Bucky ~21
Ebben a fejezetben a Hydra nem fog lebukni és nem is próbálták megölni Furyt. Valahigy rájönnek, hogy lehet Buckyt sokáig kiolvasztva tartani anélkül, hogy emlékezni kezdene. Mindenkinek jó olvasást.
[Brock szemszöge]
Komótosan sétáltam a folyosókon. Nem igazán zavart, hogy a Shield fényes és tiszta folyosóit, a Hydra komor, rideg, beton folyosóira cseréltem. Mikor elértem Pierce irodáját bekopogtam és vártam az engedélyemet. Mikor az igazgató megszólalt beléptem. Meglepődtem, mikor a Tél Katonája is bent volt a szobában. Vigyázz állásban megálltam Pierce előtt.
– Uram, mit tehetek önért?
– Örülök, hogy itt van Parancsnok. Azért hívattam, mert szeretném megbízni valamivel.
– Mi lenne az uram? Ha kell rögtön indulok. – Pierce szélesen elvigyorodott és nemlegesen rázta meg a fejét.
– Nem kell sehova se menni Parancsnok. A megbízásom ön számára az, hogy szállásolja el a Katonát az ön házában. – Döbbenten kerekedett ki a szemem, kérdőn fordultam a semleges arcú férfi felé.
– Uram ez lehetetlen, hisz a Katona...
– Nem lesz semmi baj Parancsnok, tudósaink rájöttek, hogy lehet az állapotát stabilizálni. – Valóban? Ez igazán lenyűgöző uram, de ott van az unokahúgom. Én nem vihetem haza.
– Az unokahúgának nem lesz semmi baja, a Katona nem fogja bántani hacsak ön nem ad rá parancsot. Már elmondtam neki, hogy mindenben önre kell hallgatnia. – Mély levegőt vettem, hiába próbáltam volna felhozni bármit az ellen, hogy ne költözzön hozzám. A számat húzva bólintottam egyet főnökömnek, majd intettem a Katonának, hogy jöjjön velem. Fog csikorgatva pakoltam össze a holmijaimat és indultam a garázsba. Fogtam egy nagyobb kocsi kulcsát és beszálltam. A Katona kérdés nélkül ült be az anyós ülésre, elindultam haza. Mikor kihajtottam a bázis területéről, felgyorsítottam.
– Igaz amit Pierce mondott?
– Nem értem a kérdését Parancsnok.
– Arról, hogy azt teszed amit mondok igaz?
– Igen Parancsnok igaz. Mr. Pierce azt mondta, hogy mindenben önre kell hallgatnom.
– Remek, gondolom hallottad, hogy van egy unokahúgom.
– Igen Parancsnok, hallottam.
– Nagyszerű, azt szeretném, hogy mikor nekem bevetésre kell mennem vagy csak egyáltalán nem vagyok a közelében vigyázz rá, világos? Védd meg őt bármitől, érthetően fogalmaztam?
– Igen, uram! – Halványan elmosolyodtam, többet nem szóltunk egymáshoz. Siettem haza T/N-hoz/-höz. Amint leparkoltam a ház elé nyílt a bejárati ajtó T/N rohant kirajta mosolyogva. A karjaimba vetette magát, úgy ölelt meg.
– Úgy hiányoztál.
– Te is nekem kicsi.
– Ő ki? – Fordult T/N a Katona felé.
[Olvasó szemszöge]
Mosolyogva néztem a kocsi mellett állóra. Az arcán nem látszott semmi érzelem nem látszott arra sem reagált semmit, hogy ránéztem.
– Hogy ő? Hát ő velünk fog lakni.
– Azt gondoltam és azt is tudom, hogy veled dolgozik. A kérdésem arra utalt, hogy mi a neve.
– Ő a Tél Katonája és mielőtt megkérdezed nem tudok róla, hogy lenne más neve. – Megforgattam a szemem és közelebb léptem a másik férfihez. Mosolyogva nyújtottam neki a kezem.
– T/N Rumlow nagyon örvendek. Téged hogy hívnak?
– Ahogy a Parancsnok is mondta nekem nincs nevem Miss Rumlow. – Felnevettem a megnevezésen, a kocsiból kivettem a nagybátyám táskáját és elindultam befelé. Mindketten egyszerre léptek mögém.
– Mi lenne, ha Wi-nek hívnálak? És kérlek szólíts T/N-nak/-nek a Miss Rumlow nem igazán én vagyok.
Timeskip, mert Bucky úgy néz szét mindenhol, mint egy kis gyerek a játékboltban
Morogva ültem le nagybátyámmal szembe. Wi már lassan egy hónapja lakik velünk és már mindent próbáltam, hogy kicsikarjak belőle valami érzelmet. Brock rám vigyorgott, miközben beleivott a kávéjába.
– Mi az kicsi?
– Wi még nálad is rosszabb...minden ami nálad bejött nála nem használt. Fogalmam sincs hogy kellene őt megmosolyogtatnom. – Brock felnevetett, összeborzolta a hajamat.
– Te vagy a legmakacsabb, legkedvesebb fiatal lány akit ismerek. Tudom, hogy rájössz a megoldásra, egyébként is ugyan olyan vagy, mint én.
– Kiállhatatlan és szarkasztikus?
– Haha nagyon vicces. – Felnevettem és visszamentem a szobámba. Nem meglepő módon Wi az ablakom melletti babzsákban ült és az egyik könyvemet.
– Tetszik? – Rám kapta a tekintetét és bólintott egyet. – Én személy szerint imádom ezt a könyv sorozatot. Ha akarod szívesen odaadom neked az egész sorozatot.
– Azt megköszönném T/N. – Mosolyogva bólintottam egyet, a könyves szekrényemhez léptem és kivettem a maradék hat könyvet. és a babzsákom mellé tettem. Biccentett egyet és folytatta az olvasást. – Mond csak te mindenkivel ilyen vagy? Vagy csak engem tisztelsz meg ezzel az érzelemmentességgel?
– Arra képeztek ki, hogy ilyen legyek T/N. Ahogy te fogalmaztál érzelemmentes.
– Téged ez nem zavar? Mármint az érzelmek nagyon fontosak Wi.
– Számomra nem fontosak T/N. – Felsóhajtottam és besétáltam a fürdőszobámba kijöttem egy nagy vödör vizes lufival, kinyitottam a teraszajtómat és kiléptem rajta. – T/N mit csinálsz?
– Feladom, soha nem fogok tudni mosolyt varázsolni az arcodra. Amikor valami túl sok, ezt csinálom. – Intettem neki, hogy jöjjön ki, mikor ő is kint állt, letettem a vödröt. Brock a medence mellett feküdt napszemüveggel az arcán. Kissé gonoszan elvigyorodtam, Megfogtam az egyik lufit, dobásra emeltem. Utoljára még Wire kacsintottam, majd megdobtam Brockot. Nem pazarolva az időt fogtam a következőt majd a következőt. Nagybátyám csurom vizesen állt fel. Víztől csöpögő hajjal állt fel. Feltolta a szemüvegét szigorú arccal nézett rám, de a szemei vidáman csillogtak.
– T/N neked elment az eszed?
– Ha elment volna egyszer sem találtalak volna el, nemhogy folyamatosan. – Brockkal egyszerre nevetnünk fel, meg kellett kapaszkodnom Wi vállában. Ránéztem és láttam egy halvány félmosolyt a szája sarkban. Döbbenten néztem rá, majd visszafordultam Brock felé. Mosolyogva és büszkén nézett rám.
– Még mindig úgy gondolod, hogy nem kellenek az érzelmek?
– Talán tévedtem. – Mosolyogva öleltem meg, amit Wi rögtön viszonzott.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top