Ez is egy középkor AU lesz, mint a legutóbbi Steves. Mindenkinek jó olvasást 🙂

[Bucky szemszöge]

Reggel Phillips ezredes elküdött járőrözni az üzleti negyedben. Morogva indultam el miután felvettem a felszerelésemet el is indultam. Gyűlöltem az üzleti negyedben járőrözni. Fenhélyázó banda az összes itt élő és mikor árvák kérnének egy kis ételt elküldik őket. Tudom jól mert Stevevel mi is sokat jártunk ide, hátha megsajnálnak minket és adnak egy kevés falatot. Akkor még nem adtak, de miután Steve lett a város Kapitánya és látták a változást rajta, sokan változtattak eddigi hozzá állásukon. Igaz nem mindenki változott, de sokkal jobb a helyzet, mint amilyen a mi gyerekkorunkban volt. A pékség éppen akkor rakta ki a kenyeret egy kicsit hűlni. Ekkor lépett egy csuklyás alak oda és elvett egy kenyeret.

– Hé, te ott! Azonnal állj meg! - Kiáltottam rá, mire összerezent és elkezdett rohanni én pedig utána siettem. – A király nevében állj! - Kiáltottam megint, de mintha a falnak beszélnék. Teljes erőbedobással futok a tolvaj után és sikerül is utol érnem. Megfogtam a csuklyája szélét és lerántottam a fejéről, miközben az alkarját. Teljesen ledöbbentem, de erősen fogtam a nő karját. Fél hosszú mogyoró barna haja gyenge fonatban hullott jobb vállára, néhány rövidebb hajszál mandula vágású arcát csiklandozta. Őzike szemei ijedten pislogtak fel rám. Próbált szabadulni tőlem, de másik kezében erősen szorította a lopott kenyeret.

– Kérem a kenyeret és akkor szabadon engedlek. Nem foglak bevinni az őrsre, ha visszaadott, amit elloptál.

– Ezt...ezt nem tehetem meg...- Suttogta maga elé, miközben a földet és a környeztet pásztázta. Felvettem a szigorú arcomat.

[Olvasó szemszöge]

Muszáj elszabadulnom tőle. Nem tehetek mást szükség van az ételre másutt. Ő ezt nem érheti meg, neki biztos mindene meg volt gyerekkorában. Nekem mindig küzdenem kellett minden falatért, amit úgy is másoknak adtam, mert nekik jobban kellett.
– Na idefigyelj vagy ideadod nekem önként a kenyeret vagy az őrsön fogjuk elvenni tőled a fiúkkal és abban nem lesz köszönet. - Morogta nekem az Őrmester. Kicsit furcsa, hogy egy ilyen magas beosztású tiszt járőrözik, de ez nem igazán érdekel. Mély levegőt vettem amilyen gyorsan csak tudtam felrántottam a térdemet és az Őrmester legérzékenyebb pontjába rúgtam. Fájdalmasan felnyögött és mind két kezével odakapott. amilyen gyorsan tudtam elfutottam. Legnagyobb bánatomra hamar meghallottam az erős lépteket mögöttem. Morgolódva futottam még gyorsabban, szerencsére innen már nincs messze az a romos ház, ami régen az árvaház volt. Az árvák, mint mindig ilyenkor a várost járják, kivéve egy kis fiút. Neki szoktam lopni, mosolyogva léptem oda a földön ülő fiúhoz.

– Szia Johnny, hogy vagy?

– Máris visszaértél? - Kérdezte örömtől csillogó szemekkel, mire én bólintottam egyet. Johnny arca hirtelen ijedté és egyben haragossá vált, kérdőn vontam össze a szemöldökömet. – Nem hagyom, hogy elvigye! T/N jó és-és én megfogom védeni! - Johnny hirtelen felállt, de mivel csak egy lábbal született így elesett volna, ha nem kapom el és ültetem vissza a földre.

– Kicsi nyugalom...Tessék itt a kenyér ezt pedig én elintézem, jó?

– De-de T/N...-Kezdte Johnny, de egy puszit nyomtam a homlokára és a kezébe nyomtam a kenyeret és egy kicsit megtörtem, hogy könnyen tudjon enni belőle. Könnyes szemmel álltam fel és lehajtott fejjel sétáltam az Őrmesterhez. Egészen addig sétáltam, amíg meg nem láttam a bőr csizmába bújtatott lábakat.

[Bucky szemszöge]

Ahogy megláttam azt, ahogy a tolvaj egy kis fiúnak adta oda a kenyeret megtorpantam. Nem tudtam odamenni és elrángatni őt onnan. Ahogy az a kis fiú elkezdett velem kiabálni egy kicsit hátra hőköltem. T/N így hívják, csodaszép neve van és láttam, hogy mind ketten szomorúan váltak el a másiktól. T/N lehajtott fejjel állt meg előttem. Egy idő után felém nyújtotta mind két kezét, gondolom arra várt, hogy megbilincselem. Mosolyogva vezetem kezeit a teste mellé és két ujjammal az álla alá nyúltam.

– Mond csak hogy hívnak? - Kérdezem halkan, kedvesen mosolyogva, hogy éreztessem vele nem kell félnie tőlem. Ahogy láttam T/N teljesen meglepődött, hatalmasat nyelt és ahogy észrevettem egy kicsit el is pirult. – T/N... T/N V/N.

– Nos T/N nekem szükségem lenne egy kis segítségre a házam körül. Tudod van egy kis kertem és a munkám miatt nem mindig van időm rendbe tenni. Értesz a növényekhez? - Kérdezem felvont szemöldökkel, mire egy apró bólintás a válasz. – Remek akkor mi lenne, ha nekem dolgoznál? Nem fizetnék sokat, de eleget ahhoz, hogy tudj segíteni neki. - Mutatok a háta mögé a kis fiúra. Könnyes szemmel ugrott a nyakamba.

– Köszönöm, köszönöm Őrmester! Nem is tudja, hogy mennyire hálás vagyok önnek! - Motyogta a fülembe, mosolyogva tartottam meg a derekánál fogva.

– Kérlek hívj csak Buckynak. Nem szükséges Őrmesternek szólítanod. Rendben?

– Rendben...- Engedett el és mosolyogva indultunk el az otthonom felé, hogy minél hamarabb elkezdhessen dolgozni. Elmondása szerint már nagyon várja.