Amint felszálltam a buszra már indultunk is. S szívemről egy hatalmas kő esett le a megkönnyebbüléstől. Így kicsit nyugodtabban dőltem hátra és csak az elsuhanó fákat néztem. Kb másfél óra buszozás után megérkeztem Pohang városába. Gyorsan leszálltam és óvatosan körbe néztem, de semmi furcsa nem láttam így bátrabban léptem be a hatalmas épületbe, s vettem az irányt a telefonok felé. Hamar tárcsáztam Hobit aki egyből fel is vette nekem.

-Hallo! Sam te vagy az? - jött egyből a kérdésével és hallottam a háttérben Namjoon hangját is.

-Igen Hobi. Értem tudsz jönni kocsival? Pohangban vagyok. - adtam le a pontos helyem neki, mire Nam ingerülten az asztalra csapott.

-Mi a faszt keresel te ott? - ordított a telefonba.

-Ki vagyok hangosítva? Hobi! - lettem enyhén ideges.

-Még jó hogy! Mit képzelsz te magadról Haaa??? Sam bazd meg már mindenki téged keresett. - kiabált továbbra is velem Nam, amit most meg is érdemlek.

-Sajnálom. Csak kellett egy kis...Szóval ki kellett szellőztessem a fejem. Ennyi volt. - kezdtem el magyarázkodni nekik.

-Lesz... - nem tudta befejezni a mondatot mert Hobi közbe vágott.

-Sam pontosan hol vagy most? - kérdezte tőle sokkal higgadtabban.

-Pohangban nemrég szálltam le a buszról. Az állomáson vagyok. - válaszoltam neki kicsit félve.

-Várj meg ott. Azonnal indulok érted. - kezdett el szedelőzködni a hangok alapján.

-Én is megyek. És azt hiszem lesz miről beszélgetünk ha hazaértünk. - hallottam meg Nam hangját.

-Rendben. Sziasztok. És Hobi! Kérlek siessetek. - szóltam bele utoljára és meg is szakadt a hívás. A percek nagyon lassan teltek és kb két és fél óra múlva egy ismerős hajkoronát pillantottam meg a bejáratnál. A torkomban gombóc nőtt és csak lehajtott fejjel ültem az egyik félre eső padon.

-Hol a faszban van??? - hallottam meg Nam ideges hangját, mire félve néztem fel, és akkor jutott az eszembe, hogy nem is tudják.... így erőt véve magamon indultam meg a két ideges barátom felé.

-Hobi!? Nam!? Sajnálom. - álltam meg a hátuk mögött lehajtott fejjel. Mire mind a ketten felém néztek, és egy szót sem szóltak.

-Jézusom Sam. Mi a franc történt veled? - mart a vállamba a magasabbik.

-Hé Nam enged el. Inkább induljunk haza, mindenki minket néz. - szólt rá barátom aki egy biccentéssel ellépett tőlem, és kifelé vette az irányt, mi is követjük őt síri csendben. A kocsiba ülve is némaság honolt köztünk egész hazáig. Amikor is gyomorgörccsel szálltam ki az autóból, és lépkedtem a ház felé. Nam és Hobi már a nappaliban ültek amikor én is beértem a lakásba. Nagyot sóhajtva indultam az említett helyiség felé és egyre jobban eluralkodott rajtam a pánik. Remegve ültem le az egyik fotelba, s csak a lábamat tudtam bámulni.

-Szóval elmondanád mi a franc volt ez??? - vont egyből kérdőre Nam és minden joga megvan hozzá.

-Szó...Szóval nem voltam teljesen őszinte veletek. - nyeltem egy nagyot és folytattam tovább. - Engem...engem nem Samnek hívnak. - kezdtem tördeli a kezem olyan ideges voltam.

-Hát akkor??? - csattant fel hirtelen a párom, ha hívhatom annak.

-Az igaz, hogy Park a vezetéknevem. Szóval Ji...Jiminnek hívnak. - félve néztem rájuk, mikor is Nam arcán a megdöbbenés látszott, Hobi meg csak maga elé bámult.

-Értem! Szóval Park Jimin. És miben hazudtál még? Például mik voltak azok a nyomok rajtad??? - trafált bele egyből a közepébe a velem szemben ülő magasabb.

-Nos azok... - itt a szavamba vágott, és dühösen az előtte lévő asztalra csapott.

-NE MONDD AZT, HOGY SEMMI! Tudom, hogy titkolsz valamit. Halljam!!!! - kiabált újfent velem, amitől összerezzentem.

-Azok a foltokat előtte lévő este szereztem egy szexéhes pasas miatt! És előle menekültem el.

-Várj, várj....azt mondod, hogy téged megvettem valaki, és az akarata ellenére elszöktél tőle?! - vágott közbe Hobi, mire csak bólogatni tudtam, hiszen félig meddig igaza volt.

-Nem vett meg senki. Nem vagyok eladó sorban. - keltem saját magam védelmére gyorsan mielőtt elharapódzna a beszélgetés

-Hát pedig ezek szerint igen! - jegyezte meg kissé nyugodtabban Namjoon.

-NEM!!! AZ A JUNGKOOK FAZON KIHASZNÁLT CSAK ÉS MEGALÁZOTT! - csaptam most én az asztalra, és az első könnycseppek is elindultak a szememből.

-Mit mondtál??? - lett egyből ideges Hobi.

-Hogy érted? - néztem rá kikerekedett szemekkel.

-A név! - kapott a kezem után hirtelen.

-Jungkook! Miért? - lettem ideges egyből.

-Csak mert a mai előadásodra egy ilyen nevű alak is befizetett. - válaszolt nekem kicsit feszülten.

-MIIII?!?! Jézusom... - pattantam fel a helyemről és körbe a körbe kezdtem járkálni idegességemben. - Megtalált...megfog ölni!! - fakadók ki teljesen, térdre rogyva a nappali közepén.

-Nem...nem fog senki megölni! - lépett mellém Hobi és nyugtatni próbált.

-Hobi deríts ki mindent nekem erről az alakról. Tudni akarom kivel állok szemben. - szólalt meg Nam higgadt hangon.

-Te nem. Csak én állok szembe vele. - javítottam ki páromat.

-Jimin miről beszélsz? Most már te is ide tartozol és megvédelek tőle. És nem használhatod az igazi neved. Sam voltál és az is maradsz mindenki előtt. - guggolt le hozzám és simított az arcomra.

-Már csak egy kérdésem van! - nézett rám barna hajú barátom. - Mit kerestél Pohangban, és miért fekete a hajad???

-Hát az úgy történt, hogy át buszoztam Ulsanban. Kicsit ki akartam kapcsolódni, de valaki követett, így bementem egy kávézóba és az hátsó kijáraton elszaladtam. A hajamat is azért festettem át, nagyon rikító volt a szőke szín. - válaszoltam neki kicsit nyugodtabban.

-Akkor már tudják, hogy a környéken bujkálsz! Bassza meg! - állt fel hirtelen Nam és kezdett most ő fel, s alá mászkálni előttem. - Megvan. Hobi írj ki egy szöveget, hogy bizonytalan ideig szünetel a Főnix műsor. - lépett barna hajú barátomhoz párom.

-És utána? Nem várhatóm el, hogy eltartsatok. - kezdtem el kötekedni velük.

-Fogd be! - mutatott rám Nam kicsit idegesen, mire elhallgattam és inkább leültem a kanapéra.

-Tuti, hogy fog próbálkozni. - suttogott tovább Hobi.

-Az biztos, de most Jimin biztonsága fontosabb. - pillantott hátra, egy biztató mosoly társaságában Namjoon.

-Rendben. Azonnal intézkedek. - evvel el is viharzott Hobi, kettesben hagyva minket a házban.

-Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Most menj és fürödj le. - adta ki az utasítást a magasabb, és már ott is hagyott egyedül. Mire sóhajtottam egyet és elindultam felfelé a szobámba mármint a közös szobánkba Hobival. Gyorsan le fürödtem, és be is estem az ágyba hulla fáradtan. De az agyam nem tudott kikapcsolni egy percre se, csak azon kattogtam, hogy mi lesz velem ezek után. Végül így ért utol az álom is.

Másnap reggel enyhe fejfájással ébredtem, lassan néztem körbe a szobába, de rá kellett jöjjek, hogy egyedül vagyok még mindig. Így nagy nehezen felkeltem és rendben szedtem magam, majd felöltöztem, s a konyha felé vettem az irányt. De mielőtt beléptem volna egy furcsa beszélgetés csapta meg a fülem.

-Tudom. De akkor is veszélyes most beavatni mindenbe. - suttogott egy hang, ami Hobira emlékeztetett.

-Igen. Tudom ne emlékeztess folyton erre. De mi van ha ő az akit kerestem egész eddig??? - válaszolt neki egy másik hang, ami Namhoz tartozott.

-Honnan veszed ezt??? Nincs is rá bizonyítékod. Meg itt van a kapcsolatotok is. Ez így kurva bonyolult tesó.

-Tudom! Tudom! Tudom... Mi lenne ha befejeznéd a folytonos károgást?!-dörrent rá a kisebbre, a másik bent lévő személy. És ezt a pillanatot választottam...

-Jó reggelt. - léptem be a helyiségbe álmos fejet vágva.

-Ahh jó reggelt neked is. - mosolygott rám mind a kettő, de lehetett látni rajtuk, hogy erőltetve van az egész.

-Gyere reggelizz meg. Aztán menjünk a klubba, ma sok cuccot hoznak. Segítenetek kell. - szólalt meg Nam a tűzhely mellől, mire azonnal helyet is foglaltam, és az elém helyezett teli tányért kezdtem befelé lapátolni. Hamar meg is voltunk, s együtt indultunk el a klub felé. A kocsi út csendbe telt, és mire feleszméllehettem volna már a klub előtt parkoltunk le. Gyors léptekkel indultunk be mind a hárman a helyre, majd egyből két mappa landolt nálunk.

-Szóval egy villám leltárt kell csinálni, mielőtt megjön az új áru. - szólalt meg a nagyobbik a pultot támasztva.

-Jól van. Akkor én kezdem idekint. - válaszolt Hobi, így pedig rám maradt a hátsó szekció.

Hosszú óráknak tűnő idő után kimentem az előtérbe a mappába bújva, mert valami nem stimmelt vele.

-Te Hobi valami itt nem jó. A papíron három üveg whiskey van írva, de bent csak egy va... - értem a pult végére, s egy nagyon ismerős hang ütöttem meg a fülem. A szívem a torkomban kezdett el dobogni, a kezeim pedig remegni kezdtek a mély orgánumú hang hallatán. A falapba kapaszkodva próbálta nem összeesni, nehogy feltűnést keltsek.

-De nem érti, hogy csak információt akarok!

-Magam nem érti, hogy zárva vagyunk. És a Főnix előadás pedig szünetel! - válaszolt Hobi nyugodt hangon.

-Mennyit kér? - Itt nyeltem egy nagyot és szemem sarkából felpillantottam rá.

-Tessék? - kérdezett vissza barátom, s közben a kidoboknak intett. - Maga nagyon el van tájolva. Itt pénzzel semmit nem ér el. És ha kérhetem távozzon! - lépett Jungkook mellé két megtermett pasi és kifelé kezdték kísérni. Amit elhagyta a klubot én a földre estem félelmemben.

Itt a vég! Megtalált és vissza fog vinni magával...

Sziasztok.
Egy kis extra részt hoztam nektek.
Remélem tetszett?!?!
Találkozunk jövöhéten ugyan itt.
Millió puszika... 🥰🥰😘😘😘😘

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️