ViviWolf10 kérésére. Bocsi, hogy sokat késett. ❤️

T/N = te neved

– Bucky, szívem! Kérlek hadd nézhessem meg a babaszobát! – könyörögtem.

– Nem lehet – mosolygott. – Még nincs kész.

– De olyan kíváncsi vagyok. Ráadásul a srácokkal csinálod a szobát, ami valljuk be, lehet, hogy nem a legjobb ötlet.

– T/N, drágám! Kérlek, ha többiekben nem is bízol, bennem bízhatsz. Tudom, mi tetszik neked, és mi nem, és hidd el, ezt szeretni fogod.

– Oké – mosolyodtam el.

Time skip, mert Bucky önkénteskedik egy óvodában...

Este Bucky fáradtan huppant le mellém a nappali kanapéjára.

– Mára végeztünk a szobával – vigyorgott. – A pocaklakó hogy érezte magát?

– Egyre többet mocorog – mosolyogtam. – Kezdi kinőni a helyét.

– Alig várom, hogy megszülessen. Szeretném látni, milyen aranyos a kislányunk.

– Én is ugyanígy vagyok vele – bújtam hozzá.

– Nem vagy még fáradt, babám?

– Egy picit. Ha lefürödtél, alhatunk.

Mosolyogva állt fel a kanapéról, majd kinyújtotta felém a kezét, hogy felsegítsen. Boldogan mentünk fel az emeletre, és amíg Bucky fürdeni ment, leültem az ágyra, a hátamat a támlának döntöttem, és kézbe vettem a könyvemet, ami az éjjeliszekrényemen pihent.

Nagyjából öt oldalt olvastam, amikor éreztem, hogy a pici a hasamban rúgott egy aprót. Széles mosollyal az arcomon letettem a könyvet magam mellé, és a hasamat kezdtem el simogatni.

– Szia, picikém. Apával annyira várjuk már, hogy láthassunk. Bár, látom rajta, hogy fél egy kicsit. De csak mert vannak emberek, akik butaságokat beszélnek róla. Viszont, mi tudjuk, hogy nála aranyosabb és rendesebb ember nem létezik.

– Sokszor mondtad már, de imádom hallani – szólalt meg Bucky.

Mosolyogva pillantottam fel, Bucky pedig a fürdőszoba ajtófélfájának támaszkodott.

– Nem tudtam, hogy hallod. De most már alhatunk?

– Persze. – Lefeküdt mellém, és a hasamat kezdte simogatni. – Hogy van a kicsi Barnes?

– Remekül. Remélem lassan kifárad a rugdosásban.

Time skip, mert Buckyt imádják a gyerekek...

– Na, drágám, készen állsz látni a szobát? – mosolygott Bucky.

Már eltelt két hét, és a srácok végre befejezték a babaszobát, így most már láthatom.

– Igen, de ehhez talán el kéne venned a kezeidet a szemem elől – kacagtam.

– Jól van.

Elvette a kezeit, és én végre megpillanthattam a kislányom szobáját. Nagyon boldog voltam. A falak halvány sárgák voltak, és az egész csapattól volt ott valami. Plüss Vasember és Amerika Kapitány pajzs, forgó a csapat ikonikus tárgyainak miniatűr verziójával, stb. Azonban a kedvencem a Bosszúállók logója a kiságy felett a falon.

– Ez nagyon édes! – mosolyogtam Buckyra. – De... tőled nincs itt semmi.

– Ez is egy meglepetés – kacsintott, majd a komódról levett egy ajándék tasakot, és átnyújtotta nekem.

Belenyúltam, és kivettem a tartalmát.

– De édes! Egy Bucky mackó! Biztos ez lesz a kedvence – adtam puszit a szájára. – Egyébként imádom a szobát. Köszönöm. Mindannyiótoknak.