Ez SzVeronikaaa_ kérésére ksézült. Megtalálható SheilaBarnesStark második kötetében is.  Ez egy Parental lesz, remélem tetszik. Mindenkinek jó olvasást és utólag is Boldog Karácsonyt.

[Tony szemszöge]

Valami hatalmas ricsajra ébredtem, ha nem tudnám, hogy lehetetlen azt mondanám betörő van a házamban. Azonban, ahogy mondtam ez lehetetlen hisz J.A.R.V.I.S. azonnal szólna. Komás fejjel siettem le a konyhába, mivel onnan hallottam a nagy zajt. Belépve elkerekedett a szemem, a konyha úszott a kiömlött tejben volt egy törött üveg mély tányér és kiömlött gabona pehely hevert a padlón. Az egész romhalmaz közepén pedig ott állt a kilenc éves kis lányom.

– T/N! Mégis mit műveltél itt?

– Én-én...

– Igen? Hallgatlak, türelmesen várom a magyarázatott.

– Nagyon éhes voltam. – T/N végig lehajtott fejjel beszélt az ujjait piszkálva.

– Ezért kellett csatateret csinálni a konyhából?! Miért nem keltettél fel? Vagy nem tudtál volna várni? – T/n ezek után felrohant, az orrnyergemet masszíroztam. Feltakarítottam káoszt, közben főztem egy kávét, mikor kész lettem egy bő fél óra múlva kész is lettem. Lesétáltam a műhelybe, hogy tovább dolgozhassak a Stark Industries legújabb találmányán. Felhörpintettem az utolsó kortyokat a fekete nedűből. Éppen letettem volna a bögrét, mikor megláttam egy zöld piros foltot az egyik papíron. Homlokráncolva emeltem fel, egy rajz volt, amit T/N csinált. Mi ketten voltunk rajta egy karácsonyfa alatt, halványan elmosolyodtam. Dum-E odagurult hozzám egy kisebb dobozzal.

– Ez mi? – Kérdőn döntöttem oldalra a fejem, a kis doboz tele volt több rajzzal is, amit a kis lányom csinált. Döbbenten néztem a szebbnél szebb rajzokat. Elraktam a tervrajzokat és kihullott egy lezárt boríték.

– J.A.R.V.I.S. ez micsoda?

– Ez Stark kisasszony levele a télapóhoz uram. Kérem bocsásson meg, de nem hiszem, hogy valóban létezne az a férfi szerintem önnek kellene elolvasni. – Úgy gondoltam, hogy a mesterséges intelligenciámnak igaza van, így kibontottam a borítékot.

Kedves Télapó!

Idén ugyan azt szeretném kérni, mint tavaly is. Azt szeretném, ha apának ugyan olyan fontos lennék, mint a cég és a páncélok. Azt szeretném, ha ugyan úgy szeretne, mint én őt.

Boldog Karácsonyt,

T/N Stark

Könnyes szemmel olvastam végig a levelet. Ahogy végeztem a fejemet elkezdtem az asztallapjába verni.

– Uram megkérdezhetem, hogy miért csinálja ezt? Nem hiszem, hogy így több értelem kerülne a fejébe uram. Az már ígyis tele van tudással. – Nem kértem véleményt a módszereimről J.A.R.V.I.S.

– Elnézést uram, akkor folytassa nyugodtan. Szabadjon azonban megjegyeznem, hogy az ifjú Stark kérését teljesíteni észerűbb lenne. – Felkaptam a fejem, szélesen elvigyorodtam.

– J.A.R.V.I.S. ha itt lennél úgy megcsókolnálak.

– Köszönöm uram, de ezt inkább kihagynám. – Kuncogtam egy sort, majd bepattantam az egyik kocsimba és elindultam fát és díszeket venni. Nem akarok ennél jobban az apám hibájába esni.

Timeskip, mert Dum-E lefújja a karácsonyfát, mert azt hitte kigyulladt

[Olvasó szemszöge]

Ma van 24-e, egészen idáig ki se mozdultam, hogy ne kelljen apával találkoznom. Viszont elkoptak az édességeim így már nincs mit ennem és rájöttem, hogy nem rejtőzködhetek apu elől örökké. Óvatosan lépkedve indultam le, hogy egyek valami rendes enni valót. Különös dologra lettem figyelmes a nappaliban volt egy hatalmas fa feldíszítve. Furcsállva döntöttem oldalra a fejem, zajt hallottam a konyhából. Félve léptem a konyhaajtóhoz. Apa haja lisztes volt, ahogy láttam valami krém féleség volt az arcán, miközben Dum-E-val a sütő előtt álltak.

– Nem érdekel, hogy attól féltél, kigyullad a hajam, mikor kiveszem a kalácsot. Nem kellett volna rám fújnod a fél poroltót. Így tönkre ment a kakaós kalács, amit T/N-nak/-nek akartam felvinni! Nem tudok reggelit adni neki, hisz ma zárva vannak a boltok és már minden hozzávaló elfogyott. – Felnevettem, apa pedig meglepődve fordult teljes testtel felém.

[Tony szemszöge]

Mikor meghallottam T/N hangját döbbenten fordultam felé. Lágyan elmosolyodtam, közelebb sétáltam hozzá. Vigyorogva emeltem fel.

– Boldog Karácsonyt Enano!

– Neee...apa eressz el, csupa liszt vagy!

– Ugyan kicsim az nem baj.

– Naaa ez a kedvenc pizsamám. – Magamhoz öleltem és puszit nyomtam az arca minden egyes pontjára.

– Gyere Enano, megmutatom az ajándékod. – Lesétáltam vele a műhelyembe, egy utolsó puszi után letettem. – Nos látsz valami változást? – Körbe fordult, majd nemlegesen rázta meg a fejét. – Gyerünk kincsem, próbálj rájönni nincs elrejtve.

– Mi az az asztal a tied mellett?

– Az az ajándékod.

– De már van asztalom a szobámban. – Tudom Enano, de arra gondoltam, hogy tanulhatnál itt mellettem. Ha van kérdésed így azonnal tudok segíteni neked. Ó és arra gondoltam, hogy mostantól kezdve én vinnélek suliba, már ha te is bele mész. – T/N szorosan megölelt, érzetem, hogy könnyeitől lesz nedves a felsőm. Még mielőtt viszonozni tudtam volna ellépett tőlem. – Ú majdnem elfelejtettem, mindjárt jövök. – Elsietett a műhely ajtajához, már a lépcső aljában volt mikor visszafordult. – Ne mozdulj és csukd be a szemed. – Mosolyogva takartam el a szemem. – És ne less! – Kiáltott fel, mire kitört belőlem a nevetés. Nagy nehezen megálltam, hogy ne nézek ki a tenyerem mögül. Még szélesebben vigyorogtam, ahogy meghallottam a sietős lépteket.

– Most már kinyithatom a szemem?

– Igen. – Kinyitva a szemem egy igen furcsa alakú csomagot láttam meg. – Én csináltam...remélem tetszik...

– Ha te csináltad, akkor biztos, hogy imádni fogom. – Kibontottam a csomagot és egy mini Vasember páncélt tartottam a kezemben. A páncél kezében egy apró papír volt.

Mond, hogy: Bekapcs

Összehúzott szemmel néztem a kis fecnit. – Bekapcs. – Ahogy befejeztem a páncél szem nyílása felvillant és rám nézett. Eltátottam a számat, így fordultam T/N felé. – Azért csináltam, mert tudom, hogy Dum-E néha túl nagy, ahhoz, hogy segítsen. Arra gondoltam, mivel imádod a páncéljaidat csinálok, egy mini Vasembert, hogy tudjon segíteni. Mondjuk elég hamar lemerül, ha folyamatosan használod. Nem tudtam, hogyan kellene megoldanom. – Most én öleltem magamhoz és eláztattam egy kicsit a felsője vállát.

– Köszönöm, kincsem ez életem második legjobb ajándéka. Azt hiszem az energia kérdést majd együtt megoldjuk.

– Mi volt az első? – Kérdőn néztem rá. – Azt mondtad, hogy az – Mutatott a mellettünk lebegő kis páncélra, ami ugyan olyan hajtóművekkel repült mint én. – élted második legjobb ajándéka. Mi volt az első? – Két kezem közé fogtam az arcát, mosolyogva néztem rá.

– Hát te. Mit gondoltál micsoda? Az a kocsi? – Mutattam 1932 Ford Flathead Roadster-emre. – Jaj, kincsem mindig is te leszel életem legszebb, legcsodálatosabb és legjobb ajándéka. Már most félek attól a naptól, mikor el kell engedjelek téged. – Újra megöleltem, majd az asztalomhoz sétáltunk, hogy feljavítsuk a kicsi Vasembert.

Enano: törpe (spanyol)