lilyanabarton kérésére készült. Sajnálom, hogy ennyi ideig tartott. Mindenkinek jó olvasást. Ez a fejezet megtalálható SheilaBarnesStark  második könyvében is. Nézetek rá, mert piszok jól ír.

[Olvasó szemszöge]

Eleinte nagyon furcsa volt, hogy a Toronyban nem csak apa meg én, hanem a többi Bosszúálló is lakik. Szerencsére mindenkivel nagyon jól kijövök. Sammel sokszor megszoktuk viccelni a többiek, míg Natashával és Wandával jó csajos traccs partikat tartani és vásárolni. Hiába vagyok Tony Stark lánya én nem rajongok annyira a ruhákért, inkább szerelek kocsikat vagy páncélokat apával. Viszont elszoktam kísérni Wandáékat és néha-néha rám tukmálnak egy-egy ruhát. A Kapitánnyal bár nem sok eséllyel, de futni szoktam és rajzolni. Imádom hallgatni, ahogy a régi New Yorkról mesél Barnessal egyetemben. A legjobban mégis Clinttel jövök ki. Apa egyik elég durvára sikeredett bulija után kettőnknek kellett összeszednie a részeg társaságot, mivel Stevék küldetésen voltak. Nagy nehezen mindenkit ágyba fektettünk. Egyedül apa nem akart a saját ágyában aludni. Clint szobájába rohant be és magához ölelte az egyik párnáját. Hiába kértem szépen, erélyesen vagy fenyegettem meg, hogy a Hulk Buster páncéllal fogom kirángatni onnan. Csak legyintett és azt mondta, hogy a lánya vagyok úgy sem tudnám bántani. Én már majd felrobbantam, már azon voltam, hogy leordítom a saját apám fejét, de Barton csak megfogta a kezem és kihúzott a szobájából. Sajnos apa megoldotta valahogy, hogy csak ő tudjon éjszaka belépni a szobájába. Mondjuk nem csodálom Wilsonnal egyszer kicseréltük az összes szmokingját ugyan olyan színű estélyi ruhára. Természetesen a hozzá illő magassarkúak sem maradthatak el. A nappali kész káosz volt a buli miatt, a vendégszobák tele vannak a csapat olyan cuccaival, amik nem fértek be a szobájukba. Ezért felajánlottam Bartonnak, hogy aludjon az én szobámban. Az ágyam úgyis sokkal nagyobb mint egy franciaágy, tehát kényelmesen elférünk rajta, anélkül, hogy közel kellene lennünk egymáshoz. Hiába tartott a buli hajnal négyig, mi nem tudtunk aludni, ezért sokat beszélgetünk. Azután az este után egyre többet voltunk együtt. Végül egymásba szeretünk. Apának nem mondtam el, mert biztos vagyok benne, hogy kiakadna ránk. Apa a laborban van, Bannerrel és Peterrel. Nat elment vásárolni Wandával és Vízióval vásárolni. Ezúttal nem tartottam velük, mert megígértem, hogy vacsorát készítek. Magamban dúdolgatva kevertem meg a paradicsomos szószt. Egyszer csak két kar fonódott a derekamra és valaki belepuszilt a nyakamba. Megugrottam egy picit, de nagyon jól tudtam, hogy ki volt az.

– Clint!

– Honnan tudtad, hogy én vagyok az? - Kérdezte a fülembe susogva. Elmosolyodtam és szembe fordultam vele. Átkaroltam a nyakát, puszit nyomtam a szájára.

– Ezer közül is felismerném a kölnidet.

– Hmm...mi készül itt? Nagyon jó illata van.

– Mexikói húsos sajtos bab lesz a vacsora, az rotyog most is. - Bökök hátra a fejemmel. Visszafordultam a tűzhely felé és beletettem a sajtot, majd kevergetni kezdtem, hogy ne legyen csomós. Mikor a sajt felolvadt elzártam a gázt és elindultam volna a tányérokért, azonban Clint továbbra is mögöttem állt. Mikor arrébb akartam lépni szerelmem visszahúzott magához és a nyakhajlatomba fúrta a fejét.

– Clint engedj el, meg kell terítenem az asztalt. - Clint továbbra sem engedett el és egyre több puszit adott a nyakamra. A derekamra fonódó karját kezdtem el simogatni.

– Miss Stark vörös kód. - Ahogy meghallottuk apám mesterséges intelligenciáját egy pillanatra lefagytunk majd gyorsan szét rebbentünk. Egy kicsit átírtam Péntek programozását, hogy legyen egy olyan kód, amit akkor mond, ha a Clinttel való kis titkunk ne tudódjon ki. Akárki a csapatból közeledik hozzánk Péntek figyelmeztet minket. Most apa lépett be a konyhába szélesen vigyorogva. Gyorsan én is mosolyt varázsoltam az arcomra.

– Szia apa, hogy-hogy feljöttél?

– Szia kicsim, Legolas. Semmi különös, csak már végeztem a páncéllal és gondoltam feljövök, hátha kell egy kis segítség.

– Nem, nem kell, Clint sokat segített, de azért köszönöm. - Mondtam mosolyogva majd elővettem a tányérokat, amíg apa és Clint elment szólni a többieknek.

Timeskip, mert Clint Robin Hoodnak öltözik be Halloweenra

Vacsora után megkértem Clintet, hogy beszéljünk négyszemközt. Természetesen igent mondott. Két dolog miatt akartam vele beszélni. Az egyik az volt, hogy szerintem ideje elmondani a többieknek. A másik pedig az, hogy ma reggel megtudtam, hogy terhes vagyok. Mély levegőt vettem, mikor meghallottam, hogy valaki belépett a szobámba. Mosolyogva néztem az én kedvenc íjászomra.

– Szia, miről szerettél volna beszélni?

– Két nagyon fontos dologról lenne szó.

– T/N, drágám. Nekem bármit elmondhatsz. - Mosolygott rám kedvesen, leült mellém és elkezdte a kezemet simogatni.

– Clint...szerintem el kellene mondanunk nekik.

– Igen én is így látom és mi lenne a másik dolog?

– Igazából ez az ok amiért elakarom mondani nekik. - Megfogtam a kezét és a (még) laposhasamra vezettem a tenyerét. Clint először furcsállva nézett rám. Amikor leesett neki elkerekedett a szeme. Elvigyorodott és átölelte a derekamat miközben a lendület miatt hátra estünk. Az arcom minden egyes pontjára csókot nyomott.

– Édes istenem annyira szeretlek. És-és mióta...mármint mikor tudtad meg? Tudod már a nemét? Mond el kérlek. Ne inkább ne mond meg! Azt akarom, hogy meglepjen. - Felnevettem Clint izgatottságán.

– Clint ma reggel tudtam meg és nem, nem tudom a nemét. Mondjuk azt hiszem apának nem most kellene elmondanunk.

– Igen egyet értek. Tuti biztos, hogy kitekerné a nyakam. - Felnevettem, amin Clint csak mosolygott. – Mi lenne, ha karácsonykor mondanánk el? – Nekem jó. - Puszit adtam az arcára, majd kigurultam alóla és a nappali felé intettem, ahol a többiek tv-t néznek. Óvatosan bólintott egyet felállt, velem együtt indult el a nappaliba. Apa mosolyogva nézett ránk, egészen addig, amíg meg nem látta az össze kulcsolt kezünket. Dühösen nézett ránk.

– Kérlek, mond, hogy nem arról van szó, mint amire gondolok.

– Apa...én szeretem Clintet.

– T/N Barton nem való hozzád!

– Miért? Miért nem? - Kérdeztem, könnyes szemmel, amit apa nem vett észre.

– Mert túl öreg és egyébként is, mi van ha nem jön vissza egy küldetésről?! Hm?! Tudod, mit rajta legyetek boldogok, de ha itt hagyj ne gyere hozzám sírva. - Clint észrevette, hogy könnyek folynak végig az arcomon. Villámokat szóró szemmel fordult vissza az apámhoz. Megszorítottam Clint kezét majd elléptem tőle. Közelebb sétáltam apához, így már ő is láthatta a könnyeimet. – Tudod én emlékszem egy karácsonyra, még kis lány koromból. Emlékszem azt mondtad, hogy soha többé nem bántanál és, hogy mindent megtennél a boldogságomért. Most mégis az utamba állsz. - Letöröltem a könnyeimet és felrohantam a szobámba. Néhány perccel később egy óvatos kopogást hallottam meg az ajtómon. Nem gondolva végig, hogy ki lehet az kiszóltam, hogy szabad. Apa bűnbánó arcával találtam szembe magam, ami nagyon meglepett. Leült mellém, miután becsukta az ajtót.

– Kincsem én...én annyira sajnálom. Igazad van, örülnöm kellene, hogy boldog vagy. Csak olyan rossz érzés, hogy felnőssz. Mintha csak tegnap lett volna, hogy először fogtalak a kezembe. Olyan kis apró, törékeny voltál és ártatlan. Az én kis angyalom. – Elmosolyodtam és megöleltem őt. – Ígérem, hogy megpróbálok jó képet vágni hozzád és Legolashoz. - Felnevettem és még szorosabban öleltem az én zseni apámat.

Timeskip, mert Clint lelövi a szaloncukrokat a karácsonyfáról

Annak hála, hogy elmondtuk a kapcsolatunkat senkinek nem volt furcsa, hogy gyere többször hordom Clint ruháit. Szerencsére az igazságra senki sem jött rá. Már mindenkinek megvettem, mindent. Apának egy aprócska pár cipőt vettem és be is csomagoltam egy apró kis üzenettel, amit hangosan kell majd felolvasnia.

Mindenki megkapta már az ajándékát, kivéve apát. Az ajándékozás kezdete előtt megkértem, a többieket, hogy hadd adjuk mi oda Clinttel utoljára az ajándékot apának. Természetesen mindannyian belementek. Kicsit izgulva léptem oda apához. Clintnél volt a doboz nálam a kis levél.

– Apa arra szeretnénk kérni téged, hogy mielőtt kinyitod olvasd fel ezt a kis szöveget.

– Rendben, ahogy akarjátok. - Apa megköszörülte a torkát és mosolyogva nézett ránk. – Hamarosan újra tarthatsz a kezedben egy törékeny és ártatlan angyalkát. - Apa először lefagyott, akárcsak a mosoly az arcán. Miután magához tért másodpercek alatt kibontotta a csomagot. Láttam, ahogy könnyek csillognak a szemében, ahogy kiemelt a tenyerén tartva egy kis cipőt. Mindenki gratulált nekünk, a kicsi miatt és apa még Clintet is megölelte nem csak engem. Észrevettem, hogy Steve és Bucky vigyorogva indulnak el a szobáik felé, mikor visszajöttek nem ugyan az a felső volt rajtuk mint előtte. Apa kezébe nyomtak egy ugyan olyan pulóvert, mint amit ők is viseltek.

Nagypapa kommandó

Apát kivéve mindenki elkezdett nevetni. Meg kellett kapaszkodnom szerelmem vállába. – Hát Stark most már nem szívhatod a Kapitány vérét, mert öreg. Hisz neked már unokád is lesz! - Mondta Sam, ami miatt mindenki újra elkezdett nevetni. Apa is elvigyorodott, hozzám sétált és egy apai csókot nyomott a homlokomra.