AbigailMoonstone kérésére készült. Bocsánat, hogy ennyit késett remélem tetszik.

[Olvasó szemszöge]

A kiképzés elég kemény, de megéri. Az egyik férfinak elég rosszul ment a portál nyitás. Nagyon sajnáltam őt, de nem mehettem oda neki segíteni. Sokszor összefutunk a könyvtárban, mind ketten sokat olvasunk. Nem beszélünk mindannyian el vagyunk a saját kis világunkban. Nekünk ez így jó, szerintem ezzel nincs baj, hiába sajnálom őt, nem merek odamenni hozzá beszélgetni.

Timeskip, mert köpeny direkt piszkálja Strange haját.

Hónapok kemény munkája után vége a kiképzésemnek. Kicsit ideges voltam, mikor a New York-i szentélybe küldtek. Idegesen nyeltem egyet, mikor átléptem a portálomon, hogy New Yorkba jussak. Felsóhajtottam, mikor megláttam a titkos tanok New York-i mesterét.

– Mr. Strange?

[Stephen szemszöge]

Éppen egy könyvet olvastam újra mikor meghallottam egy gyenge hangot. A Mr. jelző miatt felment bennem a pumpa.

– Nem Mr. hanem... – Megfordultam és a torkomra fagyott a szó, ahogy megláttam azt a fiatal nőt. – öhm...bocsánat a nevem Dr. Stephen Strange és ön? – A kezemet nyújtottam felé mosolyogva. Szerényen elmosolyodott és elfogadta a kezem.

– T/N V/N nagyon örülök és elnézést kérek a helytelen megnevezésért.

– Ugyan semmi baj T/N. – Szélesebben mosolyogtam rá. – Nem szokta senki sem tudni.

– Tudhatom, hogy miért doktor?

– Természetesen, régen idegsebész orvos voltam. Sajnos volt egy balesetem így többé nem tudok műteni, hisz ahhoz nagyon műgond kell. Ezért mentem el a szentélybe, hogy meggyógyuljak. Igaz többé nem műthettek, de az életem így is csodás. – Szélesebben mosolyodtam el, amit T/N viszonzott.

Timeskip, mert Stephen nem tud hova menekülni köpeny elől, mikor besokkal a mágiától

T/n már két hete itt van, nagyon jól kijövök vele, Wong és még köpeny is kedveli, ami igen ritka. T/N egyre többet van a könyvtárban, Wong szerint általában természeti varázslatokat olvas. Ma később fejeztem be a harci gyakorlatomat és a könyvtár mellett sétáltam el. Meglepődve tapasztaltam, hogy még van világítás, hiszen Wong már lefeküdt. Homlok ráncolva léptem be és halványan elmosolyodtam. T/N az egyik asztalra dőlve aludt, jobban megnéztem, hogy milyen könyvet olvas pontosan. Megdöbbentem, mikor időjárás módosító bűbájokat láttam. Magam felé fordítottam és jobban belemerültem.

– Honvágyam van. – Felkaptam a fejem és T/N mosolygott rám. – Norvégia legészakibb részén születtem. Nálunk ritka volt az, hogy elolvadt a hó. Mikor máshol eső esett, nálunk akkor is havazott lehet, hogy elolvadt, de akkor is.

– Ez a megszokás.

– Igen.

– T/N ezzel nincs semmi baj. Nekem is sokáig hiányzott a régi életem. Ha akarod szívesen segítek megalkotni a megfelelő varázslatot. Természetesen úgy, hogy ne legyen hideg, de ne olvadjon el.

– Azt megköszönném. – Leültem T/N mellé és elkezdtünk agyalni. Egyre többször dőlt nekem, végül T/N elaludt és a vállamnak dőlt. Mosolyogva emeltem fel és elvittem a szobájába. Letettem az ágyára, betakartam, majd egy kis habozás után megpusziltam az arcát. Ezek után én is mentem aludni.