▬▬▬▬▬▬▬▬
S U M M E R

Lehajtott fejjel ültem a csapat menedzsere mellett, egy fekete maszkot viseltem, legszívesebben sírni lett volna kedvem, de Yoongi ragaszkodott hozzá, hogy én is itt legyek ma.

A fiúk éppen egy sebtében megszervezett rajongói találkozóval összekötött konferencián ültek, aminek a célja az volt, hogy tulajdonképpen biztosítsák a rajongókat, hogy minden rendben és Min Yoongi épp olyan ártatlan, mint amilyennek mindenki képzeletben él.

Vajon van olyan ember, aki még ezt elhiszi?

Hát, a látottak szerint volt.

Persze ott volt a másik véglet. Szinte minden második lány szándékosan levegőnek nézte, sőt, olyan is volt, aki szabályosan az asztalra dobta a CD-ket, majd egy hiszti roham közepette távozott.

Egyre feszültebben markoltam a széket, amin ültem, legszívesebben kirontottam volna, hogy alaposan beolvassak az állítólagos rajongóknak. Már vagy tíz végtelennek tűnő perce rágcsáltam a szám szélét, amikor észrevettem, hogy végre elfogyott a sor és Yoongi mosolyogva integet nekem, majd a többieket előre engedve, hozzám sietett.

Az arcán halvány mosoly ült, de láttam, hogy a szeme fáradtan és szomorúan csillog.

- Miért kellett ezt végignéznem? – suttogtam lemondóan, amikor közelebb ért és leguggolt előttem.

- Hogy a saját szemeddel lásd, semmi baj. Minden oké, úgyhogy te se aggódj. Semmiség az egész – a fiú egy futó puszit nyomott az arcomra. – Sietek átöltözni, otthon találkozunk.

- Persze, menj csak – bólogattam, majd utána kiabáltam: - Szeretlek. – az hiszem ezt már nem hallotta, mert nem válaszolt semmit.

Hosszan kifújtam a levegőt, majd miután megbizonyosodtam róla, hogy senki se lát, az utcára szaladtam és leintettem egy taxit.

- Hova lesz?

- Hakdong-ro, Floor Yangjin Plaza – hadartam el a címet.

- Oh, hiszen az Big Hit Entertainment központja – csodálkozott el a sofőr, majd beletaposott a gázba. – Csak nem ott dolgozik a kisasszony?

- Még ott – motyogtam magam elé. – De azt hiszem már nem sokáig.

Mintha a taxis még mondott volna valamit, de már képtelen voltam ráfigyelni. Csak egyetlen dolog lebegett a lelki szemeim előtt: az, hogy láttam Yoongi szemeiben a szomorú csillogást és azt, amikor leplezett fájdalommal elcsuklott a hangja és próbálta elhitetni velem, hogy „Semmi baj!". Már akkor elhatároztam, hogy mit fogok tenni.

Biztos voltam benne, hogy szeret. De az igazi szerelme a zene volt és ezt nem vehette el tőle senki, főleg nem én. Pontosan tudtam, hogy háromszor olyan keményen dolgozik, mint bárki más és, hogy a zene a mindenét jelenti, és ha így folytatódik tovább, csak megsérülne. Ha tovább maradok mellette, mint a barátnője, nem lehetnénk boldogok és ez egy idő után felemésztené.

Én is szeretem őt. Mindennél jobban.

Mindent neki köszönhetek. Az ő boldogságáért bármikor feláldoznám az enyémet.

Viszonylag hamar megérkeztünk a címre, én pedig rendíthetetlen bátorsággal siettem az épületbe. Nem akartam egy percig se hezitálni, féltem, hogy meggondolom magamat. Szerencsémre a nagyfőnök éppen az irodájában volt, pont egy megbeszélés előtt, és amikor meghallotta, hogy én keresem, habozás nélkül beinvitált és leültetett magával szemben.

- Gondolom sejti, miért vagyok itt – kezdtem bele a mondandómba. – Jobb, ha rögtön a tárgyra térek. Szeretném megszakítani a szerződésemet.

- Kedves Summer, már vártam magát, de nem hittem, hogy ilyen hamar el is jön.

- Nem halogathatom tovább, hisz láthatja, mi történik. Nem tehetem ezt a fiúkkal, főleg nem Yoongi-val.

- Feladná a karrierjét? – a férfi összekulcsolta maga előtt a karját és egy kicsit hátradőlt.

Határozottan bólintottam.

- Fel. Már átgondoltam a dolgot.

- Nos, Summer. Én egy nagyon értékes embernek és komoly potenciállal rendelkező tehetségnek gondolom önt – mondta a főnök komolyan. – Viszont. A fiúk nemcsak jó barátaim, hanem az alkalmazottaim, akikből a cégnek egyelőre a legnagyobb profitja van. Ezért elfogadom az ajánlatodat. – egy kicsit lehajolt és a szekrény fiókjából előhúzott egy papírt. Nem sok ált rajta. Csupán annyi, hogy a szerződés a két fél kölcsönös megegyezése alapján felbomlik.

Már csak alá kellett írnom.

- Innen már nincs visszaút – tette hozzá a férfi és a kezembe nyomott egy tollat.

- Tudom.

Szinte remegett a kezem, ahogy odafirkantottam a nevemet.

▬▬▬▬▬▬▬▬
S U G A

Idegesen ültem le a nappaliban lévő, még mindig iszonyúan kényelmetlen kanapéra. Azt mondtam Summer-nek, hogy itthon találkozunk, de még mindig nem érkezett meg. A telefonomra pillantottam, már este hét óra volt.

- Taehyung, nem tudod, hol van Summer? – Kérdeztem a fiút, aki éppen most jött le az emeletről a haját törölgetve.

- Sum? – Vonta fel a szemöldökét, majd lebiggyesztette az ajkát. – Fogalmam sincs. Bocsánat, Hyung.

- Semmi baj – legyintettem és tárcsáztam a lány számát, de nem vette fel, sőt teljesen ki volt kapcsolva a mobilja. – Oké, én elindulok megkeresni – jelentettem ki, de épphogy kimondtam ezt, Summer benyitott a házba két hatalmas zacskóval a kezében.

- Csirke? – dugta ki fejét Jin a konyhából mielőtt bármit is szólhattam volna.

- Bizony! – mosolygott a lány. – Messzire mentem értük. - tette hozzá és kipakolta őket az asztalra. - Chilis, barbecues, fűszeres. Válogassatok.

- Nyertél a lottón? – kérdezte Jungkook és rávetette magát az ételre.

- Haha – nevetett a lány kínosan. – Azért ennyi pénzem még nekem is van, hogy meghívjam a barátaimat vacsorázni.

- Summer – szóltam oda neki és magamhoz intettem.

- Igen? – a lány rögtön felém fordult. Még mindig szorított a szívem, ha rá néztem pedig már rég elmondtam, hogy mit érzek iránta. Napról napra jobban kötődtem hozzá.

- Aggódtam miattad.

- Ne haragudj – átfonta a karjait a nyakam körül és lábujjhegyre állva megcsókolt. –Egy kis időre volt szükségem.

- Mihez? – a homlokomat ráncolva néztem rá, de Summer válasz helyett csak szorosan átölelt.

- Semmiség, nagyon szeretlek - mondta es a vállamba fúrta az arcát.

- Én is – végigsimítottam a haján. Sosem hittem volna, hogy ennyire kedvelni fogok valakit, legalábbis még nem. A zene volt a legfontosabb az eletemben, de Summer kezdett ugyanolyan szerepet betölteni, ami kicsit megijesztett, de egyben boldoggá is tett. – Nem akarsz megint együtt nézni egy filmet? – kérdeztem hirtelen, szinte minden átmenet nélkül. Min Yoongi, miket beszélsz?

- Hogy megint bealudj rajta? – nevetett a lány. – Bármikor! Azért vettem a csirkéket, hogy a fiúk elfoglalják magukat. De neked nem kellene dolgoznod? Nem zavarlak?

- Dehogy zavarsz. A mai nap amúgy is kimerített, majd holnap többet dolgozok.

- Rendben – Summer lesütötte a szemét, majd óvatosan megfogta a kezemet és megszorította. – Ígérd meg, sose fogod elhanyagolni a zenét.

Fogalmam sincs mi ütött belé, ezért csak bólintottam és közelebb húztam magamhoz.

- Persze, megígérem.

▬▬▬▬▬▬▬▬
S U M M E R

Suga lábán feküdtem és már a második film felénél jártunk, de látszólag még mindig ébren volt.

- Yoongi – fordultam felé.

- Hm?

- Még nem alszol?

- Nem.

Valahogy ülő helyzetbe fészkeltem magam és próbáltam a szemébe nézni, de azok már csukva voltak. Szóval nem hazudott, valóban nem aludt. Csak félig aludt.

- Ha álmos vagy ne erőltesd, hosszú volt a mai nap.

- Biztos? – a fiú ásított egyet és oldalra dőlt az ágyán. – Ne haragudj, veled akartam lenni. Csak egy kicsit elfáradtam.

- Tudom – lehajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára – Aludj csak, én nem haragszom.

- Majd befejezzük holnap – motyogta Yoongi a párnájába. – Vagy máskor. Még rengeteg időnk van.

- Majd máskor – mondtam halkan és betakargattam őt.

Lezártam a filmet és lecsuktam a laptop tetejét, majd még egy utolsó pillantást vetettem rá. Yoongi egyenletesen szuszogott, reméltem, hogy már mélyen alszik. Úgy szerettem volna legalább egyszer vele aludni és reggel felébredni mellette, de nem kaphatunk meg mindent az életben igaz? Azzal kellett beérnem, amit eddig átéltem és már ez is szebb volt, mint egy álom.

Szinte hang nélkül húztam be az ajtót magam után. Hallottam, hogy a fiúk még mindig a konyhában vannak, és azt próbálják eldönteni kié, legyen az utolsó csirke. Remek, ők is el vannak foglalva.

A szobámba siettem és amilyen gyorsan csak tudtam, a sporttáskámba dobáltam a ruháimat, Billy-t pedig biztonságba helyeztem a tokjában.

Igen, megint szökni készültem.

Harmadjára, két hónapon belül.

Egyedül egy borítékot hagytam az asztalon, Yoongi-nak címezve.

Kinyitottam az ablakot és a tőlem telhető legkisebb zajjal lemásztam a tetőn, majd óvatosan leugrottam a lakás mögötti hátsó utcára.

- Hahó, Summer – szólított meg valaki váratlanul. Épp amikor már azt hittem, hogy megúszom. Lassan megfordultam.

- He-helló, Jimin. Hoseok. – a két fiú érdeklődve nézett rám. Fogalmam sincs miért voltak itt.

- A boltból jövünk, mert összevesztek a srácok a kaján – magyarázta Hobi és égnek emelte a tekintetét. – És Te?

- Én csak... én... – fogalmam se volt mit válaszoljak, még egy béna hazugság se jutott eszembe. A szemeim kisírva, a hátamon az összes cuccom, mégis mit mondhattam volna?

- Summer – Jimin hirtelen elkomorodott és szomorúság ült ki az arcára. – Itt hagysz minket?

- Ne haragudj. Bárcsak jobban megismerhettelek volna titeket. Már az is csoda, hogy egyáltalán ennyi ideig itt lehettem. Kérlek, segítsetek Yoongi-nak ha szomorú lenne. Ne engedjétek, hogy elhagyja magát.

- Akkor ne menj el – tárta szét a karját Hoseok. – Megoldjuk, mindent meg lehet oldani.

- Igen és ez a megoldás – biccentettem komolyan. – Sziasztok, srácok. – sebtében megöleltem mindkettejüket és még mielőtt tovább győzködtek volna, kiszaladtam a buszmegállóhoz, ahol Eun Ji már várt rám a kocsijával.

Beugrottam mellé az első ülésre és lehunytam a szemem. Éreztem, hogy akaratom ellenére is sírok, ez idáig jól tartottam magam, de most, hogy tényleg vége, a szívem is majd kiszakadt a fájdalomtól.

- Bátor lány vagy, Kang Summer – Eun Ji végigsimított a karomon, majd beindította a gyújtást és gyorsan elhajtott.

Bátor egy fenéket. Gyáva voltam, hogy nem néztem vele szembe, de nem bírtam volna ki zokogás nélkül, ha Yoongi arcát látom. Túlságosan is szerettem őt.

Kinéztem és próbáltam a város fényeire koncentrálni, miközben a könnyeim elállíthatatlanul potyogtak a ruhámra. Nemsokára elhagyom ezt az országot.

Nemsokára könnyebb lesz.

Neked is, Min Yoongi.

▬▬▬▬▬▬▬▬
S U G A

Már egy hete, hogy elment.

Jól tudtam miért tette ezt.

Azt hitte ezzel megvéd minket, de nem tudta, hogy titokban elvitte a szívem egy darabját magával, amit már soha nem kaphatok vissza.

Bántam, hogy soha nem mondtam el mennyire szeretem őt. Bántam, hogy nem voltam elég erős és észrevette, hogy igazából az egész helyzet fájdalmas volt számomra. Sok mindent csinálhattam volna jobban, de nem sikerült.

Borzalmasan hiányzott.

A stúdiómba zárkóztam, hogy legalább az előre megtervezett dalokat befejezzem és a maximálisat nyújtsam a rajongóknak. Mindig mellettem volt a félkész darab, az Autumn Rain is, az új albumra szántam, de egyelőre képtelen voltam ránézni.

Éppen felvettem a fejhallgatómat, hogy folytassam a munkát, amikor kopogtattak az ajtón.

- Gyere be – sóhajtottam fel. Nem akartam senkivel se bájcsevegni.

- Hyung – Jungkook óvatosan dugta be a fejét a szobába. – Már itt se vagyok, de éppen a vendégszobában pakoltuk a dolgokat és találtunk egy levelet az asztalon. Neked volt címezve, szóval...

- Dobd a kanapéra – feleltem flegmán, mint akit a legkevésbé se érdekel, de a szívem szinte kihagyott egy ütemet.

- Hajrá, Hyung – mosolygott rám a fiú majd kihátrált a szobából.

A papírra néztem.

Summer kézírása.

Lassan nyitottam ki a borítékot. Egy levél.

„Egyetlen Yoongi,

Ha ezt olvasod, már nem leszek itt. Sokat gondolkoztam, hogy megírjam e mindezt vagy ne, de az előbbi mellett döntöttem. Szeretlek, az életemnél is jobban. Nem akartam lemondani rólad, de elfogadtam, hogy az egész veled töltött idő olyan volt, mint egy álom. A legszebb álom, aminek valaha is részese voltam.

Rögtön azután, hogy eljöttem otthonról, munkát kaptam és megismertelek téged. Nem sokkal később beléd szerettem, ami a legcsodálatosabb dolog volt, amit eddig éreztem és az, hogy te viszont szerettél a világon a legtöbbet jelentette nekem.

Sajnálom, hogy el kellett mennem. Te nyitottad fel a szememet, hogy vannak helyzetek az életben, amikor nem lehetek önző.

Minden álomból fel kell ébredni. És ennek az álomnak most jött el a vége.

Mindig légy boldog.

Szeretlek és szeretni foglak.

Summer."