2.

!! RK800-AS ANDROID TÚLZOTT IMÁDATA!!

Mikor sikeresen megnéztem az új androidokat, komótosan haza ballagtam. Végig az RK800-as volt az eszembe. Mikor hazaértem a kicsi lakásomba, egyből leültem a laptopom elé és nekiálltam keresgélni a neten. Még ősrégi gépem volt Windows 12-vel. Maga a laptopot 2030-ban csinálták, egyike volt az utolsó Lenovo laptopoknak, amiket legyártottak. De minden célra tökéletesen megfelelt, és én nagyon szerettem. Beírtam a keresőbe, hogy RK800 Android.

A Google (mert azt használtam) kihozott egy csomó képet. Kicsit csorgattam a nyálam, hogy mennyire helyes. Letöltöttem párat, hogy majd össze photoshoppolom azokat magammal.

Éppen szerkesztettem, amikor egy Facebook jelölésem jött. Egy pillanatra ledermedtem, mert rajtam és pár emberen kívül már senki sem használ Facebook-ot, és azokat már bejelöltem. Megnéztem és lám lám, ki volt ám? Hát a mogorva Anderson. Két percig csak bámultam a képernyőt, és nem mertem az elfogadás gombra kattintani. De végül megtettem és egy üzenet is jött azonnal.

Anderson
Kerem bocsasson meg
az androidnak, Connor
eleg sokszor nincs
tisztaban az etikai
szabalyokkal. Pedig neki
kene a legjobban tudnia
ezeket.

Allen
Ugyan, semmi probléma,
előfordul az ilyen :)

Anderson
Magacskanak van facebokja?
Ma mar senki sem hasznalja

Allen
Hát igen, én még tartom
magam a régi szokásaimhoz

Erre már nem válaszolt, amit nem is bántam. Csak úgy rámír egy jött-ment idegen? És hogy talált meg? Végül megvontam a vállam és folytattam az előbbi tevékenységemet.

<><><><><><><>

Reggel az ébresztőm hangjára kelltem, ami az ABBA együttes Money, money, money című száma volt. Azt is már csak én hallgattam ebben a városban... Miközben kiszedtem két ruhadarabot, végig hallgattam a zeneszámot, és egészen feldobta a hangulatomat.

Táskám úgy volt ahogy tegnap, szóval gyorsan felkaptam és reggeli nélkül elindultam a színházba. Mikor elmentem -jó szokásomhoz híven- a rendőrség előtt, direkt figyeltem, hátha meglátok egy elkószált RK800-as androidot. Sajnos nem láttam, de mintha az ablakban még is láttam volna...

Rohantam be a színházba, ahol a (még) emberi portás megállított.

- Miss Allen, az igazgató akar magavál beszélni. Ne sok jóra számítson. További szép napot! - megemelte a kalapját, és visszabújt a kemény kötéses, igazi könyvébe.

- Hjaj! Magának is szép napot! - sétáltam fel a lépcsőn.

Lassan sétáltam a csigalépcsőn, és szinte minden fordulóban köszöntem valakinek. Közben magamban mondogattam inspiráló szövegemet: te vagy a legjobb, legszebb, legokosabb! Nem fog valami idióta kirúgni! Kivéve, ha az android színész jobban bejön majd nekik. Óh, ezt cseszhetem... Majd megyek a kocsmába délután.... Gyorsan próbáltam az elkalandozásomat visszaterelni az önbizalom növelő hülyeségre: eggyáltalán miért mondok magamnak ilyet? Úgy is kirúgnak! És..

Gondolatmenetemet egy ajtó zavarta meg, ami fájdalmasan visszacsapódott, mert lengő volt. Egy hangos "baszódj meg!" felkiáltás után már kezdtem volna a dühömet a szerencsétlen élőlenynek kiadni, amikor megállt bennem az ütő: szépfiú! Hát eljöttél megmenteni?

- Elnézést kérek az ajtó miatt, véletlen volt. - mondta a kék szem... Várj mi? Hát a szépfiúnak nagy, barna gyönyörű szeme van, nem kék! Átverés! Hát ezt jól megbeszéltem magammal.

- Te kicsoda vagy? - kérdeztem az androidtól. - te nem RK800-as vagy?

- Nem. Én RK900-as vagyok. Bruce-nak hívnak. Az új színész robot Aurora Allen helyére kerülök, de csak ideiglenesen, míg nem tudok menni a rendőrségre.

Ó, csodás... Hogy kerülnél az android-pokolba!!

- Hát, khm.. az én lennék. Személyesen Aurora Allen. Viszlát. - léptem el mellette és folytattam utamat az iroda felé.

Maradék cirka 5 percemben míg odagyalogoltam, kidühöngtem magamat, szóval egy angyali mosollyal léptem be.

- Szia, Aurora, örülök hogy találkozhatunk! - köszöntött Mr. Ertruvert.

Én meg nem.

- Én is örülök a találkozásnak, mr. Ert... - itt beleakadtam a nevébe.

- Ertruvert. - segített ki.

- Ja, az. - ültem le a székre. - kérem ne kerteljen, tudom, hogy kirúg. Találkoztam Batmannal.

- Parancsol? - dülesztette ki vastag keretes szemüvege felett zöld szemeit.

Végignéztem rajta. Tipikis 45 éves apuka. Egyszerű ruházat, kopaszodó fej, minimális (vagy maximális) sörhas.

- Tudja a Batman Bruce Wayne. Ahogy az androidot is Bruce-nak hívják, de mindegy. Mehetek? - álltam fel a székről.

- Öhm.. menjen csak, de holnap jöjjön vissza a cuccaiért. Felelősséget nem v... - a végét már nem halottam, mert jó erősen becsaptam az ajtót. Csak akkor realizálódott bennem, hogy most tényleg kirúgtak. Nagyon jó érzés volt mondhatom. Ez szarkazmus volt.

A hosszú utat lefele is megtettem, így volt időm gondolkodni: a sors miért akarta ezt? Vagy Isten. Azok az átkozott androidok! Kivéve szépfiút, ő cuki. De akkor is rohadjon meg az összes többi...

Kifele menet szépen bemutattam az egyedül ácsorgó Batmannek, aki csak nézett ki az android-fejéből. A portás ezért a hőstettemért lepacsizott velem, és én egy ici-picivel boldogabban mentem haza.

Szerencsére senkivel sem futottam össze hazafele menet, így nyugodtam szidhattam magamat. Otthon amikor becsuktam az ajtót, nekidőltem és lecsúsztam egészen a földig. De amint leértem felpattantam: ez nem egy idióta tinifilm ahol majd síránkozol és megoldódik minden bajod! Szedd össze magad Aurora, és viselkedj igazi nőként!

Úgyhogy helyette inkább elpakoltam a táskám, átöltöztem a melegítőmbe meg egy kényelmes pólóba, majd elfolytam a kanapén. Ezt műveletet két perc után meguntam, úgyhogy a TV-t kezdtem el kapcsolgatni.

Nagyban kapcsolgatom, amikor egy nagy csattanást és üvegcsörömpölést hallok a fürdőszobából. Megrémültem. De persze minimálisan, na!

Nesztelenül a konyhába indultam, hogy egy késsel megsebesítsem a betörőt, aki addigra az áldozatom lesz. Fogtam egy jó hegyest -ami történetesen rózsaszín volt- és óvatosan indultam fürdő felé.

A zárt ajtó előtt megálltam, és felvettem a 3in 1 arcomat. Így egyszerre voltam kemény, őrült és gyönyörű. Már tartottam a lábamat, hogy berúgjam az ajtót mint egy "kemény csaj", de kinyílt, és így a szépfiút rúgtam hason.

- Úristen szépf... Connor, minden rendben? - raktam le a kést a legközelebbi polcra, de ő mintha meg sem érezte volna. - várj, mit keresel itt? csak nem engem jöttél mégis megmenteni?

- Persze, és magával minden rendben? - kérdezett vissza Connor, és egyszerűen nem tudtam mit gondolni róla.

- Most rúgtalak hason! Nem zavar? - értetlenkedtem.

- Nem. - mondta egyszerűen.

- Hát, oké.. de mi szél hozott erre?

- Nem a szél hozott, hanem gyalog jöttem. - indult a nappali felé a jövőbeli férjem.

- Ó, na nem mondod? - tettem hozzá gúnyosan és karba tettem a kezeim. - de.. héj, mit csinálsz? - indultam meg felé gyorsabb tempóban, mert kinyította az egyik üveg ajtós szekrényt, aminek a túloldalán keretezett képek voltak a családomról. Én teljesen feleslegesnek tartottam, de a húgom nagyon ragaszkodott hozzá.

- Kutatok. - mondta, én meg erre megragadtam a karját. Egy pillanatra lefagytam, de gyorsan visszarázódtam az eredeti hangulatomba. A 3in 1-be.

- De ne kutass! - vágtam rá hirtelen, és az ajtó felé kezdtem tolni. Ami bazi nagy meglepetésemre tök könnyen ment. - várj, mi? - álltam le. Ha jól láttam szépfiú... khm Connor halványan elmosolyodott. Megráztam a fejem. Mivan? Biztos nem! Még mindig egy hülye android! Nem éreznek, meg ilyenek! - Miért kutatsz utánam? És miért törtél be? Ki kell fizetned az ablak árát! Nem olyan olcsó az, mint hiszed!

- Be akarom bizonyítani, hogy valami rokonságbam van Hank Andersonnal. Azért törtem be, hogy tudjak kutatni. Igencsak meglepett, hogy maga itthon volt, hiszen a színházban kéne lennie. És kifizetem, ígérem. - hátrált az ajtó felé, majd kinyitotta, mire észbe kaptam már elindult.

- GYERE CSAK VISSZA, TE KIS... MI AZ HOGY BETÖRSZ?? KÉREM A... - itt megakadt a hangom, mert a telómon értesítést kaptam. - mi a... - itt felsikítottam (a szomszédok nagy örömére), ugyanis az üzenetet szépfiú írta:

a bankszámlájára 100 dollárt utaltam. Sajnálom hogy elbocsájtották. C. Ui.: Jó a kése ;D

Hey everybodry!
Próbálkozom, nah! Légyszíves szóljatok, ha valami hülyeséget találtok, mert nem akarom jobban égetni magam. Nóri voltam, vagyok és leszek.

1206 szó