Mindenki kedvenc Amerika Kapitányt játszó színészével készült. Remélem tetszik 😊😊😊   RitaNmeth0 köszönöm szépen az öteltett 

F/N: fiad neve

[Olvasó szemszöge]

– Nem értem, hogy mi bajod van!

– Az a bajom, hogy a drága Emily folyton rád mászik és direkt elrontja a szövegeit! Te észre sem veszed ezeket.

– Jaj T/N ilyenről szó sincs Emily csak izgul. Nagyon szereti a Marvel filmeket.

– Oké ezt értem, de minek kell babusgatnod?!

– Nem babusgatom, csak segítek neki.

– Igen és készségesen elfogadja főleg, mikor végzel az edzésekkel. - Kezdtem gúnyosan, mire Chris csak a szemét forgatta.

– T/N ne legyél ilyen gyerekes.

– Nem vagyok gyerekes! Te vagy túl naiv, ha azt hiszed, hogy nem akar felszedni! - Kiabáltam vele.

– Ugyan már ilyenről szó sincs csak féltékeny vagy!

– Én? Féltékeny? Arra a nőre? - Kérdőn vontam fel a szemöldökömet, hisztérikus nevetésben törtem ki. – Akkor se lennék rá féltékeny, ha ő lenne az utolsó élő nő rajtam kívül!

– Ha nem vagy féltékeny, akkor mégis mi bajod van Emilyvel?!

– Azon kívül, hogy folyton rámászik a pasimra és játssza a hülye libát nincs vele semmi bajom. - Válaszoltam neki, mire idegesen forgatta meg a szemeit.

– Ez csak duma.

– Nem Chris ez nem csak duma! Hidd el, ha nem lennék itt már rég felkínálta volna a szolgálatait.

– Na jó T/N ebből elég! Amíg itt vagyunk egy szót nem akarok hallani ebben a témában.

– Miért nem? Mert igazam van?

– Nem azért mert ezt már nem bírom tovább! - Egy percre lefagytam, hatalmasat nyeltem. Könnyes szemmel néztem fel Chris idegesen csillogó szemeibe.

– Te...tessék? – Kérdeztem mire egy pillanatra lehajtotta a fejét.

– T/N én ezeket az értelmetlen vitákat már nem bírom tovább szerintem szakítanunk kellene...- Könnyes szemmel bólintottam egyet, elkezdtem összepakolni a holmimat, miközben egyre erősebb lett a hányingerem. Megnéztem a naptáramat és feltűnt, hogy késik a menszeszem. Homlokráncolva tettem el az utolsó cuccaimat. Remélem, hogy a gyanúm nem lesz valóság. Hívtam egy taxit, hogy ne kelljen sokat gyalogolnom és ne kelljen Chrisnek elvinnie. Chris a kis kanapén ült és éppen telefonált.

– Igen, a holnap este jó. Rendben majd hatkor megyek érted szia. - Gúnyosan elmosolyodtam. – T/N kérlek ne néz így rám ez csak egy vacsora lesz. Egyébként is a munkáról fogunk beszélni.

– Jah persze. -Elindultam kifelé, Chris felállt és elkapta a csuklómat.

– T/N várj elviszlek.

– Nem kell már hívtam taxit. Ne, hogy kifáraszd magad Emily előtti. A végén még csalódna a teljesítményedben...- Mély levegőt vett, az orrnyergét kezdte masszírozni.

– Na láttod ezért mentem bele a randiba. Igen beismerem tényleg randira megyek Emilyvel! Sőt ez már nem is az első lesz! Már várom, hogy ne kelljen hazudnom neked! - Pofon vágtam és elrohantam. Szerencsére a taxi már itt volt így hamar eltűnhettem. Amint becsuktam az ajtót elkezdtek folyni a könnyeim. A Kocsi visszapillantó tükréből láttam, hogy Chris kirohant és a jármű után sietett. Megkértem a sofőrt, hogy ne álljon meg. Elmentem egy patikába és vettem egy terhességi tesztet. Mikor haza értem a lakásomba megcsináltam a tesztet. Amíg az eredményre vártam összepakoltam Chris itt lévő cuccait és egy dobozba tettem őket. A dobozra ráírtam, hogy C. E. így ő is könnyen meg fogja találni az előszobában. Amikor megnéztem azt hittem mindjárt elájulok. Lemondtam a mostani lakásomat és vettem egy másikat, hogy Chris ne találjon meg sem engem, sem a kicsit.

Timeskip, mert Mackie mindig leakarja vetkőztetni Stant

Négy év telt el azóta, hogy Chrissel szakítottam. Azóta megszületett a kis fiam F/N. Gyönyörű szép szeme van, amit az apjától örökölt, bár az igazat megvallva az arca is nagyon hasonlít Chriséhez. F/N nagyon kíváncsi a világra és sokszor hiperaktív. Ilyenkor nehéz egyedül álló anyukának lenni. Néhány hónappal a szakítás után Chris keresett engem, de nem válaszoltam neki. Láttam az Emilyvel készült közös képeiket, nagyon boldognak tűnik nélkülem. Most forgatják a harmadik Bosszúállók filmet. F/N most is kikönyörögte tőlem, hogy menjünk le a parkba. Mosolyogva figyeltem a csúszdázó homokozó kis fiamat. Elővettem az egyik kedvenc könyvemet és folytattam az olvasást. Leültek mellém ezért felnéztem, de teljesen lefagytam, mikor megláttam őt. Hiába a tüsi haj és a borosta így is könnyen felismertem. Négy év után itt ült mellettem kis fiam édes apja és mosolyogva figyelt engem napszemüvege mögül.

– Nem hittem volna, hogy a városban maradsz, de örülök, hogy így döntöttél. Kerestelek a lakásodon, de a főbérlő azt mondta elköltöztél. - Visszafordultam a kis fiam felé, nem akartam sem beszélni, sem találkozni vele.

– Nem akartam egyetlen egydolog miatt elköltözni. A munka miatt is nehéz lett volna.
– Ott is kerestelek, de azt mondták, hogy már nem ott dolgozol. - Fordult teljes testtel felém összevont szemöldökkel. Lehajtottam a fejem és az ölemben lévő kezemet kezdtem el piszkálni.

– Igen tudom, hogy kerestél. Én kértem meg mindenkit, hogy ezt mondja neked.

– T/N annyira sajnálom azt, amit négy éve mondtam. Igazából, akkor volt az első találkozóm Emilyvel, mikor elmentél. - Fejezte be egyre halkabban. Megvontam a vállamat és minden irányba néztem csak Chris irányába nem. – Mond csak mi újság veled?
– Semmi érdekes. Chris mit akarsz tőlem? - Fordultam szembe vele, kérdésem hallatán fájdalmas mosoly szökött ajkaira.

– T/N beszélnünk kell...

– Nem Chris! Nekünk nincs mit megbeszélni! - Válaszoltam neki folytot indulattal, oldalra kaptam a fejem ahogy meghallottam az ismerős trappoló lépteket. Mosolyt varázsoltam az arcomra, mikor a kis fiam ideért felkaptam az ölembe és a térdemre ültettem. A szemem sarkából figyeltem Chris döbbent arcát.

– Mami láttam, hogy bajban vagy ezért jöttem, hogy megmentselek.
– Tényleg kincsem? - Puszit nyomtam a homlokára. – Nagyon ügyes vagy, megmentettél.

– Ki ez a bácsi?

– Tudod ő egy régi ismerős.

– Régi barát? - Kérdezte kíváncsian csillogó szemekkel, mire az apja is lentebb tolta a napszemüvegét. Nyeltem egyet, két kék szem pár várta a válaszomat. Utóbbi még izgatott szemmel figyelt engem. Mély levegőt vettem és mosolyogva simogattam meg kis fiam fürtjeit.

– Nem édes, nem barát csak egy ismerős. -Néztem jelentőség teljesen Chrisre, aki csalódottan biccentett egyet. F/N összevonta a szemöldökét, de bólintott egyet. Miután elraktam a könyvemet felálltam kezemben a kisfiammal. Chris is felállt, jobban szemügyre vette F/N-t, engem pedig levert a víz. – De anyu nem maradhatunk még egy kicsit?

– Nem is tudom kincsem...

– Azt mondtad holnap nem mész dolgozni.

– Ez így is van, de mi lenne, ha haza mennénk és megnéznénk a kedvenc filmedet.

– Az Amerika Kapitányt? - Kérdezte csillogó szemmel, mire mosolyogva bólintottam egyet. Letettem a fiamat, hogy elinduljunk haza, mikor Chris elénk sietett. Legugolt a fiam elé és mosolyogva nézett rá.

– Mond csak hány éves vagy? - Kérdezte kedvesen, mire én idegesen nyeltem egyet. F/N felmutatta négy ujját, mire Chris döbbenten nézett rá, majd fel rám.

– T/N kérlek beszélnünk kell. - Nemlegesen ráztam a fejem. – T/N addig nem hagyom, hogy haza menjetek, amíg nem beszéltük meg a dolgokat. Lehunytam a szememet és leguggoltam F/N elé. – Kincsem mi lenne, ha egy kicsit még vissza mennél játszani? Megmenthetnéd Buckyt megint, ahogy mindig szoktad, jó? - Vigyorogva bólogatott, majd rohant el a park mászókákkal tarkított része felé. Chris visszakísért ahhoz a padhoz ahol előzőleg ültünk. Mind ketten a gondolatainkba mélyedve figyeltük a kis F/N-t. Néha félve pislogtam a szótlan férfi irányába.

– Szóval megmenti Buckyt mi? - Elmosolyodtam és kicsit lehajtottam a fejem. – Igen. Imádja mind őt, mind Amerika Kapitányt. Az egész szobája másból sem áll ki csak Vasemberből, a Tél Katonájából és...

– Belőlem. - Fejezte be vigyorogva, miközben felém fordult, bólintottam egyet. – Miért nem mondtad el?

– Mit mondhattam volna? Az után tudtam meg, hogy szét mentünk és hadd emlékeztesselek, hogy nem a legszebb módon váltunk el.

– Igen tudom és sajnálom. - Lehajtotta a fejét, megfogta az egyik kezemet. – De T/N a fiadnak szüksége van egy apára, nekem meg rád van szükségem. - Nézett végig a szemembe kék íriszeivel, mire könnyek kezdték el marni az enyéimet.

– Kérlek ne csináld...

– Mégis mit?

– Ne adj reményt arra, hogy újra együtt leszünk, hogy aztán megint itt hagyj.

– Ha az emlékezetem nem csal, akkor te hagytál ott engem. megjegyezném teljesen jogosan. - Felnevettem és legördült egy könnycseppem.

– Chris...

– Komolyra fordítva a szót. Szeretném újra kezdeni veled és vele. - Szorította meg a kezem és elkezdte simogatni az ujjbegyeivel. – T/n még mindig szeretlek és akkora hülye voltam. Igazad volt naiv voltam, akkor miután kiderült, hogy szét mentünk Emily elkezdett nyomulni és...- A vállamra hajtotta a fejét. – Nem tudom elmondani, hogy mennyire sajnálom.

– Ugye tudod, hogy egy bocsánat kéréssel nem oldod meg? - Felemelte a fejét és újra a szemembe nézett.

– Bejuttatlak titeket a forgatásra! A fiad biztos imádná.

– Ha elsősoron engem akarsz visszaszerezni nem engem kellene lenyűgöznöd?

– Ööö...de igen, viszont mivel anyuka vagy egyszerűbb, ha a fiadon keresztül nyűgözlek le téged.

– Helyes és még okos is, igazán meg lepett Kapitány. - Kacsintottam rá mosolyogva, mire elvigyorodott. F/N a Kapitány szót kiabálva ugrott közénk, mire mindkettőnkből kitört a nevetés. Ez után F/N-t nem lehetett lelőni és végül is megbeszéltük Chrissel, hogy mikor visz be minket. Nem mondom, hogy nem esett jól, hogy próbálkozik.