[Olvasó szemszöge]

Tony Stark testvérének lenni nem könnyű, de Tony mindig is figyelt arra, hogy engem ne keressenek meg az ő ügyei miatt. Pár napja a drágalátos bátyám felkeresett, hogy kellene neki valaki, aki segít a páncélokkal és a cég ügyeivel. Mosolyogva léptem be a Torony ajtaján. megöleltem Tonyt, ahogy felállt a hallban lévő székek egyikéből.

– Örülök, hogy látlak Tony.

– Én is nagyon örülök neked, húgi. – Még mindig a karjaiban tartott engem, miközben egy puszit adott a homlokomra.

– Mi is lenne a dolgom pontosan, bátyóka? – Kérdeztem szélesen vigyorogva, mire csak morgott egyet.

– Igazából nekem kellene segítened a páncélokkal, a papírmunkát a céggel megoldom. Viszont néha megakadok a páncélokon és kell egy másik zseni véleménye is.

– Nagyon szívesen segítek neked bármiben. Ha már itt tartunk nekem miért nincs saját páncélom?

– Teljesen kizárt dolog T/N!

– Mégis miért? Tony segíthetnék nektek, ezt te is tudod. – Tony elengedett, megfeszítette az állkapcsát. Nemlegesen rázta a fejét, elindult a lift irányába.

– Ne csináld már Tony! – Még csak rám se nézett, makacsan előre ment. Gyorsan utána mentem. – Tony! Anthony! – Sajnos nem értem a lifthez időben, bezárult előttem, mielőtt elérhettem volna őt. Mély levegőt vettem, megráztam a fejem. Megállt mellettem egy férfi, nálam olyan fél fejjel lehetett magasabb nálam. Körülbelül állig érő haja volt, amit a tarkóján kötöttöte össze. Kérdőn fordult felém, majd elmosolyodott.

– Hova megy, hölgyem?

– Valószínűleg oda, ahova maga. – Néztem rá a szemem sarkából, kicsit meglepődött, de elvigyorodott. Megérkezett a lift és mind ketten beszálltunk, megnyomta az egyik felsőbb emelet gombját.

– Kihez jött, ha szabad kérdeznem? – Mosolyogva néztem magam elé, úgy voltam vele, hogy kicsit megszívatom.

– Nos elméletileg én vagyok Mr. Stark segédje, de ahogy láthatta igen hamar feladta ezt. – A férfi felnevetett, közelebb lépett hozzám.

– Ez igazán szokatlan Tonytól. Általában a nők menekülnek tőle, nem pedig fordítva.

– Hát soha nem voltam egyszerű esett legalábbis a bátyám szerint. – Lágyan elmosolyodtam, ahogy arra gondoltam, hogy Tony hányszor mondta ezt. Természetesen csak poénból, tudom jól, hogy a testvérem sosem bánta meg. A velem utazó férfi szélesen elvigyorodott, átölelte a vállamat.

– Nos, ha Tonyban nem volt elég kurázsi, bennem nem fogsz csalódni. – Súgta az ajkaimra, mire teljesen ledöbbentem. A szemem sarkából láttam, hogy hamarosan felérünk a megfelelő emeletre. Elmosolyodtam, megfogtam a kezét, mire a mosolya szélesebb lett. Kicsavartam a kezét és a lift falának nyomtam. Ekkor nyílt az ajtó és meg láttam a bátyámat, Amerika Kapitánnyal és Wilson álltak előttünk. Mind három férfi döbbenten nézett ránk.

– T/N te mit csinálsz?

– Gyors kérdés, minden csapat társad ilyen nőcsábász? Ha igen akkor meggondolom, hogy itt dolgozzak-e. – Tony elmosolyodott és megrázta a fejét.

– Nyugi T/N, csak Barnes próbál meg olyan jó lenni, mint én.

– Barnes? Mármint az a Barnes?

– James, Bucky Barnes, nagyon örvendek. – Szólalt meg a fém karú, miközben az arca a lift falának nyomódott. – Én kit tisztelhetek benned?

– T/N Stark.

– Stark? – Kérdezte Rogers Kapitány, mire felé fordultam és mosolyogva bólintottam egyet. – Miss Stark kérem elengedné a barátomat?

– Ugyan Kapitány, maradjunk a T/N-nál/-nél. Ha már ilyen szépen kérte. – Elengedtem Barnes Őrmester kezét, megdörzsölte a csuklóját.

– Stark nem is mondtad, hogy ilyen tökös lányod van. – Elkerekedett a szemem, kirúgtam a lábát közben kivettem a kését az öv tokjából.

– Nem a lánya, hanem a húga vagyok.

– Igen? Akkor mi lenne, ha egy vacsora közben kifejteném a bocsánat kérésemet? – Felnevettem, ami meglepett mindenkit, megveregettem a vállát.

– Majd ha megtudja mi az, a jármű, amibe első hallásra beleszerettem. – Kisétáltam a liftből, lesétáltam a döbbent trió mellett. – Ó és Barnes Őrmester, még a bátyám sem tudja, hogy mi az. – Kacsintottam, majd a lépcsőhöz sétáltam és lementem a laborok szintjére.