkook volt és Taemin mind a ketten hófehérbe voltak öltözve, tehát gyászoltak valakit. És ez az arcukról is jól leolvashatóak voltak, Taemin próbálta tartani magát és erősen mutatkozni, de Jk az már más tészta volt. Ahogy láttam könnyes volt a szeme és igen meggyötört volt az arca. Kicsit össze is szorult a szívem mind kettejük látványára. És itt határoztam el magam, segíteni fogok Jiminnek mindenben. 

-Hobi gyere vacsora! - szólt be az ajtón Nam jó kedvűen. 

-Megyek… - szóltam vissza neki, és már pattantam is fel a matracról, s indultam kifelé. Végigmentem a lépcsőn, majd a konyhánál ismét érdekes beszélgetést hallottam meg. 

-Akkor meg van? - kérdezte Namjoon valakitől, majd jobban a falhoz simultam, hogy mindent jól halljak. 

-Meg…tessék!- válaszolt Jackson a hangjából ítélve, s ekkor lassan bekukkantottam a helyiségbe, amikor is Jacks egy kisebb fiolát adott át az előtte állónak. Aki kinyitotta azt majd az egyik tányérba öntötte a tartalmát, és össze is keverte. Gyorsan visszabújtam a fal takarásába, és ökölbe szorítottam a kezemmel dühöngtem. 

-Jimin vacsora!!! - kiabálta el magát Nam, mire pár másodperc múlva az említett már trappolt is lefelé. 

-Ahh Hobi. Te is kajálni jössz? - kérdezte tőlem, amikor mellém ért, mire bólintottam neki egyet, és együtt mentünk be az említett helyiségbe. Egymással szemben ültünk le, s kezdtük kanalazni a levest, de a vége előtt Jimin furcsa fejeket kezdett vágni. 

-Bo…bocsánat, de vissza vonulok. Köszönöm a vacsorát. - nyögte ki reszelős hangon, és bukdácsolva elindult az emelet felé. Mire nekem sem kellett több egy gyors "köszönöm" ejtve utána siettem az emeletre. Egyből Jimin szobájába rohantam, de ami ott fogadott az szavakkal nem lehetett leírni. A földön feküdt összegömbölyödve és mindenhol vakarta magát. Gyorsan mellé guggoltam, és a homlokára tettem a kezem. 

-Jimin…mi a baj?? - kérdeztem tőle aggódva. 

-Nehhmm kaphook lehveghött… - zihálva válaszolt nekem, nagy nehezen. 

-Mit csináljak? Hogy segítsek? - lettem egyre idegesebb. 

-Ahhhzz éhhjjeli szehhkrényben van calcium… - Itt elakadt a szava és a nyakát is vakarni kezdte, amin nagy piros foltok jelentek meg. 

-Jézusom ez mi a fasz? - kérdeztem tőle, közben az említett bútor darabhoz léptem. A felső fiókból ki is vettem, ami most kell majd egy pohár vizet is töltöttem neki, s így mentem vissza hozzá. 

-Tessék…itt van. Vedd be! - nyújtottam felé a kis apulát, majd a vizet is. Remegő kezekkel nyúlt érte, és hamar be is vette. Gyorsan kisiettem a fürdőbe, majd egy törölközőt bevizezve indultam vissza hozzá. Hátha segít neki a hideg, és talán nem vakarja magát annyira. Ami egy kis idő után be is vált, miután a nyakára meg a homlokára tettem azt. Ezt kb 1 óráig csináltam, mire a pirosság kezdett tünedezni a bőréről, így menyasszony pózba felvettem a földről, és az ágyba fektettem. Mellé ülve figyeltem minden apró mozdulatát, s közben elgondolkodtam a történeteken. Vajon mit szórhatott bele a levesébe Nam??? Biztos nem drogot! Ez valamilyen allergiás reakció volt, amit produkált, más magyarázat nincs erre. Addig töprengtem így a törpi ágya mellett ülve, mikor is arra lettem figyelmes, hogy mocorog a matracon fekvő. 

-Jobban vagy már? - kérdeztem halkan tőle, nemhogy más is meghallja, mire bólintott egyet. - Mi történt? Mi volt ez Jimin? - csak úgy ömlöttek belőlem a szavak az irányába. 

-Allergiás roham. - jegyezte meg suttogva. 

-És mire van allergiás? - ültem hozzá közelebb és a nyakáról elhúztam a pólóját gallérját. 

-A mogyoróra! - válaszolt gyengén. És itt állt össze a kép teljesen. Így felpattanva mellőle indultam az ajtó felé. 

-Ne félj semmitől. Vigyázzni fogok rád. - néztem vissza, és már a kezem a kilincset volt, majd sietve kiléptem onnan, indultam el, majd kifelé a házból. Sebes léptekkel szeltem az aszfaltot, mire elértem a kívánt célhoz. És éjjel nappali bolt volt az. Sietve léptem be, és egyből a kasszához léptem. 

-Egy telefonkártyát kérnék. - néztem a pult mögötti srácra. 

-Szép estét. Milyen legyen. Eldobható, vagy feltöltős???- kérdezte mire a pultra csaptam a kezem. 

-Mindegy csak adjad már. - förmedtem rá idegesen, s már előttem is volt a kért tárgy. Gyorsan kifizetem majd elhagytam a boltot, s az első telefonfülke felé vettem az irányt. Bedugtam a kis nyilásba a kártyát és már volt is vonal. Villám sebességgel bepötyögtem a kívánt számot, majd vártam.

-Hallo! - szólt bele szívem egyetlen kincse. - Szólj már bele!!! - hangja mérgesen csengett, de egyszerűen nem tudtam abba a pillanatba megszólalni. - Na jó nem tudom ki vagy, de anyáddal szórakozz.-s rámvágta a telefont, mire nagy levegőt vettem, és új tárcsáztam őt, amit azonnal fel is kapott. 

-Ki a faszom vagy te? És honnan tudod a számom. Haaaa…. 

-Ta…Taemin…! - makogtam ki a nevét kissé idegesen, mire hosszúra nyúló csend fogadott a telefonba, csak a szuszogását hallottam. 

-Ez nem lehet igaz?!?!! - hüledezett a készülékbe. - HOBI!!!! Úristen…-itt viszont a szavába vágtam és gyorsan beszélni kezdtem neki. 

-Igen, de van egy hatalmas nagy probléma. Segítened kell! Szerezz egy vonatjegy Busan és Szöul között egy expressz járatra. - daráltam le a lényeget neki. 

-De minek az neked? - kérdezgetett idegesen, de egyben boldog is volt a hangja. 

-Majd mindent elmondok, de ez most nagyon fontos. A többit én elintéztem! És még valami Kicsim! Namjoonék másfél hét múlva akarnak rajta ütni a Mambásokon. Most viszont mennem kell. És ezt a számot ne hívd, eldobhato. Majd jelentkezek. Szeretlek. - evvel lecsaptam a telefont a kártyát kihúztam a készülékről és kettétörve dobtam ki a szemetesbe, s már indultam is vissza Jiminhez. Ezek után minden percemet mellette töltöttem és vigyáztam rá. Közben sok érdekes dolgot is megtudtam tőle. Az egyik ilyen, hogy lehet szerelmes, és nem fogjátok kitalálni kibe??? Hát Jeon Kibaszott Jungkookba. Ami számomra meglepetés volt, de ő szikla szilárdan ezt állította. Ebben a másfél hétbe nem történt nagyobb dolog mint volt két nagygyűlés a részletek megbeszélése végett. És Namnak támad egy fantasztikusan szar ötlete. El akarja vinni magával Jimint a Mamba elleni bevetésre. Ami nekem nagyon sántított így addig győzködtem a főnököt, mire lemondott róla, de cserébe nekem kell ott legyek. Hát ez egyre jobb és jobb már. Így jött az, hogy én most itt ülök a sötétített üvegű kocsiba, és mindent látok. Mivel én messzebb álltam meg egy sarokkal, ezért játszi könnyedséggel tűnt fel nekem jó pár fekete furgon, majd amint megállt pár perc múlva, már szálltak is ki belőle. Több tucat ember özönlött be a villába, majd kiabálás hallatszott ki, volt pár pisztoly dörrenés is. Ez kb fél óra múlva csendesedett el, majd elhagyták a terepet. Ezek után kiszálltam a járműből, s elindultam az sötét utcán az épület felé, de félúton megtorpantam a szirénák véget. Gyorsan felvettem az ártalmatlan sétáló szerepet, majd visszaültem a kocsiba, onnan figyeltem mindent tovább. Három mentő, 2 fekete kocsi és több tucat rendőr özönlötte el a helyszínt, mire a telefonom után nyúltam és tárcsáztam a főnököm. 

-Igen?! - szólt bele ingerülten. 

-Baj van főnök. A Dark Angels megelőzött minket. - válaszoltam neki nyugodt hangon, mert a szívem mélyén örültem neki. 

-Kurva életbe. - káromkodta el magát, majd rámvágta a telefont. Viszont ekkor egy oltári ötletem támadt így rezgőre tettem a készüléket, s indultam az utamra. Egyenesen Jeonék irodája felé vettem az irányt. Az épülettel távolabb leparkoltam, majd gyalog folytattam az utam, közben jó párszor csörgött a telefonom, amire fittyet hányva hagyta hadd csörögjön, ezek után még inkább le némítottam. Mivel tudtam milyen kocsija van Jungkooknak így feltörtem azt, miután  a parkolóba értem, s a hátsó ülésen meglapulva vártam. Már lassan egy órája dekkoltam itt, mikor is megjelent a várt személy. Kinyitottam az ajtót, s beült én pedig ezt a pillanatot választottam…. 

-Ha csak egy mozdulatot teszel szétloccsantom a fejed egy másodperc alatt. - suttogtam a fülébe közben a pisztolyomat szegezem a fejének. 

-Ki vagy te? És mit akarsz? - kérdezte tőlem higgadtan. 

-Szép munkát végeztél a Mamba főnökkel. - nevettem el a mondat végét. 

-Ezt honnan tudod? Ki a pöcsöm vagy te? - próbált hátra fordulni, de a fegyverem végét még jobban a fejéhez  nyomtam. 

-Az nem fontos. De most jól figyelj! Egy Wang nevű tag adta le Jimin likvidálását. Azt pontosan még nem tudom miért! - Itt a szavamba vágott és ficeregni kezdett. 

-Az meg kicsoda? - kérdezte tőlem, de választ nem adtam rá, csak egy nagyon lendítettem a kezem és, már eszméletlen is volt. Hamar kipattantam a kocsiból, s sietve elhagytam a parkoló területét. Amint visszaértem a saját autómhoz egyből Jimint kezdtem hívni. Azonnal el kell jönnie onnan, hatalmas veszélyben van! Hamar fel is vette de furcsa volt a hangja. Viszont most az a lényeg, hogy minnél hamarabb itt tudja magam mellett. Elmondtam neki az instrukciókat, és csak vártam tartva a vonalat. Amint megvolt, rá parancsolta, hogy szálljon fel a vonatra, na meg a telefont ki dobattam vele, mert az alapján le tudják nyomozni őt. Ezek után gyorsan beindítottam a kocsim, és a pályaudvar felé vettem az irányt. Kilenc előtt pár perccel értem oda, s csak vártam kiszálltam inkább a járműből rágyújtottam egy szál cigire. Mire elszívtam a vonat is befutott, így elindultam a pályaudvar területére. Hamar össze is szedtem kis barátomat, majd be ülve a sárga kocsiba indultunk el egy adott irányba. Amint oda értünk hamar kiszálltam és öt is kitessékeltem onnan. Viszont amikor meglátta hol is vagyunk idegesebb lett és majdnem leszedtem a fejem, főleg akkor amikor megpillantottam őt egy kötéssel a fején. De nem foglalkoztam vele hanem bezavartam őt utánna, addig én várta a fa takarásában. Mikor is kis idő után kerestem egy éjjel nappalit, és vettem egy eldobható kártyát megint, majd a házzal szembeni fülkébe mentem. A megszokott mozdulatsort elvégezve hallgattam a búgást a kagylóban. 

-Halló?! - szólt bele Taemin. 

-Szia. Van valami változás? - kérdeztem tőle izgatottan. 

-Nincs semmi. De Jungkookot valaki elütötte a saját kocsijában. - jegyezte meg dühösen, mire magamban kuncogtam. 

-Uh az gáz! És ki volt az? - tudatlanságot tettetve kérdeztem rá a lényegre. 

-Nem tudjuk. Nemrég vittem haza. Remélem holnapra jobban lesz. - válaszolt nekem a telefonba. 

-Azt. De most mennem kell. Később jelentkezek. Szia. - meg se várva a válaszát rávágtam a telefont, majd a ház felé vettem az irányt. Sietve mentem be, majd ki Jiminnel együtt és indultunk el régi barátomhoz. Amint oda értünk fekete hajú barátom egyből visszavonult a szobába, mi pedig kint maradtunk kettesben Jinnel.  Úgy éjfél felé én is nyugovóra tértem, s másnap reggel korán kelve indultam a dolgomra. Gyorsan elmentem taxival Jungkook irodájához, és futárnak öltözve hagytam ott egy levelet neki a saját kezébe kapja meg, felkiáltással. Majd jött a terve következő lépése, mivel van egy csomó bizonyítékom Namról és Jacksonról, ezt átadom nekik. Így védve Jimint és magamat is. A másik dolog pedig az, hogy azért kértem, hogy egyedül jöjjön az a valaki a bizonyítékért, mert tudtam ki fogja ezt elvállalni. Már csak az éjfélt kellet kivárjam, ami kész kínszenvedés volt. De végre valahára eljött az idő, én pedig a sötétbe húzódva vártam azt a személyt aki szívemnek kedves. S nem sokkal később meg is jelent teste gyönyörű sziulettje. Így háta mögé settenkedtem és rá szegeztem a fegyverem.

-Egy tapodtat sem! - szólaltam meg a háta mögött. 

-Héé haver nyugi. Elhoztad? - viszont meg sem rezzent a fegyver csövére, mikor is hátra akart volna fordulni, de az éjszaka gyenge fényei valamin megcsillant a fülében. 

-Ez mi a szar???- ordítottam rá, majd hirtelen kikaptam a füléből azt a szart, s ekkor fordult velem szemben. Viszont azonnal egymás ajkainak estünk, és úgy faltuk egymást mintha nem lenne holnap, s többet nem izlelhetnénk egymást puháit. A gyomrom remegni kezdett, a temérdek sok pillangó egyszerre kezdett verdesni benne, egy jóleső bizsergéssel társulva. 

Annyira szeretem ezt a férfit, hogy bármit megtennék érte. 

Sziasztok.

Végre elkészültem evvel is. Bár szeritem bénácska lett, de már annyiszor átjavítottam, hogy ez maradt a végleges verziója a résznek. 🥰😘
Remélem azért tetszett nektek?!?!?! Nemsokára beindul minden, ennél jobban is. ☺️

Vigyázzatok magatokra

Millió puszika és ölelés mindenkinek.

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️