SzSara7 ötlete amit innen is köszönök. Figyelem a sztori nem fogja követni a filmeket, megértést köszönöm

[Olvasó szemszöge]

Tony a héten nagyon furcsán viselkedik. Ha kérdezem mi a baj gyorsan rávágja, hogy semmi. Eddig is folyamatosan „lógott" a telefonján, de most már percenként telefonál vagy üzenetet vált valakivel. Már a Bosszúállókat is kérdeztem, hogy mi miatt lehet ez, de ők sem mondanak sokat. Kezdek attól tartani, hogy szakítani akar velem, csak még nem tudja hogyan is tegye, de közben már mással találkozgat. Nem tudom mit kellene tennem és ebben az ügyben a barátaimra sem számíthatok. Hátha megfogom tudni beszélni Tonyval és akkor minden olyan lesz, mint régen. Éppen lemennék hozzá a garázsba, mert tudom, hogy az egyik kocsiját szereli. Mikor leérek éppen a Kapitánnyal beszélget.

– Tony ezt nem csinálhatod tovább!

– Miért is nem?

– Azért, mert T/N már teljesen ki van. Folyamatosan kérdezget minket, hogy szerintünk miért viselkedsz ilyen furán.

– Nyugi Cap, hamarosan vége lesz ennek a titkolózásnak és hidd el repesni fog az örömtől. - Steve mélyet sóhajtott és közelebb lépet Tonyhoz.

– Csak akkor, ha addig nem veszíted el. Tony...Wanda szerint azt hiszi, hogy szakítani akarsz és vele. Szerinte T/N úgy gondolja, hogy már van valakid és ezért telefonálsz annyit. - Ahogy láttam Tony arca teljesen lesápadt és hatalmasat nyelt. – Gondoltam jobb, ha tudsz róla. A barátom vagy és nem akarom, hogy rossz legyen neked. Ne mond el neki, hogy mit tervezel csak tisztázd vele, hogy nem csalod meg és nem akarsz szakítani vele.

– De-de miért hiszi ezt? Ennyire nem bízik bennem?

– Tony, ha nem bízna benned már rég nála lenne a telefonod és keresné, hogy kivel mit csináltál. Semmi ilyesmiről nincs szó. Egyszer a nappaliban hagytad a telefonodat, T/N a kanapén olvasott és még csak rá sem nézett a mobilodra. Pedig egy karnyújtásnyira volt tőle. - Tony bólintott egyet és magabiztosan lépett el Cap elől.

– Rendben beszélek vele. Steve? Köszönöm. - Az említett csak mosolyogva biccentett egyet. Én pedig felsétáltam és kimentem a kertbe, mivel a szobámba nem értem volna fel.

[Tony szemszöge]

Hálás vagyok Capnek, amiért elmondta, hogy T/N mennyire szenved miattam. Én csak szeretném őt meglepni...olyan sok mindent tett már értem. Most viszonozni akartam, de úgy tűnik még tanulnom kell azt, hogy hogyan kell észre vétlenül szervezkednem a háta mögött. A lifttel felmentem a szobájába, de ott nem találtam. Ezek után megnéztem a moziszobát, nappalit és a konyhát is. A nappali ablakából láttam, hogy a kertben sétál. Mosolyogva siettem le hozzá és léptem ki az üvegajtón. Mellé siettem és összekulcsoltam a kezeinket, mire egy aprót sikított. Rám emelte a tekintetét és elmosolyodott.

– Szia sikerü...- Nem hagytam, hogy befejezze. Gyorsan az ajakaira tapadtam és a derekára vezettem a kezem. Szélesen vigyorogva váltam el tőle. – Ezt miért kaptam?

– Nem csókólhatom meg csak úgy a barátnőmet? - Kérdezem félig felvont szemöldökkel továbbra is vigyorogva. T/N halkan felkuncogott és megszorította a kezem.

– De, de igen megteheted. - Elkezdtünk kézen fogva sétálni.

– Akkor jó, mivel nem szeretek engedélyt kérni. - T/N hangosan felnevetett és a vállamba kapaszkodott. Megfogtam a derekát és magam elé forgattam, Egy picit előre döntöttem és úgy tartottam meg. Lágyan mosolyogva figyeltem, miközben T/N felnézett rám.

– Mi az?

– Semmi csak olyan csodás vagy. Gyönyörű- Puszit nyomtam az orrára. – kedves- Most a homlokára. – nagy lelkű- Puszi a szájára. – és hatalmas szíved van. - Adok neki egy csókot. – Nem is tudom mi lenne velem nélküled. T/N sajnálom, hogy mostanában kevesebbet foglalkozom veled. Sok a munka a céggel és nem akarlak ezzel zavarni téged. Ígérem, hogy amint vége ennek a hajcihőnek újra a tiéd vagyok. - Leheltem csókot a homlokára. Ezek után még órákon keresztül sétáltunk odakint.

Timeskip, mert Morgan sajtburgert akar egy interjú adás előtt.

Ma van az évfordulónk T/N-val/-vel. Egész héten erre készültem, hogy meglepetés szerezek neki. Felvettem az egyik legjobb szmokingomat és egy páncéllal indultam el T/N munkahelye felé. Nevetve lépett ki az épületből egy munkatárs nőjébe karolva. Kérdőn nézett rám és mosolyogva lépett el az ismerősétől.

– Szia Tony, hogy kerülsz ide? - Adott puszit az arcomra miután levettem a sisakomat. Mosolyogva viszonoztam a gesztusát.

– Szia T/N. Gondoltam haza vinnélek én téged, hogy ne kelljen taxival menned egészen a bázisig.

– Ez nagyon kedves tőled.

– Nos akkor, hölgyem elvihetem egy körre. - Hajoltam meg és kacsintottam fel T/N-ra/-re.

– Boldogan önnel tartok Mr. Stark. - Felelte és elfogadta kinyújtott kezemet. Újra felvettem a sisakomat és felrepültem T/N-val/-vel a karjaimban. T/N erősen kapaszkodott belém, de csillogó szemmel nézte az alattunk lévő tájat.

– Jaj Tony ez olyan gyönyörű...- Suttogta maga elé, de szerencsére sikerült meghallanom. Hiába nem látta én folyamatosan őt néztem mosolyogva.

– Igen valóban gyönyörű.

– Miért érzem azt, hogy nem ugyan arra gondolunk? - Fordítja felém a fejét és próbálja felvenni velem a szemkontakust. Felnevettem és közelebb húztam magamhoz. Mikor visszaértünk a bázisra elkezdtem T/N-t a hátsó kert irányába vezetni. Kicsit meglepődött, de szó nélkül velem tartott. Hátul a fiúk segítségével felállítottam egy kis színpadot mellette pedig egy asztal állt T/N kedvenc virágjaival. Az egész gyertyafényben úszott. Elindult egy lassú szám, én kiléptem a páncélomból.

– Boldog évfordulót T/N. - Mosolyogtam rá és csókot leheltem a kéz fejére. Felvezettem a színpadra és elkezdtünk lassúzni. T/N a mellkasomnak dőlt, úgy nézet fel rám. Egy idő után vigyorogva néztem le rá.

– Mi az?

– Semmi csak...ez nagyon aranyos volt tőled. - Nyomott egy puszit az arcomra. – Nem is volt sok munka a céggel igaz? - Vonta fel kérdőn a szemöldökét mosolyogva. Elvigyorodtam és megvontam a vállamat. Csak a fejét csóválta, de azért mosolyogva adott egy újabb puszit. Ezek után megvacsoráztunk és már éppen elmondtam volna az ajándékát, mikor közbe vágott.

– Ha már megszervezted ezt az estét, hadd adjam át én elsőnek az ajándékot. - Megadóan bólintottam egyet, de azért kíváncsian vártam, hogy mit fog adni. A táskájából elővett egy kis ékszerész dobozt, majd felém tolta az asztalon

– Boldog évfordulót Tony. - Mondta mosolyogva és izgatottan várta a reakciómat. A dobozban egy mini ARC reaktor medál volt egy bőr láncon. Kérdőn néztem rá, mivel mind ketten tudjuk, hogy nem igazán hordok ékszereket.

– A nyakláncot én csináltam, de kértem egy kis segítséget Dr. Strangetől. Elvarázsolta a medált, hogy elűzze a rossz álmokat. Tudom, hogy még mindig vannak néha rémálmaid és mivel nem vagyok mindig itt ez majd segíteni fog. - Hálásan néztem rá és bele pusziltam a tenyerébe. Megköszörültem a torkomat.

– Nos az ajándékok egyik fele ez volt mutatok kicsit körbe, másik fele pedig ez. - Átnyújtok neki egy kis kártyát, amivel mi is beszoktunk lépni a szobáink ajtajain. Ezen a kis kártyán az én nevem állt. – Ja és megbeszéltem Happyvel, hogy mindennap bevisz és haza hoz a munkából. T/N szeretném, ha velem élnél. - T/N könnyes szemmel állt fel és ugrott a nyakamba. Mosolyogva öleltem magamhoz, miközben apró puszikát adtam az arcára és a nyakára.