Ebben a sztoriban az egész csapat a Toronyban lakik. Megértést köszönöm, jó olvasást. Figyelem a rész káromkodást is tartalmazz valamilyen szinten.

[Olvasó szemszöge]

Kettesével vettem a lépcsőfokokat, mivel késésben voltam a munkahelyemről. Tegnap este elfelejtettem bekapcsolni. A táskámból előkerestem egy cetlit, amin a főnököm telefon száma van. Beírtam a számot és kiléptem a tömbház ajtaján, elkezdtem rohanni a Brooklynban a bár felé, ahol dolgozom. Felhívtam, de sajnos nem vette fel ezután írtam neki egy üzenetet

„Szia! véletlenül nem kapcsoltam ébresztőt, így elaludtam. Amint tudok megyek, Arti"

Miután elküldtem elkezdtem rohanni és csak tíz percet késtem a munkahelyemről.

– Jacks miért nem szóltál, hogy késsel? Tudod, hogy nem zavar, ha nem pontban kilenckor jössz be, tudod, hogy csak délben, este, meg hétvégén van nagy forgalom. - Összevont szemöldökkel fordultam Carl felé. – De én írtam neked. – Hát Jackson nekem nem küldtél semmit. - Nézte meg a telefonját és még nekem is megmutatta. Én is elővettem a telefonomat és megmutattam az üzenetet, mire Carl elkezdett nevetni. – Ez nem az én számom. Várj ad csak ide. - Kivette a kezemből és beírta a számát. Nyakamat behúzva írtam egy újabb üzenetet arra a számra, amit a főnökömének hittem

„Hello újra én vagyok. Elnézést az előző sms-ért véletlenül rossz számot ütöttem be. Még egyszer elnézést. További szép napot."

Ezek után nem törődtem a telefonnal, letöröltem az asztalokat, kiszolgáltam azt a pár vendéget, akik az ételbárban tartózkodtak. A munka időm vége előtt tíz perccel a vége előtt újra ránéztem a mobilomra.

„Üdv, semmi baj, megesik az ilyesmi. Bár kicsit meglepődtem, mivel nincsen Arthur nevű ismerősöm. Önnek is szép napot."

Kérdőn döntöttem meg a fejem és néztem meg az első üzenetet és rájöttem, hogy miért gondolt fiúnak. Mivel Artemisnek hívnak, aminek ugyanaz a becézése, mint az Arthurnak. Mosolyogva kezdtem el írni a választ. Igaz nem akartam többet zargatni, de nem akartam, hogy valami pasinak gondoljon.

„Nem akartam többet írni, de a nevem Artemis, még egyszer bocsánat."

Miután megírtam a nememet és nevemet tisztázó üzenetet, telefonomat a farmer nadrág zsebébe csúsztattam, mivel elindultam hátra, hogy beírjam magam a jelenlétibe és haza mehessek. Reggel nem volt időm metrózni, de most felültem egyre, mikor találtam egy szabad helyett elővettem a telefonomat, amin egy újabb üzenet volt.

„Elnézést a tévedésemért, nem akartam megsérteni a hölgyet."

A szóhasználat mosolygásra késztetett, viszket a tenyerem, hogy válaszoljak neki.

„Micsoda szavak csak nem egy öregúrnak küldtem tévesen üzenetet?"

„Egy fiatal testbe zárt majd száz éves ember vagyok."

A számra kellett tapasztanom a tenyeremet, hogy ne nézzen az egész metró hülyének. Vigyorogva írtam vissza az ismertelen majd százéves úriembernek.

„Akkor maradunk a magázásnál, a nagyapám lehetne, uram."

Megérkezek a megfelelő megállóba ezért leszállok és elindulok haza felé. Mély levegőt véve dobom le a cipőmet. Lassan vennem kellene egy újat a mostani talpa már elég kopott és már nem olyan jó benne egésznap állni.

„Engem nem zavar, ha tegeződünk, végül is így ismeretlenül lehet csak egy idős hölgy vagy, aki így akar elcsábítani😉😉😉"

Felnevettem, töltöttem magamnak egy kis narancslevet és fél kézzel írtam vissza neki.

[Bucky szemszöge]

Edzés közben valaki hívott aztán jött egy sms-em is. Nem igazán értettem, hogy kiírt rám. Először azt gondoltam, hogy megint Stark vagy Wilson szórakozik velem. Amikor először vettem a kezembe ezt a modern ketyerét nagyon rosszul ment. Tony meg azzal szívatott, hogy minden héten más-más számmal írt vagy hívott fel. Ez a mai nagyon jó kis meglepetés volt főleg az, hogy nem férfi, hanem nő keresett fel. Nagyon vicces és kedves is, nem tudom, hogy mennyire lehetek vele őszinte, de ő is elmondta, hogy Artemis a neve.

„Jaj ne! Most lebuktam! Igazából nem volt véletlen a szám tévesztés, hanem ez az új pasizós trükköm. Végül is bejött, hisz beszélgetünk."

Hangos hahotázásba kezdtem, mikor végig olvastam a többiek elég furcsán néztek rám.

– Haver minden oké? - Kérdezte Sólyom félig felvont szemöldökkel. – Igen minden a legnagyobb rendben van. - Mosolyogva kezdtem el írni a választ Artemisnek.

„Már attól féltem, hogy megsértődtél, ezért nem válaszolsz. Örülök, hogy nem így van. Kicsit furcsa ismeretlennel beszélgetni nem gondolod?"

Kíváncsian vártam a válaszát, érdekesnek érzem őt és úgy gondolom a válassza is az lesz.

„Brooklyni vagyok nem könnyű megsérteni nyugi. Ami azt illeti igazad van egy kicsit furcsa, de egyben nagyon jó is. Hiszen így előítéletek nélkül beszélgetünk, nem a külső alapján ítéljük meg a másikat."

Szavai megmelengente a szívemet, mosolyogva zártam a telefonomat és mentem elaludni.

Timeskip, mert Sam szilvás tortát csináltat Buckynak születésnapjára

Artival nagyon sokat beszélgetek, igaz csak üzeneteket váltunk, de így is jól megértjük egymást. Steve szerint ideje lenne személyesen is találkozni, szerinte szerelmes vagyok Artemisbe. Tony valami kis bulit szervezet egy Brooklyni bárban. Nagyon örültem, hogy végre nem csak bevetések miatt mozdulunk ki a Toronyból. Szeretek ott élni, de néha azt kívánom bár egy Brooklyni kis lakásban laknék, mint régen. Nevetve és beszélgetve vonultunk be a kis bárba. Úgy terveztük, hogy először eszünk valamit és aztán kezdődik a buli maga. Éppen csak leültünk, mikor egy mosolygós lány lépett oda hozzánk egy jegyzettömbbel a kézben.

– Jó estét. Mit adhatok? - Mindannyian viszonoztuk kedves mosolyát. Mindannyian elmondtuk, hogy milyen italt kérünk, viccen kívül mondom, hogy az összeset egybe hozta ki. Ezek után felvette az ételrendeléseket és azt is a megengedett időhatáron belül. Jókat beszélgetünk vacsora közben, mikor a pincérnő lépett mellénk egy tál süteménnyel.

– Sajnálom, hölgyem, de ezt nem mi rendeltük. – Igen tudom, de főnök azt mondta, hogy ez a ház ajándéka a világ hőseinek. Főleg itt Brooklynban. - Mosolygott ránk szélesen.

– Köszönjük szépen. - Mondta Clint és maga elé vett vagy hármat. – Azta...skacok ezt meg kell kóstolnotok ez valami mennyei!

– Ez a ház specialitása levendulás-fehércsoki keksz. - Válaszolt késégesen, mire mindenki rárabolt (beleértve engem is). A pincér hangosan felnevetett. – Hé Arti ne a Bosszúállókkal enyelegj, hanem dolgozz! - Kiáltott ki a pult mögül egy fekete szakállú tetovált férfi. Nekem azonban szöget ütött a fejembe az, ahogy megszólította a pincért. Mosolyogva forgatta meg a fejét és ekkor néztem rá a név táblájára. Artemis, kikerekedett a szemem és kíváncsian figyeltem meg a fiatal pincért. Vajon ő az? Tényleg ilyen közel lett volna hozzám? – Sajnálom, de nekem mennem kell. Örvendtem a szerencsének szép fiúk, hölgyek. - Kacsintott mosolyogva, érdeklődve fordultam utána.

– Ki ne essen a szemed Barnes. - Szólt be Tony. Morgolódva fordultam el Artemis irányából. – Miért kezded el most úgy nézni, mintha most láttad volna ruha nélkül?

– Azt hiszem ő az, akivel beszélgetek telefonon.

– Ő az a csaj, aki véletlenül rád írt és utána még beszélgetettek? - Kérdezte legjobb barátom, mire én bólintottam, de már minden figyelmemmel Artira figyeltem. Egy három fős csapat lépett az asztalunkhoz, látszott rajtuk, hogy nem éppen józanok. – Nahát fiúk, nézzétek csak kit fújt ide a szél. A mocskos Tél katonáját. - Az elejét hangosan mondta, hogy mindenki felénk nézzen, ahogy láttam Artemis is felénk fordult. – Mond csak hogy van képed hősök között ülni te mocskos gyilkos. - Megfeszült az állkapcsom, ahogy láttam a többiek is hasonlóan voltak. Arti elindult felénk, mikor ideért megfogta a srác felkarját és elkezdte az ajtó felé tolni. – Ennyi elég volt, irány kifelé.

– Hagy már békén, te kis lotyó!

– Ja, hogy mersz Damienhez érni? Te kis pincérnőcske! - Lökte meg őt az egyik kis „testőr".

– Mond csak, hogy tudsz nyugodtan aludni éjszaka, ha? a Sok ártatlanul kiontott emberi élet, ami a lelkeden szárad, hagy téged nyugodni? - Lehajtottam a fejemet, félre értés ne essék, nem a szégyen miatt, hanem azért, mert nem akartam megijeszteni Artemist.

– Na jó ennyi volt fiúk kifelé most! - Kezdte erélyesen Arti.

– Te komolyan véded őt? Hisz ő egy gyilkos! Egy mocskos háborús bűnös! - Artemis pofon vágta ezt a Damient.

– Na idefigyelj, mert nem mondom el többször! Egyetlen hajszála többet ér, mint amennyit te valaha is fogsz! Ez az ember- Mutatott rám, miközben folyamatosan az előtte álló srác szemébe nézett. - egy világháborús hős, több embert mentett meg, mint amennyit te megtudnál számolni. Feláldozta saját magát a hazájáért! Nélküle ma nem lehetnénk itt nyugodtan beszélgetve! Ezzel szemben rád még egy halat sem lehetne bízni! Egy szerencsétlen kis senki vagy, aki azzal akar kitűni a tömegből, hogy másokat sértegetsz, aztán meg füled farkad be húzva sírsz egy sötét sarokban! Azt ajánlom, hogy gyorsan tűnj el innen, mielőtt olyat teszek, amivel szégyent hozok arra, hogy Brooklyni vagyok. - Ha eddig nem voltam biztos abban, hogy ő az, most azzá váltam. Mosolyogva figyeltem a nálam legalább más fél fejjel alacsonyabb lányt, miközben engem védett ilyen ostoba részeg srácoktól.

– Te szerelmes vagy ebbe a szörnyetegbe vagy mi? - Arti keze ökölbe szorult. Mire Damien gúnyosan elmosolyodott. – Ó, nem, te csak lefekszel vele. Csak fekszel ez alatt a hidegvérű gyilko...- Azonban nem tudta befejezni, mivel Artemis bemosott neki egyet. A reccsenésből és sok vérből arra következtettem, hogy betörte az orrát. – Azonnal takarodj ki innen, mielőtt más csontodat is eltörőm! - Morogta, olyasmi stílusban, mint ahogy én szoktam beszélni, ha mérges vagyok. Vigyorogva álltam fel és öleltem meg őt, miután magam felé fordítottam. – Köszönöm szépen Arthur. - Suttogtam neki a kettőnk közti becenevét. Először megfeszült, utána pedig ő is szorosan átölelt. Mosolyogva néztem le rá és egy apró puszit nyomtam az arcára, közel a szájához. Pironkodva fordítottam el a fejem, a szemem sarkából láttam, hogy mosolyog. Megfogta az államat, maga felé fordított és megcsókolt. A derekára vezettem a kezem, úgy viszonoztam csókját.