3.

Visszaugrándoztam a lakásomba, és az első dolgom az a képek megmatatása volt. Természetesen azért, mert szépfiú is megfogdosta, ezért én is megfogdosom. Hátha kerül rám valami, Connor-maradvány.

Utána a fürdőszobába vezetett az utam. Remek, betörte az ablakot. Ha szólt volna, akkor beengedem magamtól is. Meg amúgyis mit keresett itt? Ha legközelebb összefutunk (ami biztos hogy meg fog történni) akkor megkérdezem.

Dühösen fogtam a seprűt meg a lapátot, -amit a konyhaasztal alól kapartam ki- és felsepregettem szeretett kaktuszom, Béla cserépjének darabjait. Szépfiú őt is lelökte, hát hogy képzelte. Szerencsére Bélát el tudtam másik cserépben szállásolni szóval ő könnyen megúszta.

Bezzeg én!

De légy optimista, van kibaszott 100 dollárod! Abból veszel új ablakot, és minden növényednek új színes cserepet. Hmm.. ez nem rossz ötlet! Veszek cserepet és kifestem. Én egy zseni vagyok. Meg szingli, hehe.

A nagyon okos megállapítás után, ismét leültem a kanapé elé. A szőnyegre, nem a levegőbe! Már fél órája tévéztem, amikoris remek ötletem támadt. Elmegyek inni!

Szóval fogtam a cuccomat és el is indultam a közeli kocsmába. De először felöltöztem természetesen.

A presszónak (csakhogy finomam fogalmazzak, mert egy úrihölgy vagyok), ADELE volt a neve, és eddig életemben kétszer jártam ott. Egyszer véletlenül az exemmel, egyszer meg visszamentem az exemért. Mert őt otthagytam véletlenül. (Vagy nem véletlenül).

Mikor beléptem nem voltak sokan bent. Két fiú, akik kb. annyi idősek lehettek mint én, meg egy pár öreg fószer.

Mivel a két srác a bárpultnál ült, kénytelen voltam én is odaülni.

- Hello, mit adhatok? - jött a bárpultus leányzó.

- Egy 2cl-es vodkát ha lehet, gáz napom volt. - könyököltem fel a bárpultra. Az egyik srác rámnézett. Szép barna szemei voltak, és fura, kék kapucnis pulcsija.

- Mit mondtál? Vodka? Tudod te mi a jóóóó... - nézett rám. Egyből leszűrtem, hogy nem csak egy-két pohárkával ivott.

- Ahogy nézem neked is bejött... Nem is kicsit! - bólintottam elismerően, mire megemelte láthatatlan kalapját. Halkan felröhögtem. - na, és mi szél hozott titeket erre? És ki a piros pulcsis tag?

- Hát hosszú történet, tudooood. Mi amúgy ellenségek lennénk vagy mi, csakhooogy én tudod -közelebb hajolt a fülemhez- szerelmes vagyok belé.. de nem tudhatja mhhheg. - suttogta és lehelete  bizonyította az állapotát, ugyanis eléggé vodka szagú volt.

- Tényleg? És miért nem mondod el neki? - kérdeztem, aztán a piros tagra néztem, aki éppen lehúzott egy felest.

- Mert már mondtam... Utááál engeeeem! - nézett rám szomorúan. Közben megjött az ital és gyorsan lehúztam.

- Biztos nem utál annyira téged öh.. hogy is hívnak?

- Timnek hívnak, de de! Most is azért jöttünk, mert tudod három sráccal lakooom, ezzel meg két másikaaal és hát összevesztüünk, és kiküldött -hükk- ő.

Hát ezt jól elmondta. Taps taps.

- Beszélgess vele! - löktem meg a vállát és megint a pirosra néztem, aki ijesztően engem bámult. Haja (nem tudom, hogy direkt vagy véletlenül) úgy állt mint egy szénaboglya. De olyan gyilkos tekintettel nézett rám, vagy csak szimplán részegen, hogy tudtam mi a szitu.

Még egy picit unszoltam Timet, közbe még kértem egy fröccsöt és meg is ittam, míg végül megfordult és a másikkal kezdett el beszélgetni. És inni természetesen.

Én elfordultam, hogy semmit sem zavarjak meg, szóval még rendeltem két pohárral, és bambulásztam.

Később az ajtó hangjára kaptam fel a fejem a szomorúan üres poharamból. Tim meg a piros pulcsis kirohant. Hát.. egészségükre. Mostanra konstantráltam, hogy már csak én vagyok bent, meg egy 40-es fickó, aki..

aki Ertruvert volt! Meglepettségemben elejtettem a poharam ami nagyon szépet csattant a földön. A csajszi morogva takarította fel alólam a darabokat. Mivel nem voltam a legjózanabb, integetni és kiabálni kezdtem a volt igazgatómnak.

- Hey, mr. Senkisemtudjaleírniéskiejtenianevét! Itt vagyok!! A VOLT munkása!!! De mostmár neeheeem!! Mostmár szabad madárka vagyook, csip csip!

Közelebb mentem hozzá miközben ezeket kiabáltam. Mr. Ertruvert csak valami fura vigyorral nézett engem, amit én nem fogtam fel, mivel hát... Részeg voltam.

- Oh, hello Aman... Aurora. Mit csinálsz te errefelé? - megfogta a kezemet és maga mellé húzott. Nyekkenve huppantam le a padra.

- Maga drágaságos mr. izé. Tetszik tudni miattad vagyok itt. De ha elengednél akkor el is repülnék, mivel SZABAD MADÁR VAGYOK! - ordítottam és felugrottam a padra. Cipőmmel fejbe akartam rúgni, csakhogy megfogott Ertuver és visszahúzott. Elkezdtett valamit a fülembe amit nem nagyon hallottam.

- Te kis ribanc ........... ...... .................. .... és az első dolgom a ............... ha nem fogadsz szót nekem.. - suttogta. Majd...

Belenyalt a fülembe.

Felsikítottam és felpattantam, de az ürge megragadta a hajamat. Minek kellett nekem hosszú haj?! Erre is a húgom beszélt rá. Nem kéne hallgatni rá többé. Az ölébe húzott és az arcomat kezdte simogatni. Segítségkérően néztem a pultos csajra, aki csak bemutatott nekem. Visszamutattam neki.

Rugdostam, ficánkoltam, hánykolódtam de sehogy nem tudtam szabadulni. Utolsó elkeseredésemben próbáltam megfejelni.

És lám, sikerült.

Szóval mindketten a földön fetrengtünk, és a fejünket fájlaltuk. Gyorsan észbekaptam és még egyet belerúgtam úgy fekve, de legalább hatásos volt.

Egy ráncos kéz nyúlt felém, amit természetesen nem fogadtam el. A hadnagy volt. Gyorsan felpattantam.

STOP!

HA ITT VAN EZ, AKKOR....

ITT VAN SZÉPFIÚ IS!!

- Allen, jól vagy? - kérdezte tőlem. Ránéztem. Jah, persze csak most akart a VOLT igazgatóm megerőszakolni.

- Ja. Kánor itt van? - nézelődtem. - mert lehet kéne egy kis kedvcsináláááás hihihi...

- Kánor?? - vakarta a fejét. - ja, hogy Connor! Ha annyira tudni akarod, itt van kint a kocsiba, de.. - a végét már nem értettem mert kirohantam a kocsm... khm, presszóból.

Egyetlen egy autó állt a presszó előtt és mielőtt meggondoltam volna, a motorház tetőre ugrottam.

- Hey Kánooooor! Megjöttem! Kész va... -befejezni már nem tudtam, mert lecsúsztam róla és a kemény földre estem.

- Áucs bazmeeeeg. -röhögve álltam fel a földről és belerúgtam a lökhárítóba. Híjj baszki, ezt tuti ki kell majd fizetnem! az agyam egy hátsó része tudta hogy hülyeséget csinálok, de ebben a helyzetben nem érdekelt. Hiszen valaki megfogta a vállam:

- SZÉPFIÚ! - boxoltam a vállába vihogva.

- Aurora? Maga az? Mit csinál? Szépfiú...? - fogta meg a két vállam, mire idiótán vigyorogtam rá.

- Ismered a Spongya Bobot? - megpöccintettem az orrát. - várjááá, hiszen, hogy ismernéd? Hiszen. Te. Csak. Egy. Robot. Vagy. - minden mondatnál pöccintettem az orrára. Szinte megrökönyödve nézett engem. De ezt legalább vettem.

Szegénykémet megbántottam... Valahogy ki kell engesztelnem...

De mielőtt bármit is tehettem volna, Connor megszólalt:

- Már megbocsásson, de ismerem. A memóriámban tárolok pár részt, de... - a végét megint nem hallottam, mert elkalandoztak a gondolataim. Meg a lábam. Csak egy valami állított meg az elcsatangolásomban. De inkább valaki.

Connor visszahúzott magához és picikét aggodalmasan nézett ránk. Izé, rám. Nem is tudott aggodalmasan nézni, csak gondolom beképzeltem... Vagy nem...?

- Ahogy látom nincs a legjobb formájában. A legjobb az lenne, ha most hazavinném.

- Neeeem, ne vigyjé' hazaaa! Én szabad MADÁR VAGYOK! CSIP CSIP! - kezemet úgy mozgattam, mintha el akarnék repülni, de közbe arcon csaptam szépfiút.

Bang!

- Áúcs! - mondtam szépfiú helyett... Én. - na jóóó, léptem! -kiszabadítottam magamat Connor mancsai közül és el akartam sétálni, de erősen megfogta a karomat. Ismét.

- Héj! Engedj el! Nem kell megerőőőő... Oh. Várj. Végülis... -gondolatomat kedves Anderson hadnagy szakította félbe.

- Connor, mi a faszt művelsz? Engedd el! -sétált hozzánk.

- Hadnagy, az alkohol szintje magának meg a kisasszonynak is igen magas. Jobb lesz ha hazaviszem mindkettőjüket. - kapott fel Szépfiú.

- Miiii? Neeeeeem! -kiabáltam. Ezzel egy időben a hadnagy is nagyratörően fogalmazott.

- Faszt!!!

Connor betett a hátsó ülésre, én meg annyira már nem ellenkeztem. Aztán végignéztem ahogy Hankkel kínlódik.

Miután az öreget is beültette, a volán mögé pattant és elindulunk.

Útközben elbóbiskoltam, szóval nekem itt végetértek a kalandjaim mára.

Helló minden éjjelibagolynak! 😂 Hosszú idő után (jó azért annyira nem hosszú), végre hoztam RÉSZT! A bocsánat a közepéért, egyszerűen MUSZÁJ volt megírnom! Aki esetleg tudja, honnan szedtem eme két férfiút, annak 1000 kex jár. További jó reggelt/délelőtött/delet/délutánt/estét/éjszakát. 🍒🍍🍌

1244 szó