Ez a történet megtalálható SheilaBarnesStark második kötetében is megtalálható. Tud róla, hogy megírom. Figyelem a sztori nem követi a filmeket, de mármindenki tudja, hogy Tony Vasember. Jó olvasást🙂

L/B/N: Legjobb barátnőd neve

[Olvasó szemszöge]

Olyan boldog vagyok, nem rég sikerült elhelyezkednem egy jó nevű hír stúdiónál. Ma pedig lehetőséget kapok meginterjúvolni a nagy Tony Starkot! Annyira izgatott vagyok, bár úgy hallottam, hogy Mr. Stark nem igazán kedveli a riportereket. Mindegy majd kihozom a legtöbbet, amit lehet! Mély levegőt vettem, mikor kinyílt a rendezvény központ ajtaja és kilépett Tony Stark rajta a szokásos testőrjével együtt. Magabiztos, de kicsit félve léptem hozzájuk.

– Mr. Stark jó napot lenne néhány szabad perce válaszolni pár kérdésre?

– Legyen kezdjen bele. - Legyintett egyet nem törődőm stílusban, miközben fintorgot egy sort. Idegesen nyeltem egyet, ettől függetlenül gyorsan bele kezdtem, nem szeretem volna felhúzni őt.
– Mikor döntött úgy, hogy fejleszti azt a páncélt, amivel kijutott a rabságból?

– Nos igazából, amint haza értem úgy voltam vele, hogy nem akarom azt, hogy megint ez történjen velem. Meg ugye ott volt egy másik tudós is, aki segített megépíteni a leges legelső páncélt. Az ő családját megölték és úgy rabolták el. Úgy voltam vele, hogy nem hagyhatom, hogy ez bárkivel megismétlődjön.

– Értem. Továbbra is úgy gondolja, hogy jó ötlet volt egy fegyvercéget úgy mondva eltiltani a fegyver gyártástól?

– Na idefigyeljen hölgyem életem legjobb és legkönnyebb döntése volt meghozni azt, hogy a cégem soha többé ne gyártson fegyvereket! - Kezdte indulatosan, én pedig ijedten pislogtam barna szemeibe. Egyszerűen elsétált és vissza se nézett rám. Csalódottan indultam haza, hogy megírjam a cikk alapját, hogy ne a munkahelyemen kelljen ezzel foglalkoznom. Hát úgy tűnik igaz a hír, miszerint Tony Stark nem szeret interjút adni.

[Tony szemszöge]

Éppen a legújabb páncélomat szereltem mielőtt elmennék egy jótékonysági estre. Egész jól haladok vele már szereltem bele olyan plusz dolgokat, amik az elsőben nem voltak, de ez így jó nem? Folyamatosan fejlődni, ez az emberiség feladata. Jobbnak lenni, mint az elődjeink voltak.

– Uram megjelent a cikk az újságíró nőtől, akit faképnél hagyott. - Szólalt meg J.A.R.V.I.S. Mély levegőt vettem és felkészültem a legrosszabbra. Szóltam neki, hogy vetítse ki, miközben egy kávéval a kezemben leültem egy fotelra.

Tony Stark az arany szívű hősünk

Néhány napja az a megtiszteltetés ért, hogy Tony Starkkal, mindenki kedvenc szuperhősével készítettem egy interjút. Sajnos nem sok időt tudott rám szakítani a zseni, de ettől függetlenül késégesen válaszolt felmerülő kérdéseimre. Elmondta, hogy azért vált szuperhőssé, hogy senkinek ne kelljen átélnie azokat a szörnyűségeket, amiket neki és egy másik tudósnak kellett a rabságuk alatt– Mr. Stark kérésére nem nevezem meg őt-. A fegyvergyártásról Tony Stark azt nyilatkozta, hogy egyáltalán nem bánta meg és élete legjobb döntése volt, hogy a Stark Industries nem gyárt többé fegyvereket. Mélységesen egyet értek Mr. Stark véleményével.

– Egy kedves cikket írt rólam...- Motyogtam magam elé, teljesen döbbenten.

– Valóban uram, pedig nagyon csúnyán bánt vele, uram.

– Nem kértem véleményezést J.A.R.V.I.S.! Valahogy ki kellene engesztelnem. J.A.R.V.I.S. kérlek derítsd ki, hogy hol dolgozik és azt is, hogy hol lakik! - Gyorsan felrohantam a műhelyből zuhanyozni és öltözni.

[Olvasó szemszöge]

Kiropogtattam a hátamat egy hosszabb cikk megírása és elküldése után. Remélem a főszerkesztő elfogadja majd.

– T/N! Mindenki rólad beszél mióta megírtad azt a szupi cikket Vasemberről! - a Szememet forgattam L/B/N izgatottságán. Mindig is ilyen volt, amióta ismerem, mosolyogva forgattam meg a szemem és kezdtem bele a következő munkámba. Mire L/B/N-tól/-től kaptam egy lesújtó pillantást. Nem törődtem vele és dolgoztam tovább. L/B/N unott arccal támaszkodott a mellettem levő üres asztallapnak. Hirtelen kihúzta magát és vigyorogva fordult az ajtó felé. Engem nem igazán érdekelt, hogy éppen melyik szépfiú lépett be az iroda ajtaján.
– Úristen T/N emeld már fel a fejed a géped monitorjáról! Nézd meg inkább kijött be.
– L/B/N figyelj engem nem érdekel, hogy milyen szőke herceg lépett be fehér lovon. Te mondtad, hogy oda voltak a Starkos cikkemért szeretnék még hasonlókat alkotni.

– Hát az nekem is nagyot tetszett. - Szólalt meg egy túlon túl ismerős hang mögülem. Mikor megfordultam Tony Stark mosolygós képével találtam szemben magam.

– Mr. Stark é-én...

– Kérlek hívj csak Tonynak. Beszélhetnénk négyszemközt? - Csak bólintani tudtam és sokat mondóan néztem legjobb barátnőmre, aki vette a lapot és kissé csalódottan, de elment a kis irodából és becsukta maga mögött az ajtót. Lezártam a jelenlegi cikkemet, amit a zseni kíváncsian olvasott. Megköszörülte a torkát és levette a szemüvegét, hogy közvetlenül a szemembe tudjon nézni.

– Khm szeretnék bocsánatot kérni amiért úgy faképnél hagytalak.

– Ugyan semmi baj. Mindenkinek lehet rossz napja és én is kicsit tapintatlan voltam. Ez szakmai ártalom sajnálom.

– Nem dehogy nem voltál tapintatlan csak kíváncsi és egy jó riporter ilyen. Nekem viszont nem rossz napom volt, hanem rossz tapasztalatom volt a nő riportekkel. - Kedvesen mosolyogtam rá és legyintettem egyet, hogy ne is törődjünk vele.

– Nem hiszem, hogy a nagy nő faló Tony Stark egy egyszerű bocsánat miatt idejött volna. Főleg egy fontos jótékonysági est előtt, szmokingban. - Tony hangosan felnevetett, ami az én arcomra is mosolyt csalt.

– Hát szeretnélek kiengesztelni azért amiért csak úgy ott hagytalak legutóbb.... Benne vagy abban, hogy a partnerem legyél a ma esti jótékonysági esten? Természetesen megértem, ha nemet mondasz. – Persze szívesen elmegyek veled. - Feleltem elpirulva, ami miatt a zseni szeme boldogan kezdett elcsillogni.

Timeskip, mert Rhodey kijavítja Petert, hogy nem Stark hanem Szark

Tony haza vitt és azt mondta, hogy megvár a ház előtt. Amilyen gyorsan csak tudtam elkészültem és lesiettem a házam előtt várakozó emberbaráthoz. Tony szája tátva marad, amikor észrevett.

– Ennyire rossz? - Kérdezem félve és végig nézek magamon. Tony csak nemlegesen rázta a fejét.
– Dehogy T/N csodás vagy. - Felelt mosolyogva, ez az én arcomra is fél mosolyt csalt. Szerencsére a sportkocsinak, amivel Tony jött. Kicsit ideges voltam eleinte, de a drága Vasember megnyugatot, hogy ebből nem lesz baj. Igaza lett bár a fotósok egy csomó képet készített rólunk, Tony próbált takarni előlük. Odabent szerencsére nyugi volt és nem igazán törődtek velünk. Nagyon sokat táncoltam Tonyval és közben arról beszélgettünk, hogy mégis miért lettem újságíró. Furcsálltam, hogy ennyire érdeklődő, viszont nagyon is jól esett. Most ültünk le egy kicsit pihenni és inni. Mosolyogva ültem mellette, mikor egy látogatónk érkezett.
– Na hát téged is látni és még időben is érkeztél, hogy lehet ez? - Kezdte gúnyosan egy szőke nő, rám nem is nézett minden szavát Tonynak intézte. – Mond csak, hogy tudtál rávenni bárkit is arra, hogy hazudjon a kedvedért? - Kérdőn néztünk össze a zsenivel, mire a szőkeség lecsapta a cikkemet a pultra. – Csak azért kérdezem mert ez a mézes mázos cikk csak lefizetéssel készülhetett. - Bennem ekkor ment fel a pumpa mérgesen néztem a nőre, miközben kihúztam a cikket a keze alól.

– Én írtam és nincs benne semmi hazugság! Ja és persze Mr. Stark nem fizetett sem pénzben, sem pedig természetben. - Mosolyogtam negédesen Christinere- Tony meséi alapján felismertem- szegény nő meg úgy nézett rám, mintha szellemet látna. – És ha most megbocsájtasz Mr. Stark tartozik nekem még egy tánccal. - Kinyújtottam a kezemet és Tony vette a lapot, megfogta a kezemet, a táncparkettre vezetett messze ettől a Christinetől. Mélyeket lélegeztem, hogy még véletlenül se menjek vissza megtépni azt a nőt. Tony maga felé fordított és elkezdtünk lassúzni.

– Köszönöm szépen T/N.

– Ugyan nem tesz semmit, nagyon idegesítő ez a nő. Hogy bírtál ki vele egy estét? - Kérdezem fintorogva, ami megnevetetett mindenki kedvenc zsenije. – Nem viccelek Tony megfordult a fejemben, hogy beleverem a fejét a pult lapjába. - Feleltem komoly képpel, majd hirtelen kitört belőlem a nevetés, amibe Vasember is becsatlakozott.

– Fantasztikus vagy T/N.- Mondta mosolyogva, mire pír szökött az arcomra és lehajtottam a fejemet. – Ne...kérlek...T/N nézz rám kérlek. - Nyúlt az állam alá két ujjával, hogy belenézzek a szemébe. – T/N nem azért mondtam, hogy zavarba hozzalak csak tényleg így gondolom. T/N mond csak a hétvégén ráérsz? Szívesen elvinnélek vacsorázni, ismerek egy tök jó olasz éttermet. Már-mármint, ha a-a barátodat nem zavarja...izé...ja egy vacsora nem annyira gáz szerintem....

– Tony, te most randira hívsz?

– Igen? - Válaszolt, úgy mintha kérdezné. Felnevetem mire Tony is elmosolyodott és elkezdte az arcomat simogatni az ujj begyeivel. – Naaa mit szólsz egy randi a nagy Tony Starkkal? Ha kell segítek hazudni a pasidnak. - Tette hozzá cinkos mosollyal, mire kuncogva dőltem neki a kezemnek, ami a vállán pihent.

– Tony nekem nincs barátom. - Az említett döbbenten nézett rám.

– Nincs? Az, hogy lehet? Hisz kedves, vicces, őszinte és gyönyörű vagy. - Paradicsom piros arccal néztem minden felé csak ő rá nem. Ezek után még táncoltunk egy darabig majd Tony haza vitt.

– Köszönöm az estét és a vacsora meghívást is.

– Ugyan nem tesz semmit. Tartozom ennyivel az után, hogy olyan rossz alapanyag voltam a cikk íráshoz.

– Tony nem voltál rossz alapanyag.

– Tényleg nem? - Bólogattam, hogy egyet értsek vele.

– Pocsék alapanyag voltál. -Feleltem komoly képpel. Tony idegesen nyelt egyet, belőlem ekkor tört ki a nevetés és bele kellett kapaszkodnom Tony vállába, hogy ne essek el. Puszit nyomtam az arcára jó éjszakát kívántam neki, majd bementem az otthonomba. Már alig várom, hogy randizzak Tonyval, egyáltalán nem olyan, mint amilyennek gondolják. Egy igazi jó ember.