[Olvasó szemszöge]

Mostanában nincs sok dolgunk. A napok átlagosan telnek, mondjuk ez nem pont a legjobb szó rá. Mivel az átlagosba beletartozik az, hogy a Shield félszemű fejese beugrik hozzánk. Vagy felüti a fejét kisebb-nagyobb főgonosz vagy ördögi zseni. Most viszont ez sem történt meg. A nappaliban feküdtem a kanapén úgy, hogy a fejem lelógott róla. A locsolót figyeltem ami a Tony szerinti tökéltes gyepet öntözte. A tolóajtón lassan egymás után folytak le a vízcseppek. Egyszer csak Clint huppant le mellém. Mosolyogva vizslatott.

– Ennyire látványosan ne und halálra magad.

– Mi lenne, ha filmet néznénk? Készítek pop-cornt te meg szólj a többieknek rendben? – Clint bólintott egyet, felálltam és a konyhába siettem. Húsz perc alatt a többiek is mind a nappaliban voltak és én is elkészültem az öt nagy tálnyi pattogatott kukoricával. A kihordásukban Romanoff segített. Wanda, Vízióval együtt egy nagyobb babzsákban foglalt helyett. Nat, Bruce egy fotelt bitorolt, míg Sam Steve, Tony és Bucky egy kanapén terpeszkedett. Bár az igaz, hogy Tonyt Stevenek kellett felrángatni a műhelyből, de ez mellékes. Clint, Thor pedig a másik kanapén ültek. Leültem Clint mellé és letettem a pattogatott kukoricákat a dohányzó asztalra. Barton vállának dőlve hallgattam, ahogy a többiek azon vitáznak, hogy mit nézzünk. Végül az Eragon filmre esett a választás. Steven és Buckyn kívül mindenki ismert. A film negyedéig Sólyomszem vállának dőlve néztem, aztán úgy helyezkedtem, hogy a fejemet Clint ölébe tudjam hajtani. A lábamat átvetettem a kanapé karfáján. Egyre laposabbakat pislogtam. Néhány percig még figyelemmel követtem a film eseményeit, végül lehunytam a szemem és elaludtam.

– T/N. Kérlek kelj fel. Szeretnék menni. Megígértem Hillnek, hogy segítek egy akcióban és hamarosan indulunk. - A szememet dörgölve ültem fel.

– Kéérlek csak még egy kicsit maradj. Olyan kényelmes.

– Tudom. - Felelte Barton vigyorogva. – Viszont hosszú ideje használtál párnának, de most mennem kell. Shieldnek szüksége van rám.

– Jó oké ezt értem. Csak hogy tudod, nagyon jót aludtam. Piszok kényelmes párna vagy- Ropogtattam ki a hátamat, Clint rögtön felállt, amint nem feküdtem az ölében. Barton hamar eltűnt a szemem elől. Szét nézve láttam, hogy Tony a konyhában Steve, Sam és Bucky pedig a kanapén ült. A többiek azonban felszívódtak. Csillogó szemmel néztem vissza Stevere. – Steve figyelj te nem...- Ásítottam egy nagyot. Kapitány mosolyogva nézett rám.

– Sajnálom T/N, de teljesen elgémberedtem. Megyek futok egy kicsit. - Lebigyesztett szájjal néztem rá. Elkezdett felállni és letette az eddig ölében lévő üres tálat a kis asztalkára a kanapé mellett. – Bocsáss meg, de most nem tudok a párnád lenni.

– Nem is használlak titeket annyiszor párnának, hogy menekülnötök kelljen. - Fontam össze a karjaimat magam előtt.

– Várj Steve megyek veled! - Kiáltotta el magát Sólyom és Amerika hőse után sietett.

– Ahogy gondolod Sam, de nem fogok a kedvedért lassabban futni. T/N, lehet, hogy Buck vállalja a párna szerepet.

– De kedves vagy Kapitány, hogy hagysz itt valakit magad helyett.

– Én mindig kedves vagyok. – Kacsintott mosolyogva, miközben becsukta az ajtót maga és Sólyom mögött.

– Még mindig fáradt vagy? - Kérdezte Bucky, megtörve a beállt némaságot.

– Nem, már nem. Csak az agyam még nem indult be. - Mosolyogtam rá Jamesre, miközben elfeküdtem a kanapén. – Pedig olyan jót aludtam Clint ölében. - Bucky felnevetett, én pedig felé néztem.

– Igen, láttam már egy párszor.

– Nem vagy vicces Barnes. Nem szoktam mások ölében aludni.

– Dehogyis nem drágám. - Hallottam Tony hangját a konyhából. Stark csettintett egyet, mire a tévé képernyőjén fényképek jelentek meg rólam. Tátott szájjal néztem farkasszemet magammal, ahogy Sam, Clint, Tony, Thor, Nat, Wanda, Vízió és Steve vállának dőlve vagy éppen ölében feküdve aludtam.

– Tony! Mégis minek csináltad ezeket?!- Kérdeztem megsemmisülten.

– Egy nem én voltam hanem Natasha. Kettő szeretném megjegyezni, hogy a mesterséges intelligenciám ígyis úgyis lát mindent, ami a házban történik. Fürdőszobák kivételével természetesen. Nem vagyok perverz, hogy nézem ki hogy mosakszik. - Fintorgott el a végén egy pillanatra. Tasha ekkor lépett be.

– Natasha nem szép dolog egy alvó embert lefotózni. Nem értesz egyet? - Jegyeztem meg összevont szemöldökkel, szélesen mosolyogva.

[Bucky szemszöge]

Szememet forgatva figyeltem, ahogy T/N „számon kéri" a Fekete Özvegyet.

– T/N a védelmem érdekében hadd jegyezem meg, hogy nagyon cuki vagy alvás közben. Te is így gondolod Bucky nem? - Kérdezte tőlem a vörös hajú nő, mire lehajtottam a fejem. Azt azonban láttam, hogy T/N érdeklődve vizslat engem.

– De, de igen. Én is így gondolom. - Válaszoltam torok köszörülve, majd gyorsan felálltam és Stevék után siettem.

Timeskip, mert Samen kívül senki nem érti, hogy miért nyávog Bucky bőrkabátja

Egy hete T/N megtudta, hogy a romantikus filmekben. Ezért elhatározta, hogy behozza a lemaradásunkat. Bevallása szerint ő maga is le van maradva. Stevevel a szokásos esti futásunkat végeztük.

– Engem miért nem használ párnának? - Hisztiztem már vagy ezredjére legjobb barátomnak. Steve csak mély levegőt vett.

– Nem tudom Buck, de biztos nem jelent semmit. Egyébként miért nem mondod el neki, hogy mit érzel? - Kérdezte, mikor az utolsó kört kezdtük el.

– Ez túl bonyolult Steve. Mit szólnának a többiek? Az élükön Starkkal. - Húztam el a számat.

– Már úgyis mindenki tudja. – Vonta meg a vállát a csillagos hős. Hirtelen megtorpantam.

– Ho-hogy mi? Te elmondtad nekik? - nyeltem egyet félve a választól. Steve mosolyogva állt meg velem szemben.

– Nem. Túl egyértelmű volt. T/N-t kivéve mindenkinek egyértelmű volt. - Bólintottam egyet, ezután elindultunk befelé a Központba. Az ajtóban T/N állt mosolyogva.

– Helló fiúk ugye nem felejtettétek el, hogy ma behozzuk a lemaradásunkat?

– Ilyen alkalmat? Soha! - Nevetett fel Steve és együtt odafutottunk. Hárman sétáltunk be a nappaliba és vidáman csevegve ültünk le a kanapéra. T/N mellettem ült. Próbáltam úgy ülni, hogy a fém kezem a lehető legtávolabb legyen tőle. Péntek lekapcsolta a villanyt és elindította a filmet. Alig telt el öt perc a filmből, mikor T/N a vállamnak dőlt.

– Még csak most kezdtük el a filmet. Hogy-hogy már ennyire fáradt vagy? - Súgtam neki halkan.

– Hosszú napom volt. Tony úgy viselkedett a laborban Parkerrel együtt, mint két óvodás. – Felnevettünk figyelve arra, hogy Stevet ne zavarjuk meg a film nézésében. Neki valahogy nagyon tetszik ez a film. Mi is tovább néztük a filmet, T/N egy idő után a mellkasomnak döntötte a fejét. Egy kis hezitálás után a derekánál fogva közelebb húztam. Láttam, hogy halványan elmosolyodott, ezután elaludt. T/N egy idő után lentebb csúszott így a feje az ölembe került. Mosolyogva simogattam a hátát.

– Nem használ párnának mi? - Kérdezte Steve mosolyogva, miközben egy puha takarót nyújtott felém. Óvatosan betakartam T/N-t majd az arcát kezdtem el figyelni. Mosolyogva ráztam meg a fejem, teljesen biztos vagyok benne, hogy soha életemben nem láttam még ennél cukibb és gyönyörűbb dolgot, mint T/N.