Tűz ropogását hallom tompán, és eszméletlen fájdalom cikázik át a testemen. Szemem próbálom kinyitni de nem megy, érzem az arcomon valami meleg folydogál lefelé, amit nem tudok letörölni, vagy megnézni, mivel kezeim ólom súlyokkal vannak ellátás. Távoli hangokat hallok, de nem tudom kihez kötni, pedig olyan ismerősen cseng a mély orgánumú hang a gyomrom is beleremeg.

-.... - valaki szólít, de nem hallom tisztán, mintha buborékba lennék zárva a külvilág elől. -..., ...min, Jimin Jézusom! - kezd tisztulni a hang, de képet nem tudok hozzá társítani csukott szemmel. Maradék erőmet összeszedve próbálok pislogni mire nagy nehezen sikerült. Viszont valaki rángatni kezd kifelé a kocsiból és folyamatosan kiabál. Az aszfalton fekve mást sem tudok csinálni csak a sötét csillagos eget bámulni, és körülöttem egyre hangosodnak az események. Lassan oldalra fordítom a fejem, hogy körbe nézzek, s ekkor Hobi üveges, üres tekintetével nézek farkasszemet. Teste kicsavart pózban fekszik a földön körülötte temérdek sok szilánk és vér. Könnyek gyűlnek a szemembe a látványától, de ez is fáj, fáj sírni és a lelkem egyik darabja is oda lett, a fájdalom teljesen felemészt mint a tisztítótűz ami elpusztít mindent maga körül. Szemeim újra lecsokodnak, ami jelen pillanatban megváltás lenne nekem, hogy a feledés homályába merülve elmúljak. De valaki ismét a vállamat kezdi ráncigálni, s közben hozzám beszél, de nem igazán értem még mindig.

-Jimin!!! Ne hagyj itt...hallod!!- megint ez a hang amit nem tudok hova tenni. Próbálom újra kinyitni a szemem mire legrosszabb rémálmom válik valósággá. Torkomban gombóc nő, és ha most nem lennék ebben az állapotban már Dél-Korea legeldugottabb helyen lennék, hogy ne találjon meg. - Jimin... kicsim istenem, hogy történhetett ez! Bassza meg Taemin a francba vagy! - ordít torkaszakadtából és másik barátomat keresi. De honnan tudja a nevét? És honnan tudja, hogy ő is a kocsiban volt? Rengeteg kérdés, de nincs, és nem kapok rá választ. Ismét a fölöttem magasodó férfira nézek, s feltűnik egy fontos dolog...az arca tele van aggódással, fekete szeméből patakokban folynak a sós cseppek végig az arcán. Iszonyatos fájdalmaim ellenére kezem automatikusan mozdul, s az arcáig meg sem áll. Ujjaimmal óvatosan letörlöm a fájdalmát, majd arcára simítok. Magam sem értem miért tettem ezt, de valahogy megnyugodott a lelkem ettől a tettemtől. Ekkor hirtelen ölelő karok zárnak körbe és ringatni kezdenek heves zihálás közepette. Hallom szíve eszeveszett dobogasat is. Mire nagyobb levegőt vettem, de az oldalam benyilalt, így kissé nehezen ment ezek után már a lélegzet vétel is.

-Ju...Jung... Jungkook...

-Ssshhhh... nincs semmi baj! Tarts ki még egy kicsit! - zokogva beszélt hozzám, ami ebben a pillanatban jól esett, és éreztem, lehet számítok neki talán egy kicsit. Lassan lehunytam szemeim, s éreztem a megváltó sötétség eljön értem, végtagjaim pille könnyűek lettek lelkemben pedig egy földöntúli nyugodtság lett úrrá.

-Sahhjnálhom... - leheltem ki ezt az egy szót, és már semmim sem fájt a sötétség ölelt csak körbe.

Namjoon szemszöge.

Miután Jimin kiment az irodából, nagyot sóhajtva ültem vissza, ahol eddig voltam, s kezembe temettem az arcom. Nem tudom felfogni miért nem érti meg, hogy nem akarok erről beszélni vele. Még NEM!!! Ekkor gondolat menetemből a telefonom csörgésére rántott vissza a valóságba. Ami a hatalmas papírhalom alján hever e zenélt nekem. Mire nagy nehezen megleltem és a zöld ikon felé húztam az ujjam.

-Mondd! - szóltam bele.

-Nam, Sam a vendég térben van. Mit csináljak? - válaszolt ez a Taemin gyerek, akitől még most is inkább a három lépés távolságot tartom.

-Figyelj rá, ne kószáljon el. Mingyárt megyek ki én is. - dörzsöltem meg az orrnyergem, majd letettem a készüléket. Nagyon sóhajtva hajoltam újra a papírok fölé, és már csak nagy ordibálásokra és csörömpölésre lettem figyelmes. Gyorsan felkaptam a stukerem kibiztisitottam és az ajtó felé igyekeztem. Óvatosan kinyitottam a falapot, s a folyosón senki sem volt, így kicsit bátrabb léptekkel indultam a klub területe felé. A bár és a folyosó közötti ajtónak támaszkodtam, amikor is egy pisztoly dördült el. Az adrenalin egyből felment bennem, s egy vetődéssel a bárpult mögé estem, ahol egyik emberemet pillantottam meg.

-Mi a faszom folyik itt? - kérdeztem Wangot aki éppen tárat cserélt a pisztolyában.

-Egy részeg fasz elkezdett kötekedni, aztán valahogy előkerültek a fegyverek, és valaki lövöldözni kezdett. - mesélte el dióhéjban a dolgokat.

-Kurva jó. És Ji... már mint Samet nem láttad? Vagy Hobit? - kérdeztem tőle kicsit idegesen.

-Szerencsére nem voltak itt, hátulra mentek jóval a balhét előtt. - döntötte a hátat a pultnak, majd ki nézett fölötte. - Viszont Taemin hátra szalad amikor elkezdtek veszekedni. - adót infót nekem, ami rohadtul nem tetszett. Rohadt jó...millio egyszer elmondtam már neki is és Hobinak is, hogy kerülje őt, erre nem! Faszom a hülye fejébe már. Puffogásomból Jackson hangja rántott vissza a valóságba.

-Hárman vannak még. Egyik tőlem balra van, a másik kettő egy asztal mögött rejtőzködnek a te oldaladon.

-Jól van. Csináljuk. Vamodos!!!!- boxoltam vállába egyet, s megmarkoltam a pisztolyom, majd enyhe bólintás után kivetődtem rejtekemből, majd két jól irányzott lövéssel leszedtem mindkettőt. Mire végeztem barátom is felegyenesedett, majd körbe nézett, fejét csóválva. Egy nagy adag levegőt kifújva álltam fel és indultam a hosszú folyosó felé az összes ajtón benyitottam, de nem mindegyik nyílt ki egy viszont résnyire volt. Hirtelen léptem be a helyiségbe de üresen találtam, majd zsörtölődve indultam vissza az irodámba, de telefonom hirtelen csörrent meg. Villám sebességgel vettem fel a hívót, viszont csak sűrű káromkodásokat hallottam.

-Mi a faszom van? Halló!!!!!!! HOBI SZÓLJ MÁR BELE CSESSZE MEG... - ordítottam a készülékbe mire nagy recsegés ropogás közepette megszakadt a hívás. Idegességemben mindent lesöpörtem az asztalomról, majd remegő kezekkel nyúltam a kocsi kulcsait után. Rohamléptekkel indultam a parkoló felé és gondolkodás nélkül indítottam be a kocsit, majd hajtottam el onnan. Azt sem tudtam merre induljak, vagy merre keresem őket, csak annyi volt biztos, hogy bajban vannak. És segítenem kell nekik!!! Tudom nem túl férfias sírni, de most az egyszer elengedtem magam, és pár sós csepp kiszökött a szememből. Durván a pulcsi ujjával töröltem le bánatom jelet, amikor is egy nagyobb útszakaszhoz érve két kocsit pillantottam meg. Az egyik felborulva volt, a másik pedig az oldalán feküdt. Hamar lefékeztem és hanyatt homlok oda rohantam az egyik járműhöz, de üres volt. A másik felé pillantottam és akkor láttam meg ezt a férget az aszfalton ült és valakit az ölébe tartott. Gyorsan oda szaladtam és akkor tudatosult bennem kit is ölel amikor odaértem. Dühöm azonnal az egekbe szökött, s más sem tudtam csak rá ordítottam, és előrántotta a pisztolyom a rejtekéből.

-Hagyd, békén te nyomorult fasz!!! - biztosította ki a fém szerkezetet, s a halántékához nyomtam.

-Hívj mentőt!!! - kiabált rám és nem érdekelte az, hogy fegyvert fogtam rá. Ekkor viszont szirénák hangja csapta meg a fülünket, majd hamar vissza dugtam a pulcsi alám a fegyvert. Reszketeg sóhajt vettem és el cibáltam őt onnan. Így akadálymentesen vehették kezelésbe Jimint. Tisztes távolságban toltam Jungkookot, majd zakója gallérját megmarkolva húztam közelebb magához.

-Mire volt ez jó! Haaa??? Te beteg fasz... - húztam be neki egy jobbost, mire oldalra bicsaklott a feje, és halk nevetés csapta meg a fülem.

-Ő az enyém! - törölte le ing ujjával a kiserkenő vérét szája sarkából.

-Bazd meg. Kezeltesd magad ember. -És még egy öklöst beküldtem neki, csak most a szemem alá.

- A páciensnek megállt a szíve, intubáljuk majd szivmasszázst kérek! - kiáltott fel az egyik mentős aki éppen Jimint vizsgálta. Nekem pedig a szívemből szakadt ki egy kisebb darab a mondat hallatán. Minden mozdulatomba megálltam csak hátra tudtam bámulni. A könnyeim akaratlanul is elindultak szememből evvel homályosítva el a képet előttem.

-Defibrillátor!!! Töltés... HÁTRA! - rázkódott meg Jimin apró teste a hideg aszfalton. - Újra! Töltés...és HÁTRA. - nézett mindenki a monitorra s újra görbe vonal volt rajta látható, az én szívemről pedig hatalmas súly gördült le.

Hát visszajöttél hozzám, ha vége lesz ennek az egésznek mindent elmondok neked.... Öcsém!!!!

Sziasztok csajok.

Hát megjött a folytatás is.
És sorry mindenkitől, hogy meghalt Hobi, de mindennek oka van.
Azért remélem nem ástok el élve a komment szekcióban. 😅😅😅
Millió puszika nektek.

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️