Figyelem! A sztori egyáltalán nem követi a filmeket, de minden karakter szerepel benne (Pókember és Pietro is). Jó olvasást 🙂

[Tony szemszöge]

A nappaliban filmeztünk, mikor Péntek szólt, hogy felrobbantottak egy épületet nem messze tőlünk, valószínűleg a Hydra és civilekre is rátámadtak, mi azonnal elkezdünk készülődni. Egyszerre indultunk, de persze gyorstüzelő hamarabb odaért, mint mi. Elkezdtünk harcolni, ami nagyon furcsa volt, hogy az épület valamilyen okból kifolyólag nem dőlt tovább, megkértem a mesterséges intelligenciát, hogy futtasson le egy gyors szkent, hogy tudjam, hol kell alá támasztani az épületet. Az, amit mondott teljesen ledöbbentet.

[Olvasó szemszöge]

Tessa Smith, akkora egy hülye vagy! A Hydra keres téged és te bejössz egy városba. Jó oké igaz kellett a pénz, de ez nem mentség arra, hogy felelőtlenül viselkedj! Nyugisan sétáltam az állomás felé, hogy felszálljak egy Délre induló vonatra, sajnos megláttam, néhány Hydra ügynököt és ahogy észrevettem, miattam vannak itt. Kicsit ideges lettem, nem akartam megmutatni a képességemet, de azt sem akartam, hogy újra elvigyenek. Kiskoromban elraboltak és a Maximoff ikreknek beadott szérumot rajtam tesztelték. Rájuk azt mondják, hogy az egyik gyors a másik fura, na én egyszerre vagyok mindkettő. Felrobbantották egy felhőkarcoló alapzatát, így elkezdett eldőlni, én gyorsan odafutottam és a telekinetikus erőmmel megtartottam. Csak remélni tudtam, hogy a Bosszúállók hamarosan megérkeznek, háttal voltam az utcának ezért nem láttam, hogy mi történik, de hallottam és sokkal rosszabb vakon hallani a sikolyokat és lövéseket. Aztán végre meghallottam a verekedést, tudtam, hogy a hősök végre megjöttek. Néhány perccel később egy kicsit könnyebb volt az épület súlya, így megtudtam fordulni, hogy lássam mi történik. Vasember elkezdte drónok segítségével megtartani a felhőkarcolót.
- Kis lány most már elengedheted! Tartom én.
- Egy nem vagyok kis lány szóval ne hívj így! Kettő nem vagyok Bosszúálló, hogy parancsolgass nekem és három eddig is megbirkóztam vele köszönöm szépen!
- Azta....most megleptél és le is nyűgöztél egy perc alatt. - Halványan elmosolyodtam, de közben a szememet forgattam. Megláttam, hogy az egyik Hydra-s célba vette a velem trécselő Vasembert.
- Nem kellene inkább a csatára figyelned ott mögötted?
- Ugyan, dehogy a srácok megoldják nélkülem is. Egyébként is előttem egy sokkal szemre...- A mondatot nem tudta befejezni, mert a katona eltalálta és a földre zuhant. Hangosan nevettem rajta.
- Én mondtam, hogy oda kellene figyelned.

[Tony szemszöge]

Felálltam és elfordultam a vidáman kacagó lánytól. Mikor már a csata irányában álltam láttam egy idióta Hydra ügynököt, aki rám vigyorgott, innen tudtam, hogy miatta nem tudtam bókolni.
- Ez nagyon csúnya volt tőled. Nem láttad, hogy éppen beszélgettem?
- Miből gondolod, hogy érdekel rozsdagyár? - Hát ennyi kellett fogtam magam és lelőttem őt.
- És még nekem mondják azt, hogy nem cézózok. - Nevetett mosolyogva a helyzeten. Bár ő nem láthatta, de én is mosolyogtam. Aztán ezt az idilli pillanatot tönkre tette, hogy meglőtték, fél térdre zuhant, az épület is közelebb került a talajhoz. Oda akartam menni és segíteni neki, mikor egy újabb robbanás rázta meg az utcát. A velünk szemben lévő épület is elkezdett eldőleni. Erre a nő megtartotta a másik épületet is. Ránéztem a csapattársaimra mindannyian megdöbbenve néztek rá. Elkezdtük kiütni az ellenséget.

[Olvasó szemszöge]

Én tuti, hogy kinyírom azt a Hydra katonát, aki rám lőtt és azt is, aki felrobbantotta a szemben lévő épületet. Meglőtt oldal nélkül is elég nehéz megtartani két ekkora felhőkarcolót. Éreztem, hogy elindult az orrom vére, elkezdtem fekete pontokat látni. Vasember sisak nélkül beszélt hozzám, de nem hallottam semmit sem. Egyre aggódóbb arccal nézett rám.
- Én....nem...bírom...tovább...- Ezt mondtam neki és utána teljes kép szakadás.

Timeskip, mert Morgan nem tud betelni a sajtburgerrel, amit Happy hoz neki

Egy idegesítő csipogó hangra ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem gyorsan visszacsuktam egy fehér szobában voltam. Ezúttal óvatosabban nyitottam ki a szemem és körbe néztem. Oké tuti, hogy New Yorkban vagyok egy nagyon magas épületben. Megpróbáltam felülni, de az oldalamban erős fájdalom hasított. Kinyílt az ajtó és belépett rajta a nagy Tony Stark és mosolyogva nézett rám.
- Szép jó reggelt! - Megnézte az óráját- Pontosabban szép jó délutánt!
- Viszont. - Mosolyogtam rá kissé erőtlenül. - Mennyit aludtam?
- Olyan három napot drága.
- Pontosabban három napot, négy és fél órát aludt- Mondta egy számomra ismeretlen női hang.
- Ez ki volt? - Kérdeztem ijedten és hiába a fájdalom, akkor is felültem.
- Tessa nem kell félned ő csak Péntek volt. A mesterséges intelligenciám.
- Elnézést kérek Miss. Smith, hogy megijesztettem.
- Semmi baj. - Felakartam kelni az ágyból, de Stark visszanyomott.
- Ó nem, nem, nem te szépen itt maradsz, ha bármi kell én ismétlem én, intézkedek. Világos Tessa?
- Igen világos. Honnan tudod a nevem?
- Ugyan már Tessa én egy zseni vagyok, meg vannak a módszereim.
- Tehát feltörted a Hydrát? - Kérdeztem félig felvont szemöldökkel. Erre elkezdett nevetni, amire én elnevettem magam.
- Ilyen jól ismersz?
- Hát a Hydra "zsenik"- rajzoltam idéző jelet- sokat mesélnek rólad miközben...- Nem tudtam kimondani neki valahogy nem akartam elmondani azokat a szörnyűségeket.
- Hé semmi baj. - Ült le mellém és letörölte a könnyeimet. Nem is vettem észre, hogy elkezdtem sírni. - Tessa nem kell elmondanod. Eltudom képzelni, hogy mennyire rossz lehetet neked odabent. - A tenyere továbbra is az arcomon pihent, ami pirulásra késztetett. - Szeretnél enni vagy inni valamit?
- Egy kis harapni való nem esne rosszul köszönöm.
- Máris hozom. - Mondta mosolyogva majd gyorsan kisietett a szobából. Alig telt bele tíz perc már egy tálcát a kezén egyensúlyozva jött be az ajtón.
- Nahát egy igazi terülj-terülj asztalkám. - Mondtam nevetve. - Ugye ezt nem nekem kell mind megenni?
- Arra gondoltam, hogy egy kis beszélgetés közben én is veled tartanék. Mivel, hogy legutóbb durván bele pofátlankodtak az eszme cserénkbe. Természetesen csak ha nem zavarok.
- Nem zavarsz, sőt örülnék a társaságodnak. - Feleltem egy szerény mosollyal az arcomon. Arrébb húzódtam, hogy le tudjon ülni mellém. Tony hatalmas vigyorral az ajkain helyezkedett el mellettem.
- Akkor lássunk hozzá. - Sokat beszélgetünk evés közben és egy olyan oldalát ismertem meg, amiről nem is tudtam, hogy létezik.