T/N = te neved
K/K/F = kedvenc kutyafajtád

– Jaj már, Nat! Hidd el, hogy nem lesz semmi baj – mosolyogtam rá egy pillanatra, majd tovább figyeltem az utat. – Tudod, hogy a szüleim tisztában vannak azzal, hogy nem/nem csak (ki hogy van vele) a férfiak jönnek be. Ráadásul ez nem nagy összejövetel lesz. Se anyának, se apának nincs testvére, így lesznek ők, mi ketten, meg a két szülinapos testvérem.

– Az egy dolog, de nem biztos, hogy jó vagyok a gyerekekkel.

– Viccelsz? Voltam veled Clintéknél. Láttalak a keresztgyerekeiddel. A testvéreim Bosszúállók rajongók, téged is imádni fognak. Na, nyugi. Kapcsolj zenét, hátha az segít ellazulni – mosolyogtam rá kedvesen, majd megfogtam a kezét.

Ezek után nem sok szó esett köztünk, és hamarosan meg is érkeztünk a szülővárosomba. Pár perccel később meg is láttam a házunkat, ahol a húgom, az öcsém és a kutyánk játszott a lehullott falevelekkel. Mosolyogva dudáltam nekik, mire a testvéreim vidáman integetni kezdtek. Leállítottam az autót, majd vidáman kiszálltam.

– T/N! – szaladtak oda hozzám boldogan, és megöleltek.

– Sziasztok! Annyira hiányoztatok! – adtam nekik puszit. – Képzeljétek, hoztam egy vendéget.

Natasha kiszállt az autóból, mire a K/K/F kutyánk néhány pillanatig puffogott, majd szaladt megszaglászni a barátnőmet. Ahogy a testvéreim meglátták, ki ő, elkerekedett szemekkel kezdtek ujjongani. Ettől Nat kicsit megtorpant.

– Na, gyere – fogtam meg a kezét mosolyogva, majd odahúztam magam mellé. – Nat, ők a testvéreim. Emily és Adam. Gyerekek, ő a barátnőm, Natasha.

– Tudjuk ki ő. Ő a Fekete Özvegy! – mondta vidáman Emily, és megölelte Natashát. – Annyira vagány. Neki öltözök Halloweenkor.

– Tényleg? – nézett le rá a barátnőm.

– Persze.

Ezután kivettük a holmijainkat a kocsiból, majd bementünk a házba. Az illatokból ítélve anya már nagyban sütötte a sütiket.

– Hahó! Megérkeztünk – szóltam boldogan, mire a szüleim rögtön siettek megölelni minket.

– Anya, apa, ő a barátnőm, Natasha. Tudjátok, sokat meséltem róla.

– Nagyon örülünk – mosolygott anyukám. – Tudom, most érkeztetek, de lenne kedvetek segíteni a konyhában?

Óvatosan Natre sandítottam, hogy lenne-e kedve, mire ő halvány mosollyal az arcán bólintott. Ezt követően apukám kiment, hogy folytassa a hús sütést, anya pedig rögtön a barátnőmet kérdezgette.

– Ugye nem a munkában találkoztatok? Félre ne érts, jó, hogy vannak, akik vigyáznak ránk, de nem szeretném, ha T/N veszélyben lenne.

– Nem, nem munkában találkoztunk – mosolyodott el Nat, majd rám nézett. – New Yorkban. Az egyetemről mentél vissza a kollégiumba, ugye?

– Igen – fogtam meg a kezét. – Bent hagytam a kabátomat, és már nem volt időm visszamenni érte, miután beszélgettünk, pedig kölcsön adtad a tiedet.

– Ami azóta is a tied – kuncogott.

Time skip, mert Nat a kislányok új hőse...

– Mit gondolsz a családomról? – kérdeztem este, mikor már az ágyamban feküdtünk.

– Nagyon kedvesek. Kicsit emlékeztet a gyerekkoromra – piszkálta a hajamat mosolyogva. – Köszönöm, hogy elhoztál ide.

– Igazán nincs mit. Szeretlek – pusziltam meg az orrát.

– Én is nagyon-nagyon szeretlek. Én vagyok a legszerencsésebb, hogy a barátnőm vagy.