▬▬▬▬▬▬▬▬
S U M M E R

Másnap kényelmesen elhelyezkedtem a repülő turista osztályán, miután túléltünk egy újabb rajongói rohamot a fiúkkal és biztonságban felkerültünk a gépre. Törökülésben nyomogattam a telefonomat és Eun Ji-vel beszélgettem, mert a gép késve indult, valami hűtőfolyadék hiba miatt.

Oké, bevallom, csak meg akartam osztani vele, hogy tetszik valaki és a tanácsát szerettem volna kérni, mert azután a pincés incidens után már nem tudtam mit gondoljak. Tegnap egész éjjel megállás nélkül a délutánon kattogott az agyam. Mi ütött belém amikor megcsókoltam? Oké, a pillanat heve és ahogy makacskodott, hogy ő csak annak hisz amit lát. És ha most még jobban utál? Elhatároztam, hogy másnap tisztázom vele a dolgot. Hazaérünk Koreába, mindenki nyugodtan pihen egy éjszakát, aztán másnap készítek neki egy kávét és Summer, igen, felnőtt módjára fogsz beszélni vele.

A telefonom hármat pittyegett és megjelent EunJi neve a kijelzőn.

EunJiMIN: mizujs sum sum

DimSum: mi ez az új nick csere...

EunJiMIN: amióta elmentél ahhoz a céghez és belehallgattam annak a csapatnak a számaiba, azt hiszem egészen rajongó szerű lettem még biasom is van, vagy mi az

DimSum: látom

DimSum: igazából a tanácsodat akartam kérni

DimSum: talán tetszik valaki

EunJiMIN: neked? egy létező, emberi lény?

DimSum: igen és azt hiszem, megeshet, hogy elment az eszem mert tegnap m 마

Éppen a következő karaktert pötyögtem be, amikor hirtelen az egész gép morgolódni kezdett mint egy elégedetlen hangyaboly.

- Uram, maga nem jöhet ide. - hallottam, hogy a légutaskísérő kétségbeesetten próbál magyarázni valakinek aki vagy tök süket volt, vagy teljesen fogyatékos, mert csak további lökdösődések hangját hallottam. Lefordítottam a telefonomat és egy kicsit kinyomtam magam a székből, hogy meglássam mi a nagy felhajtás oka.

Az egyetlen és utánozhatatlan Suga állt a folyosó közepén egy kék laptoppal a kezében, majd amikor kiszúrt engem a sorok között, csettintett egyet és megindult felém.

Visszasüllyedtem a székbe és próbáltam láthatatlanná válni.

- Elnézést, de lehetne, hogy az út ideje alatt helyet cserélünk? - Yoongi udvariasan megkocogtatta a szomszédom vállát, azt hiszem az egyik sminkes volt az. A lány eltátotta a száját, majd hevesen bólogatni kezdett és se szó se beszéd felállt. - Az első osztályon van a helyem, kérem mutassa meg neki. - a fiú a még mindig zavart légutaskísérőre nézett, majd egyszerűen ledobta magát mellém és felnyitotta a laptopját az ölében.

- Mit...mit csinálsz itt? - kérdeztem elfojtott hangon. Remek, éreztem, ahogy az arcom lassan de biztosan ismét árnyalatokat vált. Miért, kell nekem még mindig így reagálnom a közelségére, szedd össze magad Summer. Amúgy meg minek jött ide,  még nem álltam készen arra, hogy kettesben legyünk, főleg a tegnapi kis akcióm után. Még ki se találtam a tuti szöveget a fejemben amit mondani fogok neki.

- Dolgozni jöttem. - felelte a fiú egyszerűen, majd megköszörülte a torkát és közelebb tolta hozzám a gépet. - Nézd, a szám koncepciója egy őszi esős délután lenne. Egy kicsit lassabb dallamra gondoltam, már nagyjából készen vagyok a fő melódiával és a rap betétek szövegével, de szeretném ha a keretet adó dalszöveget és... - itt nagyot sóhajtott mint aki élete bejelentésére készül. -...és a refrént is megpróbálnád megírni. Ha minden egyben van, egy pár napon belül készen lehet a demó.

- Tessék?

- Rossz...öhm. Gyenge a hallásod? - Suga közelebb hajolt a fülemhez. - Elismételjem még egyszer?

- Nem. - istenem, bárcsak menne vissza a saját helyére. Oké, ne menjen vissza, örülök, hogy itt van. Vagy mégse. Nem tudom. - Nemakarszbeszélniategnapról. - hadartam hirtelen mint egy szerencsétlen, aztán elfordultam és az arcom elé kaptam a kezem. Te jó ég, mint egy tíz éves, akit életében először ültetnek fiú mellé az általános ötödik osztályában. Egyre kínosabban éreztem magamat.

- Beszélhetünk róla. - Yoongi megint megköszörülte a torkát és próbált komolyan rám nézni.

- Inkább mégse. - ráztam meg a fejemet, majd elhúztam előle a laptopot, bedugtam a fülembe egy fülhallgatót és elkezdtem hallgatni a már elkészült dallamot. - Maradjunk a munkánál.

Ez az Summer, őrizd meg a hidegvéredet és maradj profi. Ne feledkezz el arról, hogy mi a célod, átadni az embereknek az érzelm...
Suga éppen a fülhallgató másik felével babrált, de mivel a száruk túl rövidnek bizonyult így a fiú egyszerűen felnyomta a karfát és közelebb csúszott hozzám.

Eddig tudtam figyelni a zenére. Suga egész lénye elvarázsolt, ahogy lehunyt szemmel élvezte a zenét minden porcikájában, néha a hosszú ujjaival finoman ütötte a ritmust a térdén, amikor pedig az ő része következett a rap betétnél, némán tátogta a hozzá tartozó sorokat.

Egyszerűen tökéletes volt. Ez az ember a zenének született. Én egész életemben a dalaimnak éltem, de még így se érhettem fel hozzá és ezt csak most értettem meg, ahogy közelről figyeltem őt.

- Nos mi a véleményed? - kérdezte aztán.

- Csodálatos vagy. A zene. Csodálatos.

- Rendben. Lenne még valami. - Suga hófehér bőrén egy halvány pír jelent meg. - Ez egyenlőre egy szerelmes dal, de ez a téma általában nem tartozik a csapat khm.. koncepciójába, ezért ez egy egyedi és új megközelítés, amit ki szeretnék próbálni. Kérlek otthon olvasd el és beszéljünk róla másnap. - ezzel a kezembe nyomott egy kis piros pendrive-ot, majd egy kicsit oldalra döntötte a fejét és békésen szuszogni kezdett. - Ne haragudj Sum, egy kicsit fáradt vagyok. - ezt nem tudom, hogy valóban hallottam e vagy csak képzeltem, de mindenesetre alaposan megemelte a pulzusomat az út hátralévő részére.

Mélyet sóhajtottam és én is hátradőltem a székben. Az egyik énem majd kiugrott a bőréből, hogy egy ilyen lehetőséghez jutott és ilyen komolyan tud beszélni a zenéről valakivel, viszont a másik énem erős pánikban volt és úgy gondolta, hogy nem érdemli meg mindezt. Hiszen szinte semmit se tettem érte. Annyi tehetséges ember lehetne a helyemben, de még sincs.

Miért vagyok én az az ember aki Min Yoongi mellett ülhet? Összeszorított öklömbe rejtettem a pendriveot. Mindent meg fogok tenni, hogy méltó legyek hozzá.

▬▬▬▬▬▬▬▬

Mivel Japán és Korea között szinte alig van távolság, főleg repülővel, ezért szinte még csak elbóbiskolni se tudtam. Leginkább azt néztem ahogy Suga alszik, az legalább érdekes volt. Néha álmában beszélt és Taehyungot szidta. Végül aztán hazaértünk, és a kezdeti pánik után, amikor is nem találták Sugat az első osztályon mindenki biztonságosan leszállt a repülőről.

Ahogyan eddig is, a stylistokhoz készültem csatlakozni, de Suga karon ragadott és a saját menedzserük mellé lökdösött.

- A Big Hit által alkalmazott dalszövegíró vagy. Ne hátul állj ott a sminkes noonak mellett.

Nyeltem egyet. Erre nem számítottam. Azok a hiénák felfognak falni odakint.

Az arcomba húztam egy rózsaszín maszkot és lehajtott fejjel vonultam a fiúk menedzsere mellett.

- Emeld fel a fejed. - morogta oda nekem a férfi összeszorított fogakkal, miközben széles mosollyal az arcán integetett a médiának.

Amint egy kicsit feljebb pillantottam, nagyjából ezer vaku villant az arcomba.

- Kisasszony, egy kérdés. Milyen kapcsolatban áll a csapattagokkal?
- Kisasszony, kérem nézzen ide, az a pletyka járja, hogy ön és Jimin között több van mind egyszerű munkakapcsolat.
- Kisasszony...

Egy örökkévalóság volt mire elértük a fekete autót és bevackolhattam magam az ablak mellé.

- Üdv a világunkban. - mosolygott rám J-Hope hátrafordulva. - Megszoksz vagy megszöksz.

Biccentettem egy aprót. Ekkor Suga vágódott be mellém az ülésre, őt pedig Namjoon követte. Úgy tűnt vitatkoznak.

- Erről nem volt szó. Ki engedte meg a riportereknek, hogy kérdéseket tegyenek fel? - Yoongi mérgesen a bőr ülésre csapott.

- Leállítottam volna őket, ha tudom. - tárta szét a karját Namjoon. - De ma rosszabbak voltak mint egyébként. Még az ARMYt se láttam tőlük.

Jobbnak láttam ha nem szólok bele a veszekedésbe ezért csak az ablak üvegnek döntöttem a homlokomat és csak némán bámultam az elsuhanó várost.

Egy kis idő után fékezett az autó és legnagyobb meglepetésemre megérkeztünk a lakáshoz, ahová a három másik lánnyal együtt kellett volna beköltöznünk. Ezek szerint lecserélték a zárat. És újra láthatom Billyt is.

Szinte kiugrottam örömben az autóból. Suga viszont úgy nézett rám mintha őrült lennék.

- Ülj vissza.

- Miért?

A fiú türelmetlenül felszisszent és az égnek emelte a szemeit.

- Csak a cuccaidért jöttünk. Amíg nem találnak jobb helyet, velünk maradsz.

- Dehogy! Én elleszek a csajokkal, majd nem szólunk egymáshoz.

- Velünk. Maradsz. - közölte Yoongi türelmetlenül. - A főnök utasítása. - tette aztán hozzá. Namjoon a fejét csóválta mellette, de nem szólt semmit.

- Rendben. - megadóan bólintottam. Fáradt voltam vitatkozni ezen, különben is lehet tényleg jobb ötlet, ha elkerülöm azt a három másik lányt egy jó ideig. Azért reméltem, hogy hamar találok egy kis lakást saját magamnak, nem akartam más terhére lenni.

Legalább annyi szerencsém volt, hogy még igazából ki se pakoltam és a lányok is voltak olyan kedvesek és nem hajigálták szét a holmijaimat, ezért a sofőr csak egyszerűen bedobta a táskámat és Billyt a csomagtartóba, majd rögtön elhajtott.

Megint kinéztem az ablakon, de ezúttal már csak összemosódott előttem minden. Nagyon álmos voltam. Azt hiszem napok óta nem aludtam csak egy néhány órát. Lehunytam a szemem és szinte azonnal elnyomott az álom.

▬▬▬▬▬▬▬▬

Nem tudom mikor ébredtem fel, de az biztos, hogy kint már lefelé ment a nap. Abban a vendégszobában feküdtem, ahol pár napja a srácok elszállásoltak. Megdörzsöltem a halántékomat és próbáltam visszaemlékezni, hogy egyáltalán, hogy kerültem ide. Az még megvolt, hogy elhoztuk Billyt, de aztán képszakadás.

Várjunk csak. Billy.

Kapkodva körbenéztem a szobába, amikor megpillantottam őt a sarokba állítva. Az én egyetlenem, aki mindig kitartott mellettem. A gitárom mellett volt a kis bőröndöm és legnagyobb meglepetésemre semmi sem hiányzott a csomagomból. A ruháim, a kis laptopom és csodák csodájára még a hitelkártyám is ott volt.

Apropó laptop. Gyorsan felnyitottam a képernyőt és előhúztam a zsebemből a pendriveot amit még Suga adott a repülőn. Azt mondta otthon nézzem meg, igaz? Izgatottan bedugtam a gép oldalába.

Erre vártam egész nap.