Jimin szemszöge. 

Amióta Jungkook volt a bárban azóta a klub közelébe sem megy. Nam és Hobi napi szintem bejárnak, én viszont itthon maradok és a kajáról gondoskodom, na meg a takarításról. Magyarán én lettem a mindenes, de ez így van most jól. Ami még feltűnt nekem mostanság, hogy Namjoon elég titokzatosan viselkedik nem csak velem, de Hobival is. Már párszor rákérdeztem a dologra, de folyton elráz valami mondvacsinált indokkal. Barna hajú barátom is furcsállta a dolgot, de nem igazán foglalkozik vele, ugyanis rátalált a szerelem. Úgy kb négy hete felvettek egy srácot a klubba, valami Taeg vagy Taemin a neve Hobi  ismeri őt régebbről. Igy kicsit bátrabban beszélek vele ha átjött, ő is vacsorára. Bár előtte még mindig Sam vagyok, igen rizikós lenne feledni magam azok után, hogy Jk a klubban járt nem is egyszer. Hirtelen gondolatmenetemből telefonom csörgése rántott vissza a valóságba. Igen Hobi barátomtól megkaptam a régi sim kártyáját, s most azt használom, hogy el érjének engem is. De hamar kivettem a zsebemből a készüléket és a zöld ikon felé húztam az ujjam. 

-Igen? Mondjad. - szóltam bele nyugodt hangon. 

-Sam. Hobi mingyárt ott van. Pár papírt be kéne hoznia. - kért meg Nam a vonal másik végéről. 

-Hol találom őket?!?

-A dolgozó szobámban van az íróasztalom 2.fiókjában.- adta ki a pontos helyét nekem, mire elindultam a helyiség felé és az asztal előtt állva szóltam bele újra. 

-Mi van ráírva? 

-Adó és visszáru!

-Nézem …- tettem félre a telefont és kezdtem kotorászni a fiókokban, amikor is egy mappa akadt a kezembe. "Jimin" szó virított rajta. És hát a kíváncsiság nagy úr így bele lapoztam, de amit ott találtam az teljesen ledöbbentett. A levegő is bennem rekedt, s válaszolni sem tudtam a telefonba lévő személynek. Ekkor viszont nyílt a bejárati ajtó, és Hobi hangját hallottam meg. 

-Jimin?!?! - szólított a nevemen, mire gyorsan mindent vissza raktam a helyére és az említett papírral elébe rohantam. 

-Itt vagyok. - néztem rá mosolyogva amit magamra erőltettem. - Tessék!! Ezt kérte Nam. - nyomtam a kezébe a vastag mappát. 

-Köszi. De most sietek vissza, és tudod jól zárkózz be!!! - adta ki az instrukciot nekem, de más járt a fejemben. 

-Veled megyek én is. Unatkozok itthon. - nyúltam a kabátom után, hogy öltözködjek. 

-Ez nagyon rossz ötlet. Mi van ha figyelik a helyet? - kezdett el aggodalmaskodni. 

-Majd a hátsó bejáraton megyek be és a klub területére ki sem megyek. Ígérem! - tettem össze a két kezem, úgy könyörögtem neki, mire nagyot sóhajtva rá bólintott. 

-De semmi hirtelen ötlet. Világos? - fenyegetett meg a mutatóujjával. 

-Értettem főnök. - tisztelegtem neki poénból, mire ő is elnevette magát. 

-Na gyerünk akkor. - intett és hamar el is készültem, majd bepattantunk a kocsiba, s már csak a klubba előtti úton eszméltem fel. Lassan kanyarodott be a bár melletti sikatorba, majd a barna ajtó előtt megállt. Alaposan körülnézett, s biccentett a fejével a falap felé, óvatosan kiszállva sprinteltem a bejáratig. Mint a villám nyitottam ki, majd csaptam vissza az ajtót és az mentén csúsztam le a földre kifújni magam. Pár nagyon sóhaj után összeszedtem magam és az iroda felé vettem az irányt, mert hát nem csak ezért jöttem ide ma este. Volna pár kérdésem is Namjoon felé, ami nem tűr halasztást. Így mikor odaértem kopogás nélkül léptem be a kisebb helyiségbe, ahol párom tartózkodott. Mikor feleszmélt, hogy belépett valaki csak intett a kezével a papírhalom mögül rám sem nézve. Én viszont elindultam csendben felé és a háta mögé állva tettem a kezeimet a vállára, s finoman masszírozni kezdtem őt. A hirtelen jött érzésre fejét hátra hajtotta ,s csak sóhajtozni tudott tettemre. 

-Hmmm de jó kezed van baby! - súgta maga elé, mire kissé megszorítottam az említett testrészét, amire kicsit felsziszent és végre rám nézett. 

-Jimin?! - ült fel, majd fordult  felém a foteljában ülve. - Te mit keresel itt? Tudod, hogy ez veszélyes. - állt fel hirtelen ültő helyéből és elém lépett. 

-Igen tudom. De halálra untam már magam otthon. Majd egy hónapja a négy fal közé vagyok zárva és nem mehetek sehova sem. - kezdtem durcizni, majd az asztal előtti székbe huppantam bele. 

-Egyáltalán, hogyan jöttél ide???- kérdezett fel hirtelen, ami nem tetszett nekem. 

-Hobi hozott el, és a hátsó bejáraton keresztül jöttem be. Senki sem látott az égvilágon. - próbáltam csititani őt, kisebb-nagyobb sikerre. 

-Ezt nem lett volna szabad. Tudod mekkora veszélyben vagy itt??? Jungkook ma is itt volt. - jegyezte meg minden tudoan. 

-És miért jött???-kérdeztem vissza kissé idegesen. 

-Részvényeket akart venni a klubból, de nem mentem bele. - fonta össze az ujjait és úgy könyökölt az asztalra az előttem ülő, mire egy reszketeg sóhaj hagyta el a számat, s a térdemre hajtottam a fejem. Pár perc gondolkodás után összeszedtem minden bátorságomat, hogy rákérdezek az otthon látottakra. Mert ez hozott ma ide és még azt is vállaltam, hogy rám talál Jungkook. 

-Kérdezhetek valamit?! - emeltem fel a fejem kicsit. 

-Miről lenne szó? Ha megint a titkomról akarsz beszélni, nem fog menni. Semmi közöd hozzá! Felfogtad? - csapott a falapra mérgében, de bennem ekkor elpattant valami és kicsit ingerülten kérdeztem vissza. 

-Miért szaglászol utána??? Mi dolgod van neked a családommal??? Haaa?! És most mondd azt, hogy semmi közöm hozzá. - néztem mélyen a szemébe, de csak a meglepettséget láttam benne. 

-Te kutattál a dolgaim között? - keményítette meg a hangját és egy száll cigarettáért nyúlt. 

-Nem csak amikor kerestem a papírt amit kértél a kezembe akadt egy mappa a nevemmel. -magyaráztam neki dühösen. 

-Semmi közöd hozzá!! Világos voltam? - állt fel a fotelból és az ajtó felé indult, de elkaptam a kezét és magammal szemben fordítottam. 

-Mi közöm van nekem hozzád? Miért nyomozol utánam, egyszerűbb lenne ha megkérdeznél róla. Bár elment a kedvem a válaszadáshoz. - így elengedtem a kezét és a folyosón elindultam a klub területére. Mikor kiléptem hangos zene ütötte  meg a fülem, és az a tipikus cigi, pia és izzadságszag keveredése csapot meg. Hamar a pulthoz léptem és már a jól ismét barna hajú srác állt előttem hatalmas mosollyal. 

-Ahh szia Sam. Téged is látni itt? - kérdez mosolyogva rám, mire bólintottam egyet és szólásra nyitottam a szám….

-Egy vodka narancsot adj kérlek. - néztem Taeminre könyörgően, majd nem sokkal az első kör után kértem a következőt. Már javában a pohár fenekére néztem, amikor hirtelen mindenki elhallgatott , s hamar hátra nézem, de bár ne tettem volna. Az egyik sarokban kiszúrtam őt, egy whiskys pohár társaságában. Nagyot nyelve fordultam vissza Taemin felé és remegő kezekkel nyúltam a saját poharam után, majd húztam le egyszerre hirtelen. Először égetett amint lecsurgott, s egy kellemes érzés kezdett el kavarognak bennem, bizseregtek a végtagjaim és táncolhatnékom támadt. Lassan állat a fel a bárszékről, s indultam el a színpad felé, viszont a tömegen alig bírtam át verekedni magam. De mielőtt felléphetem volna egy meleg kezet éreztem meg a vállamon landolni. 

-Mit csinálsz??? - suttogott a fülembe egy jól ismét hang. 

-Csak táncolni akarok kicsit. - fordultam felé és Hobi ideges arcával találtam  magam szemben. 

-Ő is itt van! Le akarsz bukni? - szorított felkaromra kicsit, mire visszatértem az életbe és könnyes szemekkel néztem rá. 

-Saj…sajnálom nem tudom mi ütött belém. - kezdtem mentegetőzni szipogásom közepette. 

-Semmi baj. Gyere menjünk hátra, pihenj egy kicsit. - karolta át a vállam, és az ajtó felé indultunk el. Nagyokat sóhajtva léptem be egy kicsi helyiségbe, ahol csak egy asztal, s kanapé volt elhelyezve. Hobi hamar a kanapéra fektetett, majd mellém ült a hátamat kezdte simogatni. 

-Miért? - nyögtem ki halkan a kérdésem, pedig saját magamnak akartam feltenni.

-Mit miért? - kérdezett vissza barna hajú barátom. 

-Miért ilyen elbaszott az életem???- kezdtek potyogni a könnyeim az ülő alkalmatoság huzatára. 

-Nem tudom. Talán rossz helyen voltunk rossz időben, és nem tudtuk megválogatni a családunkat. - válaszolt bölcsen nekem, majd ő is hátradőlt a kanapén. 

-Család! - nevetem fel cinikusan és sóhajtottam egy nagyot. - Tudod 17 éves koromig minden szép és jó volt, mindenem megvolt anya, apa, barátok, jó tanulmányi átlag. Aztán jött az a nap és minden meg változtatott! Mindent és mindenkit elvesztettem, majd árvaházban kerültem. Amikor 18 éves lettem kitettek onnan egy kisebb összeggel, mondván kell a hely másnak. - kezdtem újabb könnyeket kiengedni, amit régen nem tettem meg a múltam miatt. 

-Ne hibáztasd magad. Minden történésnek oka van. Apám mindig ezt mondogatta, ha valami rossz dolog történ velem. - válaszolt nekem nyugodt hangon. 

-Valami kurva nagy szart csinálhattam előző életemben, hogy ezt kaptam most. - töröltem meg a könnyes arcom a pulcsi ujjával. Ekkor viszont nyílt a falap és Taemin dugta be rajta a fejét, majd nézett körbe. 

-Minden rendben van? - pillantott rám mosolyogva. 

-Persze csak fejbe csapta pia. - válaszolt helyettem Hobi. 

-Jólh vagyok, csak összejöttek kicsit a dolgok. - nyugtattam meg barátomat. 

-Hoznál egy pohár vizet? Nam ha így meglátja a nyakára fog lépni dühében. - kérte meg a falapnál állott, barna hajú barátom, aki csak bólintott egyet és már ott sem volt. - Rendben kell szedjelek. Tudod, hogy Namjoon nem szereti ha be vagy rúgva. - jegyezte meg epésen nekem, mire csak bólintottam egyet válaszom gyanánt. Majd pár perccel később Taemin jelent meg a kezében egy puhárral, amiben átlátszó folyadék volt. 

-Köszönöm. - néztem rá hálásan, s lassan ülő helyzetbe tornáztam magam. Hamar leküldtem a pohár tartalmát, majd vissza adtam a kezébe a tárgyat. 

-Maradj itt egy kicsit még, aztán nemsokára indulunk haza. Rendben? - mire csak bólintottam neki újfent, és el is hagyták mind a ketten a szobát. Hosszú percek teltek el mikor már nem bírtam tartani magam, és eldőltem a kanapéra, majd egyből az álmok világába találtam magam. 

Rázkódásra, és veszekedésre ébredtem fel egy kocsi hátsó ülésen. Mire fejembe hasított egy iszonyatos fájdalom és a kezemmel oda kaptam, majd próbáltam felülni. 

-Mih történt? - kérdeztem bágyadtan a két előttem ülőtől. 

-Sam??? - nézett hátra Hobi, és akkor vettem észre a kezében egy pisztolyt. - Kösd be magad. Követnek!! - adta ki a parancsot nekem, mire tetem amit kért. 

-Itt fordulj jobbra a kis sikátorba, és utána már jók vagyunk. - parancsolt a vezetőre aki szó nélkül csinálta amit mondott neki. Hirtelen éles jobb kanyar, s én is dőltem az ajtó felé. 

-Lassabban nem megy? - szóltam a sofőrre már az egyenes szakaszon. Hobi lehúzta az ablakot és ki ült a perem részére, majd meghúzta a ravaszt nem is egyszer. 

-Nem. Nem megy Sam. - hallottam meg Taemin hangját, mire nagyokat pislogtam. Ekkor egy nagy durranás hallottunk és a kocsi irányíthatatlanná vált. 

-Faszom. Menj ne állj meg! - kiabált rá Hobi Taeminre ,aki tovább nyomta a gázt, de kisodródtunk, és már csak egy oditásokra lettem figyelmes meg hatalmas hangzavarra, s elsötétült minden előttem. 

Sziasztok.
Hát itt volna a folytatás. 🥰
Remélem tetszett nektek?!?!
Igyekszek hamar hozni a folytatást. 🙏🙏🙏
Millió puszika

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️