SheilaBarnesStark könyvében is megtalálható ez a történet szintén egy Parental oneshot formájában. Figyelem a sztori kedvéért Tonynak meg van az ARC rekatora. Megértést köszönöm és jó olvasást mindenkinek 🙂🙂

R/N/N: random női név

[Olvasó szemszöge]

Gyűlölöm az otthonomat. Pontosabban mondva azt a kis penészest lakást, amit otthonomnak kellett neveznem. Anyukám sajnos hamar elhunyt így a nagynénémhez kerültem. Apámat soha nem ismertem, sem anya, sem nagynéném nem mesélt róla. Anya csak annyit mondott, hogy vele nagyon kedves volt. Anya cuccai R/N/N szobájában vannak elzárva. Tudni akarom ki az apám! Muszáj megtalálnom annál, ami itt folyik bármi jobb lehet! R/N/N elment valahova vacsorázni a jelenlegi pasijával. A hálószobája ajtaját mindig bezárja, a kulcsot pedig magánál tartja. Ilyenkor aztán igencsak jól jön, hogy szeretek szerelni és bütykölni is. Kinyitottam a zárat és a kis ruhás szekrényhez léptem. Megtaláltam azt a karton dobozt, amin anya neve volt. Mély levegőt vettem és felemeltem a fedelét. A dobozban benne volt anya régi év könyve, naplója és hasonló régi dolgok. Találtam két borítékot az egyiket R/N/N-nak/-nek címezték és ki is volt bontva. Mielőtt megnéztem volna a leveleket találtam egy férfi AC/DC-s bele bújóspulóvert a zsebében egy kép volt. A képen felismertem anyát, de a férfi... kikerekedett a szemem, ahogy jobban megnéztem anya mellett vigyorgó férfit, aki azt a pulcsit viselte, ami itt feküdt az ölemben. Gyorsan megnéztem a nagynénémnek szóló levelet. Anya azt akarta, hogy az apám döntsön, de persze leírja, hogy örülne neki, ha apunál élnék. Aki nem más, mint a híres neves Tony Stark. Logikusan bele gondolva soha nem hasonlítottam anyára. Neki vörös haja volt és zöld szeme, szeplős arca. Nekem ezzel szemben sötét barna hajam van hasonló színű szemmel. Anya szeretett varrni és énekelni, amíg én szerelni és gépeket bütykölni szeretek. Fogtam az apámnak címzett levelet a pulóverét és a fényképet. Berohantam a szobámba elővettem a sulis táskámat kipakoltam belőle a tankönyveket, füzeteket. Bekapcsoltam a laptopomat és elkezdtem keresni egy program segítségével a Bosszúállók jelét, a New Yorki Bosszúálló Tornyon kívül persze. Szerencsére a program öt perc alatt talált egyet. Izgatottan néztem meg a címet. Elraktam az apám cuccait és elraktam egy power bankot is. Felvettem a bőr dzsekimet a hátamra csaptam a táskámat pénzzel, telefonnal együtt. A kezemben fogtam a bukósisakomat, fogtam a motorom kulcsát és a garázsba sétáltam. Felvettem a sisakot és gyomorideggel indultam el a Bosszúállok bázisára.

[Tony szemszöge]

Reggel mindannyian az étkezőben ültünk. A harmadik kávémat ittam, ami miatt meg is kaptam a dorgálást. Nem igazán érdekel. Pepper itt hagyott, mikor nem múltak a rémálmaim, gyerekem meg nincs. A csapaton kívül senkit nem érdekel, hogy éjszakázom-e vagy sem. Mélyet sóhajtottam, mindig is szerettem volna egy gyereket, egy normális családot. Bár ez már az én gyerekkoromban sem volt meg. A szokásos reggeli vitánkon kívül minden nyugisan telt.

– Főnök egy tizenéves, motoros lány van a kapuban. Beengedjem? - Kérdezte Péntek, mire összevontam a szemöldököm. A többiek is kérdőn néztek rám, megvontam a vállam és mondtam Pénteknek, hogy engedje be. Amikor belépett hozzánk az étkezőbe, még mindig rajta volt a sisakja. Látszott rajta, hogy ideges, folyamatosan a táskája pántját fogta. Halványan elmosolyodtam, felálltam és közelebb sétáltam hozzá.

– Tudod illetlen dolog hívatlanul beállítani, főleg úgy, hogy nem is tudjuk, hogy ki vagy. - Látszott, hogy mély levegőt vett, kicsatolta a bukóját és levette azt. Egy pillanatra azt, hittem, hogy tükörbe nézek. Ugyan olyan barna szeme van, mint nekem.

– Én...ööö...Ho-hoztam egy levelet...Mr. Starknak. -Hajtotta le a végén a fejét és felém nyújtott egy kissé kopottas borítékot. – Az anyám írta, önnek é-és én inkább most megyek is. Viszlát, nagyon örültem! - Intett, majd elsietett, mosolyogva ráztam meg a fejem és néztem le a kezemre. Döbbenten kerekedett ki a szemem, idegesen nyeltem egyet. A borítékot nekem címezték, de...ez lehetetlen.

Feladó: Elizabeth Olsen

Címzett: Tony Stark, kis lányom édes apja

Szinte arcon vágott a felismerés. Nem is törődtem a barátaim kérdőn, kíváncsi tekintetével. Gyorsan a lány után futottam, közben szóltam a mesterséges intelligenciának, hogy ne engedje ki a lányt a kapun. Ezért hasonlított a szeme az enyémre! Bár, most, hogy visszagondolok az arca is nagyon hasonlított az enyémre. Vajon miért nem mondta el, hogy a lányom. Lehet, hogy megijedt és Eli miért nem szólt a lányomról? Vagy miért nem kért gyerektartást? Mindegy ezt majd megkérdezem a lánytól. A motorján ült és arra várt, hogy a kapu kinyíljon.

– Várj! Kérlek várj! - Kiáltottam utána, mire felém kapta a fejét, leállította a motort és levette a sisakot. Gyorsan elé álltam és kapkodva vettem a levegőt.

– Segíthetek még valamiben Mr. Stark? - Elmosolyodott, ugyan úgy, mint én, megöleltem és magamhoz húztam.

– Miért nem mondtad el, hogy a lányom vagy? - Suttogtam a fülébe, elkezdett sírni és közelebb húzódott hozzám.

– Azt hittem nem akarnál...- Súgta alig hallhatóan, kicsit eltoltam magamtól. Letöröltem a könnyeit és rámosolyogtam.

– Mindennél jobban szerettem volna egy gyereket. Egy normális családot. - Az én szememből is kicsordult egy könnycsepp. Ezúttal ő ölelt meg engem, kicsit felemeltem így már nem ült a motoron. – Azt hittem csak a páncél erős. Nem gondoltam volna, hogy te is az vagy. - Felnevettem és szorosabban öleltem magamhoz a lányomat.

– Azt hiszem, hogy ideje lenne rendesen bemutatkoznunk egymásnak. Szia Tony Stark vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. - A kis lányom hangosan felnevetett és a vállamba kapaszkodott.

– T/N Olsen és én is nagyon örülök a találkozásnak.

– Mi lenne, ha bemennénk és beszélgetnénk egy kicsit? - T/N bólintott egyet, mire hatalmasat dobbant a szívem. Egymás mellett sétáltunk, miközben maga mellett tolta a motort. – Mond csak mióta tudod...mármint, hogy én...tudod...

– Igen tudom mire gondolsz. Azóta, hogy elindultam ide, szóval úgy...- Elgondolkodott- más fél napja, majdnem kettő. Szóval nyugi nem vagy sokkal lemaradva.

– Mit szeretsz csinálni? Te is énekelsz, mint anyukád?

– Nem, dehogy. Inkább szerelek meg bütykölgetek. - Vont vállat nem törődőm stílusban, nekem viszont felcsillant a szemem.

– Anyukád, hogy van? - T/N lehajtotta a fejét és az utat kezdte el nézni. – Anya...már évek óta R/N/N-val/-vel élek. Ő a nagynéném, bár biztos, hogy veled jobban jártam volna. - Húzta el a száját, mire kérdőn vontam össze a szemöldökömet.

– Sajnálom T/N...én nem akartam...az én édesanyám is. – Tudom...Feltörtem néhány rendszert...szóval olvastam róla. - Mosolygott rám miközben a tarkóját vakarta. Felnevettem és átkaroltam a vállát. – Le sem tagadhatnálak téged. - Vigyorogtam rá, ami az ő arcára is hasonló vigyort csalt.

– Inkább nekem kellene téged letagadni nem gondolod? Azok után, amiket a bulijaidon műveltél. - Még mindig mosolyogva húztam fel a szemöldökömet. Sokat beszélgetünk addig, míg visszaértünk. Közben megkértem Pénteket, hogy beszéljen egy jó ügyvéddel. Biztos, hogy nem hagyom a lányomat visszamenni oda.