Egyáltalán nem fogja követni a filmeket. Megértést köszönöm, mindenkinek jó olvasást.

[Olvasó szemszöge]

Eljátszani a tökéletes Hydra ügynököt, miközben eljátszod a tökéletes Shield-est. Bonyolultnak hangzik? Brocknak és nekem elhihetitek hogy az is. Soha nem tetszettek a Hydra eszközei, de ők valamilyen szinten elfogadtak és célt adtak nekem. Cserébe hűséget kértek. De mindig rossz szájízzel töltött el, mikor valamit meg kellett csinálnom nekik. Aztán jött a beépülés a Shieldhez. Fury parancsait valahogy könnyebb volt teljesíteni. Brockkal már a kiképzéseim alatt ismerkedtem össze. Kiválóan tudtunk összedolgozni így együtt kerültünk be az Üvöltőkhöz. Amikor kiderült, hogy Amerika Kapitány nem halt meg, akkor döntöttük el, hogy mindent elmondunk Furynak. Eleinte bár dühös volt úgy gondolta, hogy a hasznára lehetünk. A Kapitányt szintén beavatta a részletekbe tehát, meg volt a terv. Segítettünk Stevenek, Natnek és Samnek „kiszabadítani" Barnest. Ezek után sajnos vissza kellett menünk a Hydrához, ahol elég csúnyán kikaptunk, amiért elvesztettük a Tél Katonáját. Hét hónappal a vissza jutásunk után sikerült megszereznünk a Tél Katonája könyvet. Mondjuk nem úsztuk meg sérülések nélkül, mégis jó érzés volt végleg elhagyni a Hydra bázisát. Egymásra támaszkodva kopogtunk be a Bosszúállókhoz. Szerencsénkre Sam nyitott ajtót először mosolyogva figyelt minket, de ahogy végig nézett rajtunk leolvadt a mosoly az arcáról és gyorsan betessékelt minket. Wilson vezetésével léptünk be a nappaliba, ahol az összes Bosszúálló tartózkodott. Maximoff fiú a falhoz szegezte Brockot, míg az én torkomhoz Skarlát Boszi feszített egy kést. Elmosolyodtam és felemeltem a kezem, jelezve, hogy nem akarok rosszat. Stark dühösen méregetett minket egy vaskesztyűvel a kezén.

– Maximoff nem engednéd le a kést? Kezd kényelmetlen lenni a helyzett.

– Mégis miért tennék meg bármit azért, hogy egy Hydrás kényelmesen érezze magát? - Kérdezett vissza gunyorosan, miközben jobban a torkomhoz nyomta a kést.

– Kimondta, hogy magamról beszélek? - Válaszoltam kérdéssel, félig felvont szemöldökkel.

– Wanda, Pietro elég. Engedjétek el őket.

– Hogy mit csináljak? - Mondták s fordultak egyszerre Steve felé. Mi csak összemosolyogtunk Brockkal az ikreken.

– T/N mit csináltok itt? Nem ezt beszéltük meg. – Hagyta figyelmen kívül a felháborodott testvéreket Amerika példaképe.

– Igen tudom és sajnálom Steve, de ez nem maradhatott náluk. – Válaszolt helyettem Rumlow. Mindenki érdeklődve vizslatott minket. Végül az ikrek elléptek tőlünk, így elő tudtam venni a Tél Katonája könyvet.

– Gondolom nem baj, hogy idehoztuk és nem Furyn keresztül kapjátok meg. - Mosolyogtam erőtlenül rájuk. A mondat végére a lábaim felmondták a szolgálatot. Brock még épp időben vette ezt észre, megtartott és felemelt.

– Jézus T/N jég hideg vagy. - Nézett rám döbbenten, meleg lehelete csiklandozta az arcomat és közelebb bújtam hozzá. Ezután felsietett velem egy vendégszobába, befektetett az ágyba és betakart.

Timeskip, mert Tonynak mindig a sok sajtos kell a sajtós előtt

A szökésünknek lassan egy éve. Azóta mi is a Bosszúállók sorát erősítjük. A napokban olvastam egy cikket Wanda női magazinjában. Arra gondoltam, hogy kipróbálom Brockkal. Hisz már évek óta jó barátok vagyunk és mindig számíthattam rá. Bár nem lakom a Bosszúállókkal sok időmet töltöm itt. Mély levegőt véve lépek be a nappaliba és állok meg Brock előtt.

– Úgy hallottam, hogy játékos vagy, szóval mi lenne, ha játszanánk egyet? - Brock kérdőn vonja fel a szemöldökét a kanapén elfeküdve. – Hízelegjünk egymásnak, beszéljünk 0-24-ben. Köszöntsük egymást minden reggel és este. Sétálgassunk kettesben. Adjunk egymásnak beceneveket, lógjunk egymás barátaival. Menjünk randikra és beszéljünk egymással egész éjjel. Ölelkezzünk és csókolózzunk. – Brock homlok ráncolva ült fel és egy apró mosollyal az arcán nézett fel rám

– És ki veszít?

– Az, aki előbb lesz szerelmes.

– Ezek nagy részét már mind csináltuk, hisz barátok vagyunk, de miért ne? - Vont vállat vigyorogva. Felállt, így nekem kellett felnéznem rá. – És mikor kezdjük?

– Most. - Jelentettem ki határozottan folyamatosan a szemébe nézve. Brock elkezdett nevetni.

– Hülye kérdés volt. - Újra leült a kanapéra, közben megfogta a csuklómat és az ölébe ültetett. Vigyorogva nézett rám, kérdőn vontam fel a szemöldökömet. – Azt mondtad most akarsz kezdeni nem? Én még filmet akarok nézni baba. – Próbáltam kiszabadulni, de Brock minden egyes alkalommal szorosabban szorított magához.

– Brock én csinálom a vacsorát.

– Nekem már meg van a vacsorám baba. Itt ül az ölemben. - Mormogta a fülembe, a vállamra hajtva a fejét. Mosolyogva forgattam a szemem mellkasára dőlve.

– Ennek örülök, de nem hiszem, hogy Tony és a többiek is díjaznák ezt az ötletedet.

– Hhmmm...igazad lehet...na jó rendben menj csak. – Elengedte a derekam, felálltam és már indultam volna a konyhába, mikor megfogta a csuklómat. Megint lehúzott, ezúttal viszont csókot nyomott a homlokomra. Elkezdtem kuncogni, majd bevonultam a konyhába elkészíteni a vacsorám. A vacsi mindenkinek ízlett sokat beszélgetünk és nevetünk közben. Brock mellettem ült mint mindig, kicsit furcsa volt, hogy folyamatosan engem nézett mosolyogva. Utána haza indultam Brock pedig kikísért, puszit nyomott az arcomra és besétált. Amikor haza értem gyorsan letusoltam. Még vetettem egy gyors pillantást a mobilomra, amin egy új üzenet volt. Brocktól.

„Jó éjt baba. Holnap érted megyek érted."

Csak megráztam a fejem és lefeküdtem aludni. Reggel korán keltem és reggeliztem, mikor csengettek. Mosolyogva nyitottam ajtót.

– Jó Reggelt baba. - Csókolt meg, ahogy közelebb húzott a derekamnál fogva.

– Jó reggelt szép fiú.

– Szép fiú? - Elgondolkodott, rám vigyorgott. Szorosabban húzott magához. – Tetszik. Főleg az, ahogy kimondod.

– Na és hova megyünk szép fiú?

– Sehová...itt maradunk és egész nap hallgatom, ahogy szép fiúnak szólítasz. Felnevettem és a vállába fúrtam a fejem.

– Brock...

– Ó baba a szép fiú jobban tetszik. – Lehet, de engem túl kíváncsivá tettél szóóóval. - Kis kutya szemekkel néztem rá. Megadóan sóhajtott egyet. Felültünk Brock motorjára és elhagytuk a várost. Nem messze a határtól egy takaró volt leterítve. Mellette egy hatalmas piknik kosár volt. Mosolyogva vettem le a bukósisakomat. – Emlékszem. Egyszer mondtad, hogy nem szeretsz éttermekbe járni. Sokkal hamarabb veszlek rá arra, hogy egy parkban együnk, mint sem egy puccos étteremben.

[Brock szemszöge]

Mosolyogva figyeltem T/N-t. Nyakamba ugrott, éreztem, hogy néhány könnycsepp elindul az arcán.

– Jaj Brock annyira köszönöm. – Puszit nyomtam a füle mögé. – Nincs mit baba. Mi lenne, ha hozzá kezdenénk? - Mutattam a kosárra, mire bólintott egyet.

Timeskip, mert a köpeny majdnem jobban szeret a Bosszúállókkal lenni, mint Stephennel

Megsemmisülten ülök a szobámban, napok óta. T/N-val/-vel már hónapok óta „játszunk" és vesztettem. Pont én, aki majdnem akkora nő csábász, mint régen Stark volt. Elvesztettem egy olyan játékot, ami másról sem szól, mint csábításról és én vesztettem! Hozzá vágtam a falhoz az éjjeli lámpámat. Tenyereimbe temettem az arcom. Nem is érdekelt, hogy melyik csapattársam kopogott be hozzám, hogy kirángasson ebből az állapotból. T/N jelenleg küldetésen van ettől függetlenül mindennap beszéltünk. Kivéve az elmúlt három napot. Képtelen voltam beszélni vele így, hogy szeretem és tudom, hogy nem lehet az enyém. Mert ez csak egy rohadt játék!! Gyengéd kéz érintést éreztem meg a vállamon. Felkaptam a fejem, T/N aggódó tekintetével találtam szembe magam. Legördült egy könny az arcomon. – Brock mégis mi...

– Vesztettem...

– Tessék? Brock miről beszélsz?

– A játékunkról...én vesztettem...beléd szerettem T/N.- Magamhoz öleltem. A nyak hajlatába zokogtam. T/N a hátamat simogatta, így próbált meg csitítani.

– Brock...én is vesztettem. – Felkaptam a fejem. Döbbenten néztem T/N szintén könnyes szemébe. – Én is elvesztettem ezt a játékot. - Nevetett fel, miközben elsírta magát. Letöröltem a kiszabadult könnyeket.

– T/N be kell vallanom, hogy én már az elejétől kezdve...- Puszit nyomott a szám sarkába.

– Mi lenne ha többé nem játszanánk. Hmmm? Mit szólsz szép fiú? – Díjazom az ötletet baba. - Beleültettem az ölembe és úgy adtam puszit az arca minden egyes pontjára. T/N a karjaimban nevetett, miközben a nyakamba kapaszkodott. Lesepertem a koszos cuccaimat és összebújva kezdtünk el filmet nézni. T/N a mellkasomra fektette a fejét, közben kesze-kusza mintákat rajzolt rá. Eközben én puszikat nyomtam a hajába és a karját simogattam.