[Bucky szemszöge]

A kapcsolatom Tonyval elég döcögősen indult, főleg, mikor kiderült, hogy én öltem meg a szüleit. Bár így is szerencsés lehetek, hogy nem próbált megölni, vagy nem dobott ki, mikor kiderült az igazság. Azóta a pillanat óta kerülgetjük egymást és nem tudom, hogy tudnám kibékíteni. Mély levegőt vettem, ahogy a reggeli edzés után felsétáltam a konyhába. Útközben közben megszabadultam az izzadságtól nedves pólómtól és a vállamra csaptam az anyagot. Nem zavartattam magam, Tonyn és rajtam kívül mindenki bevetésen volt. Stark meg nem fog feljönni a műhelyéből egyhamar. Levettem egy poharat, benyúltam a hűtőszekrénybe és töltöttem magamnak tejet. Mikor kitöltöttem egy nagy pohárnyit visszatettem a dobozt és becsuktam a szekrényajtót. Majdnem kiköptem a tejet, ahogy megfordultam. Tony állt mögöttem egy bögrével a kezében. Rajta egy olajos atléta volt és egy fekete – szintén olajos – bemelegítő nadrág.

– Legalább tudom, hogy a te felsőd és nem valami betörőé.

– Öhm...igen, sajnálom, azt hittem, hogy még a műhelyben vagy.

– Ha tudod, hogy nem ott vagyok, mit csináltál volna?

– Hát. – Megvakartam a tarkómat. – Nem vettem volna le a pólómat

– Miért?

– Mi?

– Ugyan már Barnes komolyan azt hiszed, hogy a többiek még nem jöttek fel így edzésről egyszer sem? – Kicsit elpirultam és inkább kiittam a tejet és gyorsan a pólómért sétáltam. Felvettem a felsőt, már indultam volna a szobámba, mikor Tony megfogta a kezem. Kérdőn fordultam felé.

– Gyere le a műhelyembe, mutatni akarok valamit. – Hatalmasat nyeltem, de bólintottam egyet. Stark előttem ment, én pedig mögötte sétáltam, nem szóltunk egymáshoz, de jó volt ez így. Valószínűleg csak egy vita kerekedett volna belőle, mint az első alkalommal, hogy hozzá szóltam. Ahogy leértünk leültetett egy székre, kicsit ideges voltam, de valamiért bíztam benne. Mikor visszajött egy fém kar volt a kezében. A vörös csillag helyet a Bosszúállók jele volt, teljesen ledöbbentem.

– Közénk tartozol, ideje, hogy a világ is rájöjjön erre. – Mosolygott rám kedvesen, amit viszonoztam. Újra levettem a felsőmet, úgy fordultam Tony felé, hogy könnyebben hozzá férjen a fém karomhoz. Gyorsan dolgozott, kicsit ideges voltam, hisz folyton eszembe jutott, amit Zola művelt velem. Összeszorítottam a szemem, mély levegőket vettem, nem akartam, hogy az emlékek miatt megtámadjam Tonyt.

– Hé, hé Barnes, néz rám. – Csukott szemmel nemlegesen ráztam meg a fejem. – Bucky kérlek néz rám. – Félve nyitottam ki a szem, Tony mosolyogva nézett rám, megfogta az épp kezemet. – Nem lesz semmi baj, rendben? Azért csinálom, hogy neked jó legyen. Nem magamnak, nem másnak csakis neked, rendben?

– Re...rendben. – Ezek után nem hunytam le a szemem, végig Tonyt néztem, ahogy dolgozott. Hamar végzett éppen az új karomat próbálgattam, másabb volt, de jó értelemben. Mintha egy igazi kar lett volna, hálásan néztem Tonyra miközben összepakolt.

– Én...köszönöm.

– Nincs mit hajas baba, mondjuk a következő napokban még légy óvatos vele, kicsit még érzékenyen van bekalibrálva. Szóval valószínűleg egy párszor még le kell jönnöd ide. Gondolom nem baj.

– Nem, mármint ha neked sem baj, akkor részemről rendben. – Tony elkezdett nevetni.

– Aranyos, amikor így össze-vissza beszélsz. – Tonyra mosolyogtam és felöltöztem, azonban nem mentem fel lent maradtam és beszélgettem mindenki kedvenc zseniével.