A Bosszúállók jelenleg a Toronyban laknak. Megértés köszönöm és mindenkinek jó olvasást. 

[Olvasó szemszöge]

Gyök kettő sebességgel estem haza a Toronyba. Ledobtam a táskámat, nem törődve azzal, hogy Steve valószínűleg igen szúrós szemmel fog díjazni. Felvánszorogtam a szobámba, levettem a cipőmet és ruhástól bedőltem az ágyba. Gyorsan betakaróztam, fog vacogva próbáltam elaludni. Hát igen így jár az ember, ha egész éjjel köhög, orrot fúj ezáltal egy szem hunyásnyit nem alszik. Nem tudom, hogy pontosan mennyit aludtam, viszont arra eszméltem fel, hogy valaki halkan ki majd becsukja a szobám ajtaját. Bár kipihentebbb voltam, mint előtte, még mindig borzasztóan fájt a fejem. Összeszedtem annyi erőt, hogy az ajtóm felé forduljak. Loki állt az ajtóban aggódóan vizslatva engem.

– T/N kedvesem jól vagy? - Guggolt le rögtön az ágyhoz, hogy a szemembe tudjon nézni.

– Nem igazán... - Vallottam be, hisz neki úgysem tudok hazudni. – Piszkosul fáj a fejem és majd megfagyok. Azonban a gyógyszertárba már nem volt erőm elmenni.

– Azonnal jövök. - Gyorsan felállt, felvette az íróasztalomon heverő gyógyszer listát. Mielőtt elment volna megvenni a gyógyszereket, egy lázmérőt és egy bögre forró teát nyomot a kezembe. Óvatosan kortyolgattam a meleg italt, mivel a nyelés sem volt kellemes érzés. Vártam, hogy a lázmérő két kis csipogással jelezze, hogy megnézhetem a testhőmérsékletemet. Amint meghallottam a már jól ismert csippenést, letettem a teát az éjjeliszekrényemre és megnéztem a számokat. Morogva húztam el a számat, mivel 39,3 Celsius fokot mutatott. Éppen ekkor toppant be Loki valószínűsíthetően a fél patikával a kezében.

– Mennyi? - Érdeklődött a lázam felől. Lehajtottam a fejemet és halkan válaszoltam. – 39,3. – Kicsit elhúzta a száját. Letette a vásárolt gyógyszereket az asztalomra, gyorsan befeküdt mellém és hideg tenyerét a homlokomra tette. Kellemesen felsóhajtottam és közelebb bújtam hozzá. Puszit nyomott az arcomra.

– Loki ne...elfogod kapni. – Én? -hangosan felnevetett és egy újabb puszit adott.

– T/N drágám jégóriás vagyok. Ezáltal soha nem leszek beteg.

– Hhmmm...igen és nyáron olyan jó hozzád bújni...- Elvigyorodott és csókot lehelt az ajkaimra. A nap további részét mellettem töltötte. Kórházi ápolókat megszégyenítve gondoskodott rólam. Áthozta az ő kedvenc bundáját, amit még Asgardban hordott a téli idő idején. Azzal is betakart, képes volt megnézni velem jó sok mesefilmet. Hiába vagyok felnőtt nő, még mindig nagyon élvezem őket. Loki még a vacsoránkat is hajlandó volt felhozni.

– Loki erre semmi szükség.

– De igen van. Olvastam egy Midgardi könyvben, hogy magas láz esetén a betegnek sokat kell pihennie és nem szabad felkelni az ágyból. Hacsak nem szükséges.

– Igen ez így van én nem is erre gondoltam. Hanem arra, hogy nem kell itt vacsoráznod velem. Nyugodtan menj le a többiekhez.

– Nélküled nincs értelme lemennem és mivel te itt fogsz vacsorázni. - Lehelt csókot a homlokomra. – Így én is veled tartok. Egyébként is minek szórakoztassam Starkot a csínyeimmel? Ha te nem vagy ott, hogy nevess rajtuk. - Mosolygott rám a tipikus mosolyával. Fültől fülig érő szájjal csóváltam meg a fejem.

– Hihetetlen vagy. Tudsz róla?

– Te pedig ellenállhatatlan. Még így betegen is. - Kacsintott rám széles vigyorogva. Már attól féltem, hogyha továbbra is így fog mosolyogni, hogy szét szakad az arca. Segített felülni és az ölembe tette a tálcát, amin a vacsorám volt. Vacsora közben sokat beszélgettünk, kíváncsi tekintettel hallgattam történeteit Asgardról. Miután befejeztük az étkezést hozzábújva hallgattam a történeteket tovább.

– Egyszer szívesen megnézném az otthonodat. – Suttogtam fél álomban, Loki közelebb húzott magához és a hajamat simogatta.

– A szavamat adom, hogy amint meggyógyulsz elviszlek oda. - Felelte nekem, mire elmosolyodtam, majd elnyomott az álom.

Timeskip, mert Loki megint kígyónak álcázza magát és Thor megint bedől neki

Loki gondoskodó viselkedésének hála egy hét alatt kutya bajom nem lett. Mondjuk egy kicsit durciztam, hogy még a csapattal tartott közös filmezésünkre sem engedett le. Pedig Tony megígérte, hogy választhatok egy rajzfilmet! Nem rég fejeztem be a közös edzést Nattel. Kellemesen fáradtan léptem be a szobámba. Felsikítottam, mikor megláttam Lokit. Asgardi ruha volt rajta és mosolyogva nézett rám. Hozzám sétált, megfogta a kezem, meghajolt és csókot nyomott a kéz fejemre. – Szívem hölgye. – Loki te mit... - Mellém lépett át karolta a derekamat. Puszit adott a szám szélére. – Ideje, hogy betartsam a szavam... – Susogta a fülembe, mire jól esően megborzongtam. Érzetem, ahogy elmosolyodik. – Heimdall, nyisd meg a kaput Asgardba! - Kiáltotta és érzetem, ahogy elkezdünk fel-felé száguldani. Erősen kapaszkodtam Lokiba, remélem nem lesz baja abból, hogy elvisz. Bár már kíváncsi vagyok, hogy ne csak mesékként éljen az emlékezetemben az örök város.