Nem fogja teljesen követni a Tél Katonája filmet és az utánna jövő filmeket nem is fogja. Jó olvasást

[Olvasó szemszöge]

Lassan egy fél éve, hogy Brock értem jött, hogy elvigyen a lakásomból. Szerencsére megkértem Stevet, hogy mondja le a nevemben az ingatlant, mivel fogalmam sincs, hogy ez az egész meddig fog tartani.
Most már nyugodtan használhatok bármiféle technikai eszközt. Éppen a híradót hallgatom, miközben egy könyvet olvasok. Mikor eljutott az agyamig néhány mondat foszlány azon nyomban elkezdtem az interneten keresni cikkeket. Amiket olvastam a Hydra-ról az teljesen ledöbbentett. Könnyes szemmel olvastam a Brockról szóló jelentéseket. Amilyen gyorsan tudtam összepakoltam. Felhívtam Stevet, hogy jöjjön értem, mert én egy percig sem maradok tovább egy hazug házában. Szerencsére tíz perc alatt kész voltam és Steve is itt volt értem. Néma könnyeket hullajtva néztem ki az ablakon. Néztem, ahogy a szerelemmel közös emlékeinktől zsúfolt ház egyre távolabb kerül tőlem. Bárcsak a szívemtől is olyan távol került volna a ház tulajdonosa, mint én a háztól.

[Brock szemszöge]

Mikor negyvennyolc órás megfigyelés után végre kiengedtek a kórházból. Nagyon boldog voltam, de azt furcsálltam, hogy Rosalee nem jött meglátogatni. Mindegy biztos nem szeretett volna feltűnést kelteni. Mosolyogva léptem be a házam ajtaján.
- Rosalee megjöttem! - Kiáltottam fel és letettem a táskámat az ajtó mellé. Furcsállva néztem szét. - Rosalee? - Kérdeztem egy kicsit halkabban. Bementem a szobánkba, de nem feküdt az ágyon könyvet olvasva. Szét néztem az egész házban, még a hátsó kertben is körül néztem, de sehol nem volt. Aztán megláttam egy levelet a konyha asztalon.

"Kedves Brock
Nem tudom, hogy találkozunk-e ezért írom ezt a levelet. Megkértem Stevet, hogy jöjjön értem, mert nem tudok együtt élni egy hazuggal. Tudom jól, hogy nagyon bunkó húzás tőlem ebben a levélben szakítani veled...de máshogy nem biztos, hogy menne. Folyton elvarázsolsz a szemeiddel és biztos, hogy valahogy kimagyaráznád ezt az egészet. Remélem jól vagy, de kérlek ne keress engem.

Rosalee,
aki egyszer teljes szívéből szeretett téged"

Összegyűrtem a papírt. Ordítva könnyektől elvakulva kezdtem el szét verni az otthonomat. Itt hagyott, mert én nem mondtam el neki az igazat! Amit mozdítani tudtam eldöntöttem, törtem, zúztam. Az sem érdekelt, hogy mivel mit teszek. Rosalee a mindenem és a saját ostobaságomon és makacsságom miatt elment.
- Miért? Miért nem mondtam el neki?!- Kiabáltam a tükörképemmel. Dühtől eltorzult arccal vertem szét a tükröt puszta öklömmel. Nem érdekelt a kezembe fúródó szilánkok sem pedig a bele nyilalló fájdalom. A szívemben sokkal nagyobb volt és ez borzalmas volt tudni, érezni. Meg kell találnom, bocsánatot kell kérnem tőle. A nap lemenőben volt és valahogy bevánszorogtam az ágyba, miközben a fotóinkat nézegettem.
- Rosei....ígérem visszafogom szerezni a bizalmadat. - Suttogtam magam elé és egy apró puszit nyomtam a képre, majd elnyomott az álom.

Timeskip, mert Pietro megmelegít egy kis kínait és amíg melegszik megpróbálja minél többször körbe futni a Tornyot

Egy éve keresem Roseit és végre megtaláltam! Amikor megláttam, hogy Stark és Barnes társaságában lép be a Bosszúállók otthonába, majdnem homlokon csaptam magam. Hát persze, hogy Rogers nem hagyta egyedül. Teljesen logikus és mégis a bánat miatt nem jutott az eszembe. Összeszedtem magam és egy este bekopogtam hozzájuk. Rosalee ugyan úgy mosolyogva nyitott ajtót, mint mikor először találkoztunk. A pénztárcából a kezében arra következtettem, hogy rendeltek valami kaját. Elmosolyodtam az emlékek hatására.
- Szia édes. - Kezdtem a szokásos becenevével. Könnybe lábadt a szeme. Pofon vágott és rám vágta az ajtót. Teljesen ledöbbentem és elkezdtem ugyan úgy nevetni, mint régen. Mikor legközelebb nyílt az ajtó Rogers állt előttem és behúzott. A falnak szegezett és az összes Bosszúálló fegyverrel a kezében, harckészültségben állt körülöttünk.
- Mit akarsz Rumlow? Ha kérhetem ne hazudj úgy, mint legutóbb, mikor bekopogtál hozzám.
- Kapitány én csak Rosaleeval szeretnék beszélni.
- Az a pofon nem volt elég szép fiú? - Kérdezte Stark gúnyosan. - Szerintem jelenleg mindenki adna egy hasonlót.
- Kapitány, kérlek hadd beszéljek Rosaleeval. - Néztem folyamatosan az előttem álló férfira.
- Miért gondolod azt, hogy ő beszélni akar veled? Szerintem a levélben elég világosan megmondta, hogy nem akar veled találkozni.
- Igen tudom, de én szeretném neki megmagyarázni. Mert....mert szeretem mindennél jobban. - Válaszoltam teljesen őszintén. - Hallod Rosei én mindennél jobban szeretlek! - Kiabáltam, hogy Rosei is hallja.
- Haver mi lenne a befognád? - Kérdezett Sólyom kissé lekezelően.
- Srácok tudjátok, hogy nem szeretem csinálni és ti sem szeretitek, ha csinálom, de mi lenne, ha.... tudjátok- Kezdte a Skarlát Boszi. Tudtam, hogy mire gondol, bár az nagyon meglepett, hogy a többiek beleegyeztek. Nem ijedtem meg, tudtam, hogy mi a legnagyobb félelmem. Mielőtt még belekezdett volna a fogaim közt kiszűrtem neki a véleményemet.
- Csak a rajta Maximoff. Már úgyis átéltem. - Fáradtan elmosolyodtam- Pedig ott sem voltam, mikor kilépett az életemből. - Rájött, attól félek a legjobban, hogy Rosaleet elveszítem, de ez már megtörtént. Már vártam, hogy ténylegesen átéljem, hogy lássam mit műveltem a mindenemmel. Leengedte a kezeit és hátra lépett egyet. Mindenki kérdőn nézett rá.
- Wanda mi a baj?
- Nem megy...nem tehetem meg ezt vele...már így is összetört...- Motyogta, úgy, hogy mindenki hallotta.
- Nos szerintem mindannyian egyet értünk abban, hogy Rosalee nem szeretne veled beszélni. Szerintem jobb, ha most már mész. - Mondta a Kapitány és elengedett. Elálltak az ajtóból, lehajtott fejjel indultam kifelé, mikor is eszembe jutott egy remek ötlet.
- Segítek nektek. - Fordultam feléjük felemelt fejjel.
- Parancsolsz?
- Segítek nektek kiiktatni a maradék Hydra bázisokat.
- Sajnálom szép fiú, de már az összes Hydra bázisnak annyi. - Mondta Stark, mire belőlem kitört a nevetés.
- Ti komolyan azt hiszitek, hogy csak annyi volt? Sokkal több van.
- Honnan tudjuk, hogy nem csapdába akarsz csalni minket? - Kérdezte gyanakvóan Romanoff ügynök.
- Miért akarnálak csapdába csalni titeket? Segíteni szeretnék. A Hydra miatt elvesztettem mindent, ami fontos volt számomra...- A végére teljesen elhalkultam és a fejemet is a föld felé szegeztem. Rogers, Barnes és Sólyom közre fogadtak úgy sétáltunk el egy tárgyaló terembe, ahol megmutattam nekik néhány olyan titkos bázist, amit biztos, hogy nem pusztítottak el. Azt mondták, hogy holnap indulunk és én is velük tartok természetesen úgy, hogy a Maximoff lány mellettem marad. Már három bázist elpusztítottunk az ötből, amiről tudtam, ma megyünk a negyedikhez. A gép előtt készülődtem, mikor megláttam Rosaleet egy a Fekete Özvegyéhez hasonló ruhában. Kikerekedett a szemem mikor megláttam több okból is. Először is állati dögös volt ebben a szerkóban, másodszor nagyon úgy nézett ki, hogy ő is velünk tart. Hitetlenkedve fordultam a Stark-Rogers beszélgető pároshoz.
- Ugye csak vicceltek?
- Miért viccelnénk pont veled Rumlow? - Válaszolt kérdéssel Stark fáradt hangon.
- Kapitány legalább magának legyen esze! Rosalee nem jöhet velünk, mert...mert...
- Miért is nem mehetek? - Kérdezte mögülem a jól ismert hang. - Képzeld megtudom védeni magam. - Nézet rám gúnyosan és még mosolygott is.
- Rosalee én elhiszem, hogy megtudod védeni magad, de ez egy Hydra bázis és hidd el ők aztán nem szoktak cécózni.
- Rolnissal is elbántam. - Vont vállat nem törődőm stílusban. Tátva maradt a szám, míg a Bosszúállók vigyorogva figyeltek minket.
- Hogy mi? - Kérdeztem vissza, mert nem voltam benne biztos, hogy jól értettem.
- Jól hallottad. Elbántam Rolnissal teljesen egyedül, pedig akkor még eléggé kezdő voltam. - Bólogatott én pedig teljesen elképedtem rajta.
- Vegyük úgy, hogy meg sem szólaltam...- Motyogtam majd végre elindultunk. Ahogy láttam Rosei nagyon jól elbeszélgetett Barnessal. Olyan volt minden egyes mosolya, amit nem nekem szánt, mint egy kés a szívembe. Amikor már közel jártunk felvázolták a tervet. Homlokráncolva hallgattam, hogy Rosalee Rogerssel és Barnessal fog tartani. Magamban imádkoztam, hogy ne ejtő ernyő nélkül ugorjon ki. Stark kiküldött néhány drónt.
- Akkor induljunk. Rosalee, légy nagyon óvatos rendben? - Szorította meg a vállát Rogers, bennem egy kicsit felment a pumpa, de nem rendezhettem jelenetet.

[Olvasó szemszöge]

- Steve, nyugi ugyan azt fogom csinálni, mint legutóbb.
- Inkább ne, azzal a szívbajt hoznád Rumlowra. - Suttogta a fülembe, hogy az említett ne hallja. Én csak legyintettem egyet, hogy nem igazán érdekel, hogy szívbajt kap-e vagy sem. Steve már ki is ugrott, ahogy szokott ejtőernyő nélkül. Bucky vigyorogva fordult felém.
- Ha lehet most ne érkezz rám, úgy, mint a legutóbb jó? Értem én, hogy ellenállhatatlan vagyok még minden, de azért ne pont bevetésen csináljuk ezt. - Kacsintott egyet a végén mire belőlem kitört a nevetés elkezdtem futni, hogy kiugorhassak és a szertornai tudásomat felhasználva a fákon "másszak le".
- Odalent találkozunk hajas baba! - Kiáltottam oda a majd százéves ex katonának. A fülesemen keresztül hallottam, hogy elkezdett nevetni és még valamit. Azt ahogy Brock azért motyog, hogy ne haljak meg. Bármennyire is nem akartam hatalmasat dobbant a szívem azért, mert aggódik értem. Az ágakban megkapaszkodva haladtam egyre lejjebb miközben alig csaptam valami zajt.
- Rosalee mikor jössz már? - Kérdezte Steve a fülesen keresztül. Nem válaszoltam neki. Elég nehéz lett volna miközben egyik ágról a másikra ugrottam lefelé.
- Rosei válaszolj. - Szólt bele ismét Amerika példaképe. Én egy kicsit morogtam, hiába nem hallhatták.
- Rosalee könyörgőm válaszolj a Kapitánynak. - Szólalt meg ezúttal Brock hangja. Annyira megörültem, megijedtem, hogy eltévesztettem egy ágat és zuhantam vagy tíz métert. Éppen idejében akasztottam be a lábaimat egy alsó ágba így nem estem a földre.
- Na idefigyeljetek. Lehet, hogy tök könnyűnem tűnik az, amit én csinálok, de nem az! Sajnálom, hogy miközben ugrok le egyik ágról a másikra nem kezdek el tracspartit tartani! - Beszéltem hozzájuk indulatosan folytot hangon. Vettem egy kis lendületet és leugrottam. Már majdnem megkérdeztem, hogy Steve mégis merre van, amikor is néhány Hydra katona jelent meg előttem. Rám szegezték a fegyvereiket.
- Állj! - Kiáltott rám az egyik. Felemeltem a kezem, hogy úgy tegyek, mintha megadnám magam. Az egyik térd hajlatomba rúgtak, hogy könnyen adjon tudjanak lőni. Az orrom alatt morogtam egyet és kirúgtam a lábukat majd kiütöttem őket.
- Rosalee minden rendben? - Kérdezte Tony hallottam a hangján, hogy mosolyog. Körbe néztem és megláttam az egyik drónját. Bemutattam neki, mire elkezdett nevetni, én elindultam a bázis irányába. Egyre többször futottam Hydra ügynökökbe. Éppen egy kisebb csapatot vertem szét, amikor egy fegyver csőt éreztem meg a tarkómnak feszülni.
- Kár, hogy rossz oldalon vagy édes. - Éppen meghúzta a volna a ravaszt, mikor egy puffanással a földre esett. Hátra nézve az éppen érkező Brockot láttam meg mosolyogni.
- Kösz. - Szóltam neki.
- Jah.... Olyan elveszettnek tűntél nélkülem. - Mondta poénkodva, ami az én arcomra is mosolyt csalt.

- Hé, gerlepár, ne most béküljetek ki, ha lehet! - Szólalt meg Tony és én mosolyogva a szememet forgattam. Folytattam az utamat a többiekhez Brockkal kiegészülve. Pont időben érkeztünk én kiütöttem az egyik katonát, aki hátba akarta támadni Buckyt ő meg lelőtte a másikat.
- Ejnye hajas baba. Csak nem romlottak a reflexeid? - Kérdezem vigyorogva mire ő is rám mosolygott.
- Talán ideje lenne annak, hogy ne folyton a herceg mentse meg a hercegnőt, hanem fordítva. - Válaszolt, még szerettem volna visszaszólni neki, de Brock közöttünk lépett el a bázis irányába.
- Koncentráljatok inkább a feladatunkra. - Morogta oda nekünk a válla felett. Kérdőn néztem a mellettem álló ex katonára, aki csak egy vállrándítással jelezte, hogy fogalma sincs arról, hogy mi baja van. Én is megvontam a vállam majd tettem, amit a morgós parancsnok kért tőlünk. Éppen a számítógép teremben voltam és egy pendrive-ra mentettem le az adatokat, amikor lépéseket hallottam meg magam mögött. Türelmesen vártam, hogy idejön-e vagy a kint harcolókhoz csatlakozik. Legnagyobb bánatomra megnyikordult az ajtó. A combtokomból elővettem egy fegyvert és a belépőre szegeztem. Brock megadóan emelete fel a kezeit. Leengedtem a fegyverem.
- Te mit keresel itt? - Fordultam vissza a gépek felé.
- A Kapitány kért meg, hogy szóljak mindjárt robbantunk.
- Aha és miért nem a fülesen keresztül szóltatok?
- Próbáltuk, de mintha blokkolná valami az adást. Ezért jöttem be. - Szólt és közben közelebb lépett hozzám. Gyorsan lementettem minden adatot és már indultam volna kifelé, de egy kemény mellkasnak ütköztem. Felnézve szembe találtam magam Brockkal.
- Nem megyünk? - Kérdeztem oldalra döntött fejjel. - Azt mondtad, hogy hamarosan robbantunk.
- Igen ez így van, de enélkül- Mutat fel egy kis távirányítót. - Elég nehéz lesz. - Halkan felnevettem, elakartam lépni mellette, de elkapta az alkarom.
- Rosalee beszélnünk kell.
- Nem, nem kell.- Húztam ki a kezem a szorításából és elindultam kifelé. Beelőzött és becsukta az ajtót. Dühösen néztem fel rá.

[Brock szemszöge]

Elég félelmetes volt, ahogy dühösen meredt rám. Védekezően felemeltem a kezem és könyörögve néztem rá. Vett egy mély levegőt és neki támaszkodott az egyik asztalnak. Tudtam jól, hogy a többiek piszok mérgesek lesznek rám, de muszáj megbeszélnem vele.
- Először is szeretnék bocsánatot kérni. Amiért hazudtam, titkolóztam és mert becsaptalak. Én csak.... féltem.... féltem, hogy elveszítelek, ha megtudod ki vagyok igazából. Pont ezzel veszítettelek el...- Hajtottam le a fejem és csodálkoztam volna azon, ha a végét meghallotta volna. Pedig meghallotta, közelebb lépett hozzám és felemelte a fejem annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Igen elvesztettél. Csak azt nem értem, hogy miért nem bíztál meg bennem annyira, hogy elmond nekem az igazat.
- Mert már hagytak el csak a feléért...- Motyogom és érzem, hogy könnyek gyűlnek össze a szemembe. Lágyan elmosolyodott a kezét az arcomra vezette és elkezdte cirógatni azt. Ahogy szoktam belepusziltam a tenyerébe, mire egy kisebb kuncogás hagyta el az ajkait.
- Ismerhetnél már annyira szép fiú, hogy nem hagylak el ilyen dolgokért. Csak, ha hazudsz nekem- Emelte fel a mutató ujját fenyegetően. Erre meg én kezdtem el nevetni.
- Ha itt végeztünk és a barátaid is elengednek minket kettesben eljönnél velem egy randira? - Kérdeztem reménykedve majd kicsit elkomorodtam, mert egy év alatt, lehet, hogy már foglalt valamelyik Bosszúálló által. Ahogy elnéztem Barnessal egész jól kijöttek és úgy cukkoltak egymást, ahogy régen mi is.
- Persze szívesen...- Hajtotta le a fejét, ezért néhány rakoncátlan tincs az arcába hullott. Így is láttam, hogy elpirult. Kajánul vigyorogva emeltem fel a fejét és egy csókot adtam neki. Egy pillanatig habozott, de aztán mohón viszonozta. A mosolyom szélesebb lett és úgy húztam még közelebb magamhoz.

Timeskip, mert Tony még a reggeli kávéjába is Whiskyt tesz

Lassan egy újabb félév eltelik azóta a bizonyos akció óta. Igazam lett Rogers és a többiek eleinte elég mérgesek voltak rám, de Rosei megvédett. Tony Barnessal kiegészülve azóta cukkolnak azzal, hogy a hercegnőm véd meg engem és nem fordítva. Erre én mosolyogva ugyan azt vágom vissza. Rosalee soha nem volt egy hercegnő. Általában én kelek fel később, de most én ébredtem meg hamarabb. Mikor kinyitottam a szemem Rosei még a mellkasomon feküdve aludt. Egy apró mosoly játszott az arcomon, úgy figyeltem szerelmem minden apró rezdülését. Nyár lévén nyitott ablakkal aludtunk egy erősebb szellő miatt Rosalee libabőrös lett és közelebb húzódott hozzám. Óvatosan felemeltem az egyik kezemet és jobban betakartam. Egy órán keresztül még így feküdtünk, de tíz óra lett és ilyenkor már az álomszuszék Barton is előre kerül. Óvatosan elkezdtem simogatni a karját, amit egy kicsit fedett az egyik pólóm. Rosalee szokásává vált ellopni a pólóimat és pulóverjeimet. Bár ez egyáltalán nem zavar.
- Rosei édesem. Ideje felkelni. Hasadra süt a nap.
- Hhmmm...csak még öt percet...- Motyogta, miközben még közelebb bújt hozzám és a fejét a nyakhajlatomba fúrta. Hangosan nevettem, majd egy csókot leheltem az ajkaira, erre természetesen rögtön felébredt. Mosolyogva húztam közelebb magamhoz, miközben a mellkasomra ült.
- Szeretlek. - Súgta az ajkaimat súrolva.
- Én is téged Rosalee. - Mosolyogva nézet rám, miközben egy fekete tincset a füle mögé tűrtem.