T/N = te neved

Imádtam az egyetemen tanulni, és a szakot is, amit választottam, hiszen annak, és egy utazásnak hála találkoztam a párommal. Azonban a sulival nagyon nem volt szerencsém. Épp azért kapkodva pakoltam össze a kollégiumi szobámban, miközben intéztem magamnak egy repülőjegyet, és már el is hagytam a szobát. Sietve indultam is a reptérre. Minél hamarabb el akartam húzni.

A reptéren végig zenét hallgattam, és vártam, hogy végre beszállhassak. Fontos volt, hogy beszéljek a párommal valamiről, amit már rég meg kellett volna tennem, de féltem a hosszú úttól, és hogy esetleg rosszkor érkeznék. Azonban túlságosan besokalltam, és annyira vártam az indulást, hogy én érkeztem először a repülőre.

Time skip, mert Wakandába megérkezik a Halloween és a kislányok Dora Milaje harcosoknak öltöznek...

Út közben sikerült nagy nehezen elaludnom, ahogy továbbra is zenét hallgattam. Azonban a landolásra így is felébredtem, és már nem is annyira elkeseredetten, inkább izgatottan vártam, hogy leszálljunk, és újra láthassam T'Challa-t.

A reptérről kiérve már gyakorlott voltam a palotához való eljutásban. Nem azért, mert folyton meglepetésből utazok, csak volt már rá példa, hogy T'Challa elfelejtett értem küldeni valakit. Igazából nem is bántam, ha egyedül utazok, mert szerettem nézelődni. Az Aranyvárosban nem is a hatalmas, csillogó épületek voltak a kedvenceim, hanem azok a szerényebbek, amiket Afrikában játszódó filmekben látni. Imádtam nézni a nyüzsgő forgatagot, a sokféle holmit kínáló boltokat. Meg úgy egyáltalán ezt az egész kis országot.

A palotához érve kifizettem a fuvart, majd rögtön a bejárathoz mentem, azonban a két Dora Milaje harcos nem mozdult arrébb.

– Yama, Ayo, ne csináljátok már! Tudjátok, hogy nem egyszer jártam itt – mosolyogtam, mire ők is halványan elmosolyodtak.

– Üdv újra itt, T/N! – mondta Ayo, és utat engedtek nekem.

Beléptem, és elindultam T'Challa keresésére, bár nem tudtam, merre lehet. Eszembe jutott, hogy meg kéne néznem a telefonomat, hátha korábban írt nekem valamit, ugyanis, ha a törzsek vezetőivel van megbeszélnivalója, mindig szól. Azonban semmi ilyen üzenetet nem találtam, így a trónterem felé indultam, hiszen a napja nagy részét ott tölti. Hamar odataláltam, és már épp bekopogtam volna, mikor nyílt az ajtó, T'Challa pedig meglepetten pislogott rám.

– T/N, kedvesem? Te hogy kerülsz ide? – kérdezte. – Azt hittem, úgy beszéltük, hogy én megyek a hónap végén.

– Igen, így volt, de... nem lehetne, hogy a szobádban beszéljük meg? – néztem rá óvatosan.

– De, persze. Úgyis csak Shurihoz készültem a laborba, de majd ránézek később. – Puszit adott a homlokomra, majd megfogta a kezem, és elindultunk a szobája felé. – Ne érts félre, nagyon örülök, hogy itt vagy.

– Tudom, csak eléggé megleptelek, ugye?

– Igen, eléggé – mosolygott. – De tényleg örülök, mert hiányoztál.

– Te is nagyon hiányoztál – mosolyodtam el egy pillanatra.

A szobájába érve az ajtó mellé állítottam a bőröndöt, és leültem az ágyra.

– Mi a baj? – ült mellém, és a kezemet cirógatta.

– T'Challa, én... megutáltam az egyetemet.

– Tessék? Miért?

– Mert egyszerűen nem megy! Tavaly is épphogy nem buktam meg. Csak is azért mentem át, mert fél évet itt tanultam.

– Miért ne menne? Olvastam az esszéidet, mielőtt beadtad őket. Jók voltak.

– A tanároknak mégse tetszik... A legutóbbi is karó lett... – szipogtam.

– Mi volt a téma?

– Választanunk kellett egy afrikai országot, és tíz oldalban bemutattuk társadalmi, gazdasági, kulturális és mindenféle szempontból. Azokat használtam, amiket te meséltél, vagy itt tanultam, és... mégse lett elég jó.

– Miért nem teszel panaszt?

– Minden tanáromra? Igazából... arra gondoltam, hogy átjelentkeznék az itteni egyetemre. Már, ha nem zavarnálak téged.

– Jaj, nem. Dehogy. Ha gondolod, szívesen elintézem neked. De a szüleidet nem zavarja majd, hogy ilyen messze leszel?

– Megoldom. Akkor... majd lakhatnék itt?

– Nagyon örülnék neki – ölelt magához, és a hátamat simogatta.

– Olyan jó, hogy végre elmondtam neked...

– Eddig miért nem tetted?

– Nem tudom. Azt hittem, én vagyok ennyire béna. Várni akartam, hátha sikerül összeszednem magam.

– Viszont nem is veled van a baj. Hanem a tanáraiddal. Kérlek, ha legközelebb gondod lesz, már az elején szólj!

Mosolyogva néztem fel rá, és bólintottam, mire lehajolt hozzám, és megcsókolt. Boldogan átöleltem a nyakát, ahogy viszonoztam.

– Annyira szeretlek – mosolyogtam két csók közt. – És hálás vagyok neked.

– Igazán nincs mit, és én szeretlek – csókolt meg újra.