- Rendben Summer, kezdjük elölről - Mrs. Williams frusztráltan préselte össze amúgy is szinte papír vékony ajkait és állával a zongora felé intett. A nő volt a főszakos tanárom és mivel már csak egy hét volt hátra a vizsga koncertig, napról-napra idegesebb volt.

- Azonnal - motyogtam magam elé és a billentyűkre helyeztem az ujjaimat. Éppen belekezdtem a darabba, amikor a telefonom elkezdett rezegni.

- Miss Kang - a tanárnő durván az asztalra csapott. - Nem kapcsolta ki a készüléket?

Ó, basszus, teljesen elfelejtettem. Általában senki nem ír üzenetet ilyenkor, hisz tudják, hogy ezzel a boszorkánnyal vagyok összezárva.

Mrs. Williams úgy nézett a telefonom kijelzőjére mintha az ördög találmánya volna. Idegesen nyeltem egyet és érte nyúltam, hogy lenémítsam és mentsem, ami még menthető, amikor újabb sms-em érkezett.

- MISS KANG, KIFELÉ AZ ÓRÁRÓL - sikította túlvilági hangon a nő és vadul feltépte az ajtót, majd utánam dobta a kottáimat a folyosóra. A szememet az égnek emelve rakodtam össze a papírjaimat, a telefonom pedig azóta is rendíthetetlenül jelezte az újabb és újabb üzeneteket. Kezdtem ideges lenni, ezért a hónom alá csaptam a mappámat és azonnal a megnyitottam a mobilomat. Négy olvasatlan üzenet.

10:02 GeniusMin szia, megint Min Yoongi

10:10 GeniusMin ne haragudj, mi is volt a neved? elfelejtettem.

10:15 GeniusMin zavarlak?

10:18 GeniusMin ha van időd, kérlek, válaszolj, nagyon tetszett a szám, amit írtál!

Min Yoongi. Min Yoongi. Min Yoongi.

Ezen a két szón kattogott az agyam, ahogy az ebédlő felé siettem. Ha szerencsém volt, Amy vagy Jay már vártak és legalább elterelik a figyelmemet róla. Őszintén, eszem ágában se volt neki válaszolni, legalábbis az eszem ezt diktálta. A szívem pedig...a kezemre pillantottam. Már most is a válasz gombon volt a nagyujjam, ahogy elkezdtem megköszönöm, hogy időt szakít rám.

Kezdtem volna megőrülni? Verd már őt ki a fejedből Summer, a saját és az ő érdekükben is. Megdörzsöltem a halántékomat, általában ez segített, ha kezdett teljesen lekapcsolni az agyam, de most nem vált be, csak szédültem, mint egy szerencsétlen. Nagy nehezen letámolyogtam az aulába, ahol már Jay és Amy lefoglalták a legnagyobb kanapét.

- Hogy ment a próba? - vigyorgott Jay, látva félholt ábrázatomat miután kimerülten ledobtam magam mellé.

- Nagyon... - kezdtem a válaszba, mire újra rezegni kezdett a mobilom.

- Ki az, ki az? - Amy izgatottan dőlt előre és próbálta lelesni az üzenetet a vállam fölött.

10:25 GeniusMin Legyen szép napod.

- Senki - ráztam a fejemet idegesen, majd végre lenémítottam ezt a hülye készüléket és a táskám mélyére rejtettem.

- Úr-is-ten - barátnőm elkerekedett szemmel tagolta a szavakat, láttam rajta, hogy közel áll hozzá, hogy felpattanjon és körbefussa az egész épületet izgalmában. - Ez Suga volt?

- Ki az a Suga? - húzta fel a szemöldökét Jay érdeklődően. Na, igen, a srác a saját világában élt, nem a miénkben. Fogalma se volt róla, hogy miket szerettünk, igazából az egész lénye a furcsaságból épült fel. Sokszor azt hinné róla az ember, hogy földönkívüli - éppen annyira tehetséges, jóképű és pontosan olyan másvilági ízlése van.

- Ne törődj vele - legyintettem türelmetlenül, de Amy persze nem hagyhatta annyiban.

- JAY. Koreai vagy és nem hallottál az országod legnépszerűbb csapatáról?

- Angol vagyok - vont vállat a fiú.

- Koreai vagy - ismételte Amy, mint aki meg se hallotta mit mondott Jay az előbb. - És mivel az egyik tag fülig szerelmes belém, meghívtak minket vacsorázni. Megmutattam Summer dalát Yoongi-nak, aki amúgy zenei producer is, és annyira tetszett neki, hogy most érdeklődik iránta.

Azon tűnődtem, hogy ennek melyik részén kezdjek el röhögni a "fülig szerelmes"-en vagy "az érdeklődő zenei producer"-en.

- Te az engedélye nélkül osztod meg a szerzeményét idegenekkel? - Jay egy nagyon csúnya pillantást vetett Amy-re. A lány úgy nézett vissza rá mintha teljesen agyalágyult lenne.

- Miről beszélsz? Nem csak a dalát osztottam meg vele! És nem is idegenek.

- AMY - hirtelen szorítást éreztem a mellkasomban, mintha valaki a szívemet facsarná, akárcsak egy narancsot.

- Meghívtam a vizsgakoncertedre - a lány vihogva hátba vágott, majd az órájára pillantott és gyorsan a hátára kapva hegedűjét, vidáman elszökkent órára. - Na, én mentem, pápá később!

- Jay.

- Summer.

- Jay... - kábán meredtem a legjobb barátnőm után, legalábbis abba az irányba ahol percek előtt sarkon fordult. Nem hiszem el, hogy képes volt ilyet tenni. Tudom, hogy jót akart, de a lehető legrosszabbra fordított mindent. - Lehet nevet változtatni egy hét alatt?

A fiú elnevette magát.

- Két hét alatt megoldom neked. De ha ez megnyugtat, nem hinném, hogy bármilyen híresség ellátogatna a világ másik felébe, Kang Summer vizsgájára.

Lebiggyesztettem az ajkaimat. Igaza volt.

- Úgyis csak vicceltem. Köszi, Jay - a vállamra dobtam kottatáskámat és felsiettem az emeletre, mert délután zenekari próbám volt és aludni akartam egy kicsit előtte. Amy-vel közös szobánk a szokás szerint káosz volt, főleg a lány miatt. A saját ruháit és kottáit is az én ágyamra dobálta, lassan már azt se tudtam, mi tartozik hozzám és mi hozzá. Mindenesetre lesöpörtem az összes cuccot a földre, és jólesően hátradőltem. Egy ideig néztem a BTS poszterekkel kidekorált plafont (igen, Amy az én felemen is mindenhova képeket ragasztott), majd egy hatalmas sóhaj kíséretében előbányásztam a telefonomat. Egy üzenet nem árthat.

10:47 Yeoreum köszönöm az üzeneteidet, legyen szép estéd.

Pötyögtem, majd összeszorított szemmel rányomtam a küldés gombra. Koreában délután van. Yoongi ilyenkor szokott aludni.

10:48 GeniusMin örülök, hogy válaszoltál.

10:52 Yeoreum miért írsz ennyit nekem?

11:05 GeniusMin tetszett a darab, de ezt már említettem

Az égnek emeltem a tekintetem, majd lezártam a telefont és a párnám mellé tettem, hogy pár óra múlva ébresszen.

Lehunytam a szememet, talán tíz percet aludhattam, amikor a képernyőmön ismét felvillant egy üzenet.

11:18 GeniusMin a neved is tetszik, Summer.

Feküdtem, de forogni kezdett velem a szoba. Csak viccel, igaz? A nicknevem koreaiul nyarat jelent. Csak hülyéskedik.

Summer, te idióta, mikor hülyéskedett Min Yoongi utoljára?

Soha.

11:25 Yeoreum haha, köszi.

Ezután nem hallottam felőle semmit, egészen pontosan egy héten keresztül. Végül is nem bántam, mert a zongora körül forgott minden gondolatom. Azt pletykáltak, hogy a klasszikus zenészek legkiválóbbjai is eljönnek meghallgatni minket, ezért próbáltam a maximumon felül nyújtani.

Őszintén, néha lopva pillantottam a telefonomra, hátha megjelenik rajta egy üzenet, de üres maradt és fekete csakúgy, mint előtte.

Aztán eljött a koncert napja. Ez volt az utolsó vizsgám Angliában, hiszen csak egy évre szóltak a tanulmányaim. A függöny mögötti szobában vártam, hogy az előttem lévő srác befejezze a darabot és én következzek. A tenyerem izzadt volt és jéghideg, a szívem pedig össze-vissza vert az idegességtől.

Láttam, hogy a fiú az utolsó oldalnál jár, ezért felálltam és kisimítottam hosszú, vörös ruhámon a gyűrődéseket. Végre én következtem.

Lassú, óvatos léptekkel közeledtem a zongora felé, nem volt szándékomban hanyatt esni a magassarkúmban. Kihúztam magam és egy mély sóhajjal leültem a székre.

- Kang Summer, saját szerzemény, Your Smile - jelentette be a férfi, akinél mindannyiunk által játszott darab fel volt sorolva egy papíron. Your Smile. Ezt a darabot Yoongi-nak írtam, amikor nagyon nehéz volt és elviselhetetlen a hiánya, amikor belemart a szívembe a fájdalom és állandóan sírni lett volna kedvem. Közel állt a lelkemhez, és bár soha nem akartam megmutatni senkinek, úgy éreztem mégis ez lenne a tökéletes lezárása az itteni tanulmányaimnak.

Hiszen ahogy végigjátszottam a darabot, kicsit őt is elengedtem.

Miután leütöttem az utolsó hangot is, boldogan siettem ki a váróterem mögé ahol Amy már percek óta toporzékolt, majd amikor meglátott a nyakamba vetette magát.

- Annyira gyönyörű volt - szipogta és a könnyeit törölgette.

- Bizony, ezt meg kell ünnepelni - vigyorgott Jay és egy könnyed mozdulattal átkarolta a vállamat.

- Persze, csak légyszi előbb várjuk meg Mrs. Williams-et - mosolyogtam kényszeredetten és kibújtam a karjaik alól. Semmi kedvem nem volt a banyával társalogni, de ő volt a felkészítő tanárom, egyszerűen muszáj volt.

- Ne mááár - sipította Amy - Utálom azt a nőt, egy órám se volt vele és nem ok nélkül.

- Igazad van, nem ok nélkül - tette hozzá Jay. - Mivel te hegedű szakos vagy.

- Ja, tényleg.

Elnevettem magam. Mintha egy súlyt emeltek le volna a mellkasomról, hirtelen könnyűnek és szabadnak éreztem magamat.

- Menjetek előre, fél óra és ott vagyok - kacsintottam Jay-re, majd helyet foglaltam egy fotelben, kezdett iszonyú kényelmetlen lenni a magassarkú, legszívesebben belebújtam volna elnyűtt tornacipőmbe. Amy és Jay még egyet intettek felém, aztán kisebb hangzavar közepette magamra hagytak.

Mialatt a tanárnőre várakoztam, számos híres kritikus és művész állt meg gratulálni, ami őszintén szólva rettenetesen jól esett. Sokan fényes jövőt jósoltak nekem, a Tokiói Művészeti Egyetem professzora fejet hajtva fogott velem kezet - egyszerűen fantasztikusan éreztem magamat, olyan hosszú idő után szinte sugárzott rólam a boldogság.

Fel óra se telt bele és valaki finoman végigsimított a vállamon. Hosszú ujjak, határozott érintés - Mrs. Williams. A torkomban dobogott a szívem, ahogy felpattantam a fotelből és a nő felé fordultam.

- Két rossz hang, egy hibás akkord, a második oldalon a helyedben nem a témát ismételtem volna, hanem beszúrtam volna valami lassabb dallamot.

Kócos barna haj, féloldalas, szemtelen mosoly, barna szemek melyekben önként elvesznék, vékony, de mégis izmos alkat, sápadt és fáradt mosoly.

Bárhol felismertem volna őt.

Nem Mrs. Williams volt.

Hanem Min Yoongi, teljes valójában. Itt, az én estémen.

Elnyitottam az ajkaimat, annyi minden kavargott a fejemben. Miért itt? Hogy került ide? Ki mondta el neki? Hogyan? Nem Koreában volt? Min Yoongi, én most engedtelek el. Mégsem engedtelek el. Szeretlek? Szeretlek. Hiányzol. Ne menj el. Ez valóság?

A gondolataim ezerfelé cikáztak és fogalmam se volt mit mondhatnék, ezért csak hápogtam felé, mint egy néma kacsa.

- Mi az, hogy hibás akkord? - nyögtem végül.

- Szeretnéd, hogy kielemezzem neked? - húzta fel a szemöldökét és várakozóan rám nézett. Keze még mindig a vállamon pihent.

- Köszi, nem kell - morogtam, aztán felkaptam rá a tekintetem. - Mit keresel te itt?

- A barátnőd hívott meg.

- Nincs dolgod Koreában?

- Nincs.

- Takard el az arcod. Meglátnak.

- Nem ismer fel itt senki.

Tényleg nem ismerték fel, volt olyan, aki még vidáman köszönt is neki, mert azt hitték velem egy szakos cserediák.

Ezután beállt a kínos csend, Yoongi fürkészően méregette az arcomat én meg egyre inkább elvörösödtem, ahogy éreztem a tekintetét rajtam megállapodni.

- Nem akarsz sétálni egyet? - kérdezte aztán egy kis idő múlva.

- Nem, nem hiszem - sütöttem le a szememet. Dehogynem akartam, de nem tehettem. Jobban akartam, mint bármi mást az életemben. - Köszönöm, hogy itt voltál.

- Jó volt látni - biccentett egy aprót, majd még egyszer halványan elmosolyodott és hátat fordítva nekem, kisétált az épületből.

Ha most elmegy, soha nem látom újra?

Még annyi mindent akartam mondani, de félek. Nem mozdulnak a lábaim.

Nem hagyhatom elmenni.

Már Mrs. Williams se érdekelt. Sőt senki, aki őrültnek nézett, amikor lerugdostam a cipőimet, és ahogy csak tőlem tellett Yoongi után rohantam.

Már nem gondolkodtam semmin.

Kint szinte már fagypont közeli volt a levegő, de semmit se éreztem belőle, az egész testem lángolt, ahogy kétségbeesetten néztem körbe az utcán.

- Min... - kezdtem, de alig lehetett hallani a hangomat. - MIN YOONGI, GYERE VISSZA. SZERETLEK. EGY IDIÓTA VAGYOK. - ordítottam, ahogy csak a torkomon kifért, az összes járó-kelő kérdően nézett rám. Egy estélyi ruhás lány koreaiul ordibál az utcán, 0 fokban, mezítláb. Csoda, hogy nem hívták a mentőt. Egy könnycsepp gurult le az arcomon, már biztos fogott egy taxit és...

- Summer - a hátamat beterítette egy meleg anyag, majd valaki hátulról megfogta jéghideg kezeimet. - Nem hagyhatsz el többet. Nem érdekel, mibe kerül, mellettem kell maradnod. Érted?

- Szeretlek - suttogtam elhaló hangon és szembe fordultam vele. Yoongi gyengéden nézett rám, lassan simított végig az arcomon, mintha bármikor elveszíthetne és köddé válnék a szeme láttára.

- Akkor is, ha a világ ellenem fordul?

- Igen - lábujjhegyre álltam és a nyaka köré fontam a karjaimat. A zakója lecsúszott a hátamról és a földre esett. Yoongi átfogta csupasz hátamat, majd közelebb rántott magához.

Az utcai zajai, a fények, Mrs. Williams ordibálása - minden megszűnt létezni, ahogy az ajkaimat finoman az övére helyeztem és elmélyültem a csókjában.

Annyira régóta vágytam rá, szinte az egész testem remegett a vágytól, soha többé nem akarok elszakadni tőle.