„Fogytán volt az időm. Talán Riverdale-nek is. Hiram Lodge nagy lépéseket tett. De nem volt bűncselekményre utaló nyom. Csak spekulálni tudtam. Mi lehet Hiram Lodge terve Riverdale-lel? És miért tűnt úgy, hogy kezdi megvalósítani?"

~Charles

A Shadow Lake-i hétvége utáni hetet úgy kezdtem, hogy nem mentem be dolgozni. Még otthonról sem nagyon mozdultam ki, csak ha a Bosszúállókhoz mentünk. Volt egy olyan sejtésem, hogy Betty gyakran benézett az őrsre, hogy beszéljen velem. Szerencsére a Sunnyside-ba nem jött el.

Így nyugodtan átnézhettem századjára is a Farm aktáját, hátha észreveszek valami újat, de nem jutottam semmire, ráadásul közben Jughead is hazaért, és valamin nagyon munkálkodott.

– Nem hagynád abba? – néztem fel sóhajtva. – El akarom kerülni a bolond barátnődet, de azért szeretnék dolgozni. Egyáltalán, mit csinálsz?

Ahogy felé fordultam, meglepődtem, ugyanis a konyhaasztal fölötti fal nagyrészét papírok borították.

– Megmentem a várost Hiramtől.

– Ehhez kellettek volna anyagok a július negyediki letartóztatásáról? – álltam fel, és a konyhába mentem, hogy közelebbről megnézzem, mit művelt.

Igazából egy amatőr nyomozási táblának lehetett volna felfogni, de ahhoz képest nem is volt borzasztó.

– Igen. És nem értem, miért nem kaptam meg.

– Mert nem adhatom oda másnak. Ráadásul a bolond barátnőd miatt nem mentem egész héten dolgozni.

– Ha mondjuk hajlandó lennél vele beszélni, nem kéne bujkálnod előle.

Az állkapcsom megfeszült, és már épp mondtam volna valamit, mikor nyílt az ajtó. Megfordultam, és apa lépett be. Ahogy észrevett minket, köztünk cikázott a tekintete, majd észrevette, hogy Jughead kitapétázta a konyha falát.

– Ez mi?

– Ez ment meg minket Hiram Lodge-tól – mondta Jughead.

– Nem olyan szörnyű munka, de nem sokra mennél vele, tekintve, hogy nincs független újság a városban – jegyeztem meg.

Apa végül bólintott, és felakasztotta a dzsekijét a fogasra.

– Jókor jöttem? Ahogy láttam, épp veszekedni készültök.

– Nem volt semmi gond, csak Jughead sérelmezte, hogy a munkából nem hoztam el pár dolgot, meg hogy Betty miatt nem voltam dolgozni eddig.

– Vagy úgy... Hát, ma már a Pop'sba is bejött, és téged keresett. Közöltem vele, hogy okkal nem beszéltél vele. Meglepően hasonlít az anyjára...

– Apa, most őszintén: mégis mit láttál benne?

– Gimiben azután lett ilyen, hogy... – kezdte, de kicsit elgondolkodott, hogyan folytassa a mondatot – hogy Hallel kezdett járni.

Csendben bólintottam, majd sóhajtva ültem vissza a kanapéra, és a szememet dörzsöltem, ahogy ránéztem az aktára.

– Baj van? – ült mellém apa.

– Csak van ez a szekta, a Farm, és ezer éve enyém az ügy, és kikészülök tőle.

– Farm? Nem így hívták a helyet, ahol Betty szerint Polly szült? – fordult apa Jughead felé, mire felkaptam a fejem.

– Tessék? Ez komoly? Tudsz erről még valamit? – tudakoltam az öcsémtől.

– Csak ennyit, amit apa elmondott. Meg hogy pár órára, valahol északra vannak – vont vállat.

– Ezt azért nem nevezném semminek – mondtam, ahogy gyorsan felírtam az egyik lap szélére, merre kell keresnem a Farmot.

– Ó, már én is emlékszem! Mikor Jason Blossom eljött hozzám a Féregbe, hogy elvigye a drogot, mondta, hogy északra készül megszökni a terhes barátnőjével.

– Tehát két embert tudnék kikérdezni, de az egyik halott, a másik pedig hónapok óta ott van a szektánál, tehát bolond. Pompás! – csuktam be a mappát, és hátradőltem. – Lehet mégis visszamegyek holnap dolgozni, hátha bent kezdhetek valamit ezzel.

– Kérj egy drónt Tonytól! Láthatatlanná tudnak válni, és ha tud segíteni, hogy irányíthasd, megtalálhatod a Farmot.

– Ez... nem is rossz ötlet – mosolyodtam el.

***

~Daphne

Reggel, ahogy lementem a nappaliba, meglepetten láttam, hogy Charles kávézik, és épp apával beszélgetett valamiről. A többiek a saját dolgukkal voltak elfoglalva, hogy ne tűnjön úgy, hallgatóznak.

– Sziasztok! Charlie, hát te? – lepődtem meg, miközben odamentem hozzájuk, és puszit adtam a hajába.

– Meló előtt beugrottam, mert apa adott egy jó ötletet a Farmmal kapcsolatban. Kérnék Tonytól egy drónt.

– Tehát ma már bemész dolgozni? – mentem a hűtőhöz.

– Igen... ott nyugodtabban tudok dolgozni. Egyszer túl kell esnem azon, hogy Bettyvel beszéljek. Már apát is zaklatja.

– Ugye nem lesz baj?

– Nem, megoldom... – lépett oda hozzám, és puszit adott a homlokomra. – De már megyek is. Kösz a segítséget, Tony. Szerintem most már megoldom. Sziasztok!

Mosolyogva elköszöntünk tőle, és már ki is ment.

– Eddig türelmes voltam Bettyvel, de úgy érzem, a suliban el kell, hogy beszélgessek vele – jegyeztem meg, ahogy leültem reggelizni.

– Nem lennék annak a libának a helyében – vigyorgott Yelena, mire elmosolyodtam.

– Azért meg ne öld! – kérte apa.

– Nyugi, egy haja szála sem görbül.

***

~Charles

Miután eljöttem a központból, még beugrottam a Pop'sba két kávéért, és csak utána mentem az őrsre. Bent nem az irodába indultam, hanem a sheriffhez. Vettem egy mély levegőt, majd bekopogtam az ajtón.

– Szabad! – hallottam bentről, mire benyitottam. – Jó reggelt, Jones ügynök! Miben segíthetek?

– Jó reggelt! Én... csak kávét hoztam, gondoltam, jól jönne a munkához.

Erre meglepetten nézett rám.

– De... miért hozott nekem is kávét? Azt hittem, nem kedvel.

– Hát, afölött nem tudok szemet hunyni, ahogy a Kígyókkal bánik, de a kilakoltatás tényleg nem az ön hibája. Sőt, igazán sajnálatos, hogy belekeveredett egy korrupt polgármester ügyeibe, de... az irodám lent van, és mindennap találkozunk. Azt hiszem, mindkettőnknek jobb lenne, ha valamelyest javulna a kettőnk viszonya egymáshoz.

Erre bólintott, és halványan elmosolyodott.

– Igaza van. Köszönöm. Ahogy a kávét is – biccentett, ahogy elvette a papírtálcából a hozzá közelebb eső poharat.

– Igazán nincs mit – mosolyodtam el. – Ó, és ha Betty Cooper esetleg bejönne, és engem keresne, megtenné, hogy megpróbálja hazaküldeni? Sajnos tudom, mit akar tőlem, és higgye el, semmi fontos.

– Persze, de biztos nem komoly?

– Biztos – bólintottam.

***

~Daphne

Valóban nem terveztem bántani Bettyt, hiszen nem vagyok különösebben erőszakos.

A suliban óra előtt nem találtam meg, a matekunk pedig nem közös, így az első óra után alaposabban kezdtem keresni. Bekukkantottam minden terembe, így bukkantam Jugheadre és Archie-ra.

– Sziasztok! Jones, hol a kis pszicho barátnőd? Beszédem van vele.

– Gondolom, a teremben, ahol órája lesz, vagy mosdóban. Mit akarsz már tőle megint?

– Csak annyit, hogy ne keresse Charlest, és apátokat se zargassa a munkahelyén. De egyébként ti mit csináltok itt? – tudakoltam.

– Jughead... nem tudom pontosan, de én jöttem, hogy szóljak neki, időközi polgármester választás lesz, és Hiram azt szeretné, ha apám indulna – magyarázta Archie.

– Hogy mi? Minek? Mármint ne érts félre, nem baromság az ötlet, de miért?

– Nem tudom, de én Veronicával járok, tehát velük vagyok, de apám nem keveredhet bele.

– Akkor szólj neki? – vontam vállat.

– Veronica és a szülei megölnének. De mondtam Jugheadnek, hogy Hiram megvette a Pop'st, és azóta meg sem nyikkant.

– De én már mindenkivel közöltem ugyanezt a Pickens Parkban. Most mitől újdonság?

– Azért, mert eddig azt hittük, csak a déli oldal kell neki. De nem. Nézzétek! – intett minket közelebb Jughead, miközben egy Riverdale térképen helyeket karikázott be. – Terjeszkedik, mint Drakula. Előbb az autósmozi, a Pop's, a suli, a lakókocsipark és most az újság. Neki egész Riverdale kell...

A döbbenettől kissé megszédülve léptem ki a folyosóra, és indultam órára. Mégis mi a fenét árthatott ez a szerencsétlen kis város Hiram Lodge-nak, hogy teljesen tönkre akarja tenni?

Már a bejárat melletti mosdóba akartam benézni, még mindig Bettyt keresve, mikor épp kilépett a suli újság szerkesztőségéből.

– Pompás! Pont veled akartam beszélni – fogtam meg a karját, és vissza is rángattam a helyiségbe. – Hallom, már FP-t is zargatod Charlesszal, és ezzel be is telt a pohár. Ide figyelj! Charles érthetően kijelentette, mi a véleménye rólad, meg anyádról, és ebből szerintem arra is rájöhettél volna, hogy nem akar semmit tőletek! Használd azt az aprócska eszed bármilyen nehezen is megy! Köszönöm!

Minden további hozzáfűznivaló nélkül mentem ki, és indultam a szekrényem felé.

***

Mikor hazaértünk – kivételesen nem apa jött értünk, ami kissé meglepett –, éppen csak azért akartam bemenni a nappaliba, hogy a táskámat letegyem, mert utána a laborba akartam sietni, hogy beszélhessek apával, de őt pont ott találtam, ahogy éppen az előhívott hologramos képernyőn készített egy nyomozási táblát.

– Szia! Ezt mire fel...? – tettem fel a kérdést, csak épp nem tudtam, a második felét hogy fogalmazzam meg.

– Charles hívott az ebédszünetében, hogy mit raktak össze Hiramről Jughead otthoni nyomozási táblája szerint, amit most én is megcsinálok, és aztán Charles ránéz, hogy jó-e, meg hogy kiderül-e belőle még valami.

– Naa... Ez nem fair! Én is épp ezt akartam mondani – huppantam le a kanapéra, hogy lássam a nyomozási táblát.

– Mi? Te ezt honnan tudod? Neked is mesélte?

– Nem. Délelőtt Bettyt kerestem, hogy beszéljek vele, de csak Archie-t és Jugheadet találtam. Együtt jöttünk rá, hogy Hiramnek nem csak a déli oldal kell. Hanem az egész város.

– Valóban... Én is erre jutottam – ült le mellém. – De azt nem tudom, mégis miért kell neki a város, és mi köze hozzá. A múltjáról nem sokat találtam. Azt még előlem is jól elrejtette. Az apja halott, az anyja nem a közelben él.

– Miért nem kérdezed meg FP-t, vagy Mr. Andrewst, hogy ismerik-e korábbról? Ó, ha már itt tartunk: Lodge azt akarja, hogy Archie apja induljon polgármesternek a választáson.

Erre apa felém kapta a fejét.

– Mi? Minek? Fred nem hülye. Nem fogja neki elsimítani a bizniszeléseit. Az ötlet nem lenne pocsék, de ennyi erővel én is megkérhetném FP-t, hogy induljon – mondta, mire felnevettem.

– Kérlek, ha találkoztok, poénból kérdezd meg!

Ekkor bejöttek a többiek, és Yelena lehuppant hozzánk, és érdeklődve figyelte a képernyőt. Sőt, elég kitekeredett pozícióból alulról is alapon alaposan megfigyelte. Hozzá akart érni, de apa ellökdöste onnan a kezét.

– Ne piszkáld! Az egész napom ment el rá, és Charles mindjárt ideér.

Ebben a pillanatban nyílt is az ajtó, és feszült párom lépett be.

– Szia, Charlie! – mosolyogtam rá, mire halvány mosoly kúszott az arcára, de még mindig feszült volt.

– Sziasztok! Steve, Yelena, mi hárman szőkék vagyunk, mégsem viselkedünk úgy, mint az idióták? Hogy van ez?

– Várj, kitalálom! Anyád? – kérdezte Yelena.

– Majdnem...

– Akkor gondolom Betty, mert a másik húgodat még nem ismered.

– Eltaláltad, bár Polly is hazanézett a szektából. Mindegy, mikor kijöttem az őrsről, Betty ott várt. Megkérdezte, hogy nem megyek-e holnap délután vele, Pollyval és az apjukkal Cliff Blossom végrendeletének felolvasására. Pedig a hétvégén is világosan kiderült számára, hogy Jughead bátyja is vagyok, ráadásul már apánál is járt tegnap este a Pop'sban.

– Ez súlyos – szólalt meg Bucky, miközben kinyitotta a hűtőt. – Itt van valami pia. Kéred?

– Nem... vezetek – ült le mellém sóhajtva Charles, puszit adott a hajamba, és a vállamra hajtotta a fejét. – És nem ez az egyetlen baj a dologgal. Betty, amilyen megszállott, már az anyja szemét is próbálta felnyitni, hogy nem Chic a fia, így a közveszélyes exem tudja, hogy felfedtem a kilétem, és az ő kényelmes helyzete veszélyben van. Idők kérdése, hogy megint felbukkan előttem...

– Őszintén, mi a legrosszabb, amit még tehet veled? Nincs pisztolyod? – kérdezte Natasha.

– De, van, de mikor múltkor is találkoztunk, lefagytam, és leperegtek előttem az emlékek...

– Ne aggódj! Idővel eltűnik innen, és nem lesz más, mint egy rossz emlék – húztam magamhoz.

– Köszönöm... Annyira imádlak – adott puszit az arcomra.

– Csak hogy eltereljem a témát: Charles, eddig ennyi dolgot szedtem össze neked, ha meg akarod nézni – mondta óvatosan apa.

– Persze, igen... Köszönöm, Tony! – sóhajtott, majd felegyenesedett, hogy alaposabban szemügyre vegye a képernyőt. – Egyszerűen nem értem őt... mi a fenéért kellene neki egy egész város? Meg mi lesz a Southside Gimi helyén?

– Hát figyelj, átnézhetem a többi anyagot is, ha gondolod.

– Mi? Milyen többi anyagot? – kérdezte szemöldökráncolva Charles.

– Hanganyag, képek, emailek, telefonbeszélgetések – sorolta apa. – Miért? Azt hiszed, amatőr vagyok?

– Öhm... ezeket nem néznéd át nekem, kérlek? Nem kell rögtön az egészet, csak... úgy egyáltalán, hogy legyen bármi fogalmam erről.

– Persze, természetesen. Holnap pendrive-on beviszem azt a részét, amit átnéztem, jó?

– Tökéletes, köszönöm – mosolyodott el Charles.

***

~Charles

Másnap, ebéd után, mikor visszaértem az őrshöz, még nem mentem be, csak az autó mellett várakoztam, mert Tony szólt, hogy oda tudná adni, amiket eddig átnézett, és az ebédszünet végére beszéltük meg a találkozót.

Amíg vártam, Daphne-val beszélgettem, habár nem örültem neki, hogy órán telefonozik, de ebben a témában a világért sem hallgatott volna rám. Mondjuk kicsit jól esett, hogy nap közben lényegében bármikor tudtam vele beszélni, még ha csak üzenetben is.

Épp felpillantottam a telefonomból, mikor megpillantottam Chicet, aki úgy tűnt, épp felém igyekszik. A szemeim elkerekedtek, lesápadtam, ráadásul még a pisztolytokom is az autóban volt, mert úgy voltam vele, felesleges még kivennem onnan, amíg Tonyra várok.

Fontolgattam, hogy bezárkózok az autóba, de ekkor egy kis hang a fejemben lényegében kinevetett.

Ne légy már ilyen gyáva! Biztos erősebb vagy, nála, hiszen évekkel ezelőtt leszoktál. Pisztoly nélkül is elintézed, ha kell. Még a tizenhat éves barátnőd is orrba vágta – mondta a kis hang. – Szedd össze magad!

Azonban nem sok időm volt erre, ugyanis mikor Chic odaért hozzám, orrba vágott.

– Te idióta! Eljárt a szád, és Betty pedig nem bírja befogni a sajátját! Le fogtok buktatni!

Valószínűleg nagyobb baj is történt volna, ha nem halljuk meg ekkor egy drága sport autó hangját, és a csikorgó fékezését. A kezemet az orromhoz kaptam, és addigra Chic már elrohant.

– Charles, jól vagy? – sietett oda Tony.

– A-azt hiszem... nem olyan erős, mint emlékeztem – vettem el a kezemet az orromtól. – Ennél jobban is vérezhetne.

Kinyitottam az autó ajtaját, hogy a kesztyűtartóból zsebkendőt vegyek ki.

– Egyáltalán, honnan vette a bátorságot, hogy egy szövetségi alkalmazottra támadjon, nem mellesleg az őrs előtt?

– Nem tudom, de azért jött, mert a hétvége óta Betty nem fogja be, és szerinte idők kérdése, és Alice is észreveszi, hogy nem ő a fia.

– Nem kéne bent szólni Kellernek? Vagy telefonálni egyet Quanticóba?

– Semmiképpen! – jelentettem ki, ahogy a zsebkendőt a vérző orromhoz szorítottam. – Nem akarok ilyenekkel foglalkozni, hogy még többet lássam őt.

Tony még egy ideig aggódva méregetett, majd végül bólintott egy aprót.

– Öhm... elhoztam a pendrive-ot – vette ki a kabátja zsebéből, és felém nyújtotta. – Pár érdekes dolog van rajta, és időrendbe tettem mindent.

– Köszönöm. És... lehetne, hogy Daphne-nak ne mondd el? Nem akarom, hogy aggódjon. Nem olyan vészes. Nem üt már olyan erősen. Ennyi előnyöm van abból, hogy ő nem szokott le, én pedig igen.

– Biztos Daphne-nak nem kéne tudnia róla?

– Biztos. Lehet nem is fog látszódni délutánra. Kérlek, Tony!

Sóhajtva bólintott.

– Jól van. Akkor én megyek. Neked pedig jó munkát.

– Kösz. Délután majd érte megyek Daphne-ért, jó?

– Rendben – mosolyodott el. – Örülni fog neki.

~Daphne

Az utolsó óra után a barátaimmal indultam kifelé a suliból, és épp azt tervezgettük, hogy kéne valami közös program a Sunnyside-ban, ha már kezd jó idő lenni.

Meglepetésemre Charles várakozott a suli előtt, és mosolyogva intett, de feltűnt, hogy valami nem stimmel.

– Charlesnak bevert valaki? – kérdezte Sweet Pea, teljesen jogosan, ugyanis a párom orra és bal szeme alatt enyhén belilult.

– Nem tudom, de azt hiszem, én megyek is, megkérdezem. Peter, jössz?

– Nem, menj csak! Hazajutok Wandáékkal – mosolygott, mire megöleltem, elköszöntem a többiektől, és Charleshoz siettem.

– Szia! – ölelt meg mosolyogva, és puszit adott a számra.

– Szia, mi lett az arcoddal? – kérdeztem, és aggódva vizslattam, mire felsóhajtott.

– Ne aggódj, nem akkora dolog!

– Pedig annak tűnik – cirógattam meg óvatosan. – Ki tette ezt veled?

– Előbb üljünk be az autóba jó? Nem akarom, hogy más is hallja.

Bólintottam egyet, de végig aggódva figyeltem őt.

– Szóval? – kérdeztem, mikor beültünk, és becsuktuk az ajtót.

– Chic volt az, az őrs előtt, mikor apádra vártam.

– Tessék? Miért? Telefonáltál Quanticóba, hogy valaki rád támadt?

– Igen ő volt az, azért, mert már Betty is tud rólam, és fél, hogy lebukik. Nem, nem szóltam, és nem is akarok. Nem akarok tárgyalással bajlódni, hogy még többet lássam. Tényleg nem olyan nagy dolog. Nem üt már olyan erősen, valószínűleg a sok drogtól.

– Az a „már" szó kicsit aggaszt, de... ha te úgy gondolod, hogy nem nagy dolog, rendben – öleltem meg szorosan. – Örülök, hogy nem esett komoly bajod. De ugye jegelted kicsit az orrod?

– Persze, jól vagyok – mosolygott kedvesen, és puszit adott az arcomra.

***

Este Charles még nálunk volt, és vacsora közben arról mesélt, apa miket talált neki.

– Alig hittem el. Börtönt akar csinálni a Southside High-ból!

– Akkor ezek szerint már te is tudod – lépett be FP. – Sziasztok! Jugheaddel pont a Shankshawban egy barátomnál, aki szintén erről mesélt. Ráadásul azt sem árt tudnod, fiam, hogy... Hiram bérelt fel minket, hogy tönkre tegyük az autósmozit.

– Ezt már szerintem mesélted, de köszönöm, hogy emlékeztetsz – mosolyodott el Charles.

– Te jó ég, mi lett veled? – kérdezte aggódva.

– Majd otthon, jó? – sóhajtott.

– FP, kérsz vacsorát? – kérdeztem mosolyogva.

– Igen, köszönöm – mosolyodott el, és leült közénk. – Fiam, van valami terved?

– Sajnos nem illegális börtönt nyitni, de Fred Andrews így aligha fog polgármesternek indulni, ha megtudja. Bár nekem is vannak fenntartásaim, hogy egy város kellős közepén börtönt építsen, de nem hiszem, hogy bárki is ellenkezne. De még Tonyval átnézzük a többi anyagot, hátha lesz valami rosszabb terve, amit meg kell állítanunk. De amúgy miért nem mondtátok előbb a börtön dolgot, ha már tudtátok? – nézett rám és apára.

– Ne haragudj! Volt elég gondja mindenkinek. Gondoltuk, ráér – mondtam halkan. – Sajnálom. De ott volt a beavatásod, a Pickens Parkban történtek, a lakókocsipark...

– Semmi baj... – sóhajtott. – Nem tudtuk volna megakadályozni. Csak hátha Mr. Andrews észhez tér, és kiszáll mielőtt nem késő.

***

Mr. Andrews végül nem akart Hiram embereként indulni polgármesternek. Mrs. Lodge viszont egyenesen a híradónak jelentette be, hogy indul a választáson.

„És tessék. Lodge-ék győztek. Riverdale kifutott az időből."