ladymadey jobbulást kivánok. Remélem tetszik. Köszönöm SheilaBarnesStark, hogy megírhattam.

[Peter szemszöge]

T/N és én már lassan egy éve együtt vagyunk, nem sokkal azután, hogy Tony örökbe fogadott és beköltöztem a Toronyba. T/N éppen egy könyvet olvasott egy parkban én véletlenül neki mentem. A könyv sajnos teljesen tönkre ment, de T/N nem haragudott rám. Eleinte csak azért találkozgattam vele, hogy kárpótoljam, de az idő múlásával randiká alakultak. T/N nagyon kedves lány és örülök, hogy a különös kezdés ellenére ilyen jó viszonyunk lett. Bár már tudja, hogy ki az „apám" nem akartam még bemutatni. Nagyon szeretek Tonyval és a többiekkel élni nem szívesen szeretném, ha ráijesztenének. Mégis csak egy orosz bérgyilkossal, két „mutánssal", két zsenivel és két szuper katonával érek egy fedél alatt. Nem is beszélve az androidról, aki igencsak kevésé ismeri a magánszféra fogalmát. Már mindenkinek feltűnt, hogy egyre többet járok el, a miértjére még nem jöttek rá szerencsére. Ma délután is terveztünk egy kis találkozást.

– Peter hova mész? – Kérdezte Tony, miközben rám nézett a tabletjéből. – Én öhm...csak ki megyek egy kicsit sétálni.

– Rendben, de egy óra múlva gyere haza, rendben?

– Rendben...– Ezek után lesiettem és elmentem a Central parkba. T/N a hídon állt és mosolyogva nézte az elrepülő madarakat. Vigyorogva sétáltam mögé, átöleltem a derekát és belepusziltam a nyakhajlatába. Éreztem, ahogy T/N megugrik a kezeim között, majd kuncogni kezdett.

– Parker megijesztettél.

– Nagyon sajnálom drágám. Megtudsz nekem bocsájtani?

– Persze, hogy megtudok. – Felém fordult és csókba hívott, mosolyogva viszonoztam ezt. Viszont eszembe jutott, hogy mit mondott Tony egy órán belül haza kell mennem. Óvatosan, hogy ne bántsam meg, ujjbegyeimmel elkezdtem simogatni az arcát.

– T/N sajnos nincs sok időm. Egy óra múlva haza kell mennem.

– Ó...nem baj! töltsünk együtt minél több időt. – Bólintottam egyet, majd kézen fogva elindultunk a parkban sétálva. Egy óra múlva már a liftből szálltam ki. Megijedtem azon, hogy mindenki karba font kézzel nézett rám. Nyeltem egyet, félve néztem Tonyra.

– Mit csináltam?

– Ez még kérdés kölyök? Miért nem mondtad el, hogy van barátnőd?

– Mi...? Nekem nincs is. – Tony felemelte a kezét, hogy ne folytassam, csettintett egyet és a Tv-n megjelent néhány kép rólam T/N-ról. Mindegyik a mai rövid randin készült. Tátva maradt a szám és teljesen elpirultam. Az egész csapat vigyorogva nézett rám.

– Mióta vagytok együtt?

– Egy éve.

– Egy éve? És nem mondtad el szegény apádnak? Szomorú...mi lenne, ha végre bemutatnád? Egy vacsora nálunk azt hiszem ezzel mindannyian megelégednénk. Nem igaz? – Mindenki egyetértően bólogatott. Sóhajtottam egyet.

– Végül is egy vacsora nem a világ vége...

Timeskip, mert Peter a plafonról hozza rá a frászt mindenkire

T/N elégé megijedt, de belement a vacsiba. T/N-val/-vel éppen a liftben voltunk, hogy felmenjünk a szobák és közös helységek szintjére.

– T/N nem lesz semmi baj. Inkább az én véremet szívták, amiért nem mondtam el nekik, hogy vagy nekem. – Mély levegőt vett és megszorította a kezem, épp mikor közelebb léptem volna hozzá, nyílt az ajtó kicsit szét rebbentünk. Szélesen vigyorogva nézett felváltva kettőnkre Tony.

– Ugye tudjátok az, hogy együtt vagytok nem titok. – T/N lehajtotta a fejét és a füle mögé tűrt egy tincset.

– T/N V/N nagyon örülök Mr. Stark.

– Már értem Petert, miért téged választott. Egyébként maradjunk a Tonynál, nem vagyok én annyira öreg.

– Az attól függ, hogy honnan nézzük. Rogers Kapitányhoz vagy éppen Thorhoz képest nagyon is fiatal, viszont ha egy csecsemő szemszögéből nézzük ön igen is öreg Tony. – Döbbenten néztem a barátnőmre, akárcsak Tony. Egyszer csak elkezdett nevetni az előbb említett zseni, T/N mellé sétált és átölelte a vállát.

– Bírom a csajt Peter! Simán bemutathattad volna hamarabb is. – Mosolyogva néztem elpirult barátnőmre, majd odasétáltunk a többiekhez.