T/N = te neved

Miután összejöttem Tonyval, elég hamar rábeszélt, hogy költözzek be a toronyba, mert az sokkal biztonságosabb. És bár tényleg egy-két hónapja randiztunk, beleegyeztem, mert így még több időt tölthettünk együtt.

Azonban röviddel a beköltözésem után feltűnt, hogy Tony nem igazán alszik, de mikor mégis rosszat álmodik, és mire meg akarnám vigasztalni, már ott sincs a szobájában. Próbáltam valami megoldást találni, de semmi nem jutott az eszembe.

Egyik reggel éppen a kávémat iszogattam, mikor Steve és Sam megérkezett a reggeli futásukból.

– Baj van, T/N? – tudakolta Steve.

– Tessék?

– Azt kérdeztem, van valami baj?

– Ja, nem is tudom. Tony keveset és rosszul alszik... És nem tudom, ilyenkor hogy lehet segíteni rajta.

– Biztos a New York-i incidens miatt lehet – sóhajtott Steve.

– Én talán tudok segíteni – szólalt meg Sam. – A veterán központ kapcsolatban állt egy szervezettel, ahol segítőkutyákat tanítanak be. Lehet Starknak se ártana egy.

– Ez remek ötlet! – mosolyodtam el. – Meg tudod szerezni a számukat?

– Persze. Szívesen.

– Köszönöm, Sam! – öleltem meg vidáman, majd kiittam az utolsó kortyot a bögrémből, és mentem is Tony laborjába.

– Szia, T/N – nézett fel egy pillanatra mikor beléptem hozzá.

– Szia. Mi jón dolgozol? – léptem oda hozzá, majd puszit nyomtam az arcára.

– Csak az egyik páncélt javítgatom. Miért?

– Csak érdekelt – vontam vállat. – Egyébként... gondolkoztam azon, hogy talán lehetne valamilyen háziállatunk.

– De tudod, hogy küldetésekre szoktunk járni. Nem lenne rá elég időnk.

– Nekem lenne. Mármint én nem szoktam veletek menni, ráadásul eléggé unatkozok, mikor nem vagytok itthon. És tudtommal egyikőtök se allergiás semmilyen állatszőrre.

– T/N, figyelj csak! – sóhajtott. – Maradjunk annyiban, hogy még visszatérünk rá, rendben?

– Hát jó – vontam vállat semleges arckifejezéssel, de legbelül már tudtam, hogy nem zárkózik el a dologtól, vagyis akár meglepetésből el is intézhetem neki a kutyust, ha Sam szerez telefonszámot.

Time skip, mert Tony aranyos részeg..

A hétvégére mindent elintéztem, és mikor hazahoztam a kutyust, Tony pont nem volt itthon, így biztosan meglepődhetett tőle. A labradort a szobánkban helyeztem el, én magam pedig a nappaliban vártam Tony érkezését.

– T/N, légyszi hadd játsszak a kutyával! – könyörgött Bucky.

– Még nem. Majd ha Tony hazajön, rendben? Ő még nem is tud róla.

– De ha tudomást szerez róla, utána szabad?

– Biztos meg fogja engedni – mosolyogtam rá kedvesen.

Bucky csak sóhajtva bólintott, majd inkább felment az emeletre, és reméltem, hogy nem a szobánkba sunnyogott be. Annyira izgultam, hogy az a pár perc, amíg Tony haza nem ért, egy örökkévalóságnak tűnt. Aztán, mikor kilépett a liftből, vigyorogva pattantam fel.

– Szia, minden rendben? – kérdezte óvatosan

– Persze. Miért ne lenne? Igazából szeretnélek meglepni valamivel. Fent van a szobánkban – mosolyogtam.

– Uuu, igazán? – csillant fel a szeme.

– Nem olyan meglepi – nevettem, majd megfogtam a kezét. – Csak gyere.

Vidáman húztam fel az emeletre, majd megálltam a szobánk ajtaja előtt.

– Készen állsz?

– Attól függ. Jó meglepetés?

– Igen. Biztos tetszeni fog – mosolyogtam, majd benyitottam.

A kutya épp az ágyunkon feküdt, és a farkát csóválta.

– T/N, azt hittem, ezt még átbeszéljük.

– Tony, ő egy segítőkutya. Neked.

– De... nincs semmi bajom.

– Ugyan, a srácok mondták, milyen vagy a New York-i csata óta. Keveset alszol, rémálmaid vannak, a többiek a pánikrohamokról is meséltek és az éjszakát is a laborban töltöd. Hidd el, hogy segítene. Ha meg bevetésen lesztek, én szívesen vigyázok rá.

Tony csak csendben pislogott a kutyára.

– Én... nem is tudom, mit mondjak. Ilyen ajándékot még senkitől nem kaptam.

– Örülsz?

– Hát persze! – ölelt meg szorosan. – Köszönöm

– Igazán nincs mit, drágám – pusziltam meg az arcát. – Viszont először el kéne nevezned.

– Milyen névben kéne gondolkoznom.

– Ez a cukiság egy kislány. Ez alapján válassz.

Tony elgondolkozva ült le az ágyra a kutya mellé, mire az kíváncsian nézett fel rá.

– Lehetne Fahéj. Nem tudom miért, de ez jutott eszembe róla.

– Szerintem aranyos – ültem mellé, és puszit adtam az arcára.

– Tényleg köszönöm. Nagyon hálás vagyok neked.